Vajdaságban hat Szórványközpont van. Immár harmadik éve az anyaország Petőfi-programjának ösztöndíjasai ezekbe a központokba érkeznek, hogy a tömbmagyarságtól távol élőket megerősítsék identitásukban, vagy éppen az élet bármely más területén segítségére legyenek a szórványmagyarságnak. Nyugat-Bácskába idén Cs. Tóth Gabriella, gödöllői születésű néprajzkutató érkezett, Petőfi-ösztöndíjasként.
Gabriella a zombori Szórványközpontban, a nyugat-bácskai magyar közösségben teljesít segítői szolgálatot. Szakemberként foglalkozik a helyi értéktárakkal és az iskolákban a néphagyományok órák megtartását is átadják neki a pedagógusok. Idén októbertől 2018 májusáig terjedő aktív jelenlétének eddigi tapasztalatairól, munkaterveiről kérdeztük.
Néprajzosként a gombosi közösség, népi hagyaték kutatója vagy, hosszú idő óta. Evidens volt, hogy nyugat-bácskai Petőfi-programosnak jelentkezel?
– Igen, amikor elhatároztam, hogy jelentkezem a Petőfi-programba, az a cél lebegett a szemem előtt, hogy Nyugat-Bácskába szeretnék jönni. Amikor az ösztöndíjasok kitöltik a jelentkezési lapot, három helyet jelölhetnek meg, hogy hová szeretnének menni. Én csak egyet, Nyugat-Bácskát írtam be, ugyanis már egyetemi tanulmányaim során volt módom megismerkedni a gombosiakkal, és ezt a kapcsolatot szerettem volna elmélyíteni, kiterjeszteni más területekre is, és természetesen a régió más településeit is szertettem volna behatóbban megismerni.
Ha jól tudom, szakterületed a viseletkutatás. Az itteni magyar közösségek bővelkednek viseletnéprajzi sajátosságokban. Hogyan hat rád az élő néprajz, a környezet, születnek-e kutatási ötleteid?
– Jól tudod, a viseletkutatás a fő területem, 2014 óta foglalkozom az öltözködéskultúrával, Gomboson. Nyugat-Bácska magyar közösségeinek néprajzi szempontú vizsgálata még sok aspektusból hiányos, éppen ezért annyira érdekes nekem ez a terep. Természetesen számtalan ötletem és tervem van még, minél mélyebbre ásni, annál több megválaszolatlan kérdést találni. Ez be tudja szippantani az embert… Megszállottságot okoz, a szó jó értelmében.
A szakmai munka mellett nagyon fontos a közösségi küldetés is. Milyen feladatokat kaptál a mentorodtól, illetve hogyan zajlott a beilleszkedés?
– Úgy érzem, a beilleszkedés nem volt nehéz, már amennyire ez alatt a pár hét alatt lehetséges. A mentoromtól, Pelt Ilonától azt a feladatot kaptam, hogy segítsek a doroszlói értékek feltárásában. Érték alatt itt a paraszti kultúra még feltárható emlékeit kell érteni, valamint azokat a kulturális elemeit, amelyeket a közösség a mai napig éltet és formál. A szórványban lévő közösségek kapcsán ez különösen fontos feladat, hiszen ha jól adatolva és dokumentálva fennmaradnak ezek a dolgok, akkor mindig vissza lehet nyúlni hozzájuk, ez segíti a lokális identitás még erősebbé tételét.
E mellett tevékenykedem Gomboson is, hasonló feladatot látok el. Illetve kéthetente néphagyomány-órákat tartok az iskolásoknak Gomboson, Kupuszinán, Bezdánban, és alkalmanként Nemesmiliticsen.
Milyennek látod az itteni közösségeket, mit tartasz erősségnek, gyengeségnek, illetve hogyan értékeled, miben tudsz legtöbbet segíteni?
– Az itteni közösségeket erősnek és öntudatosnak, talpraesettnek látom, ugyanakkor néha egy-egy beszélgetésből úgy érzem, hogy fogytán van az erejük. A napjainkban tapasztalható elvándorlás próbára teszi az itt maradtakat és megingatja a jövőbe vetett hitüket. Úgy gondolom, hogy azzal tudok a legtöbbet segíteni, ha meghallgatom az igényeiket és az általuk megfogalmazott célok elérésében segítek.
Milyen konkrét programok megvalósításában vettél részt eddig és milyen rendezvények, projektumok szervezését tervezed, tervezitek a közösségek vezetőivel?
– Szeptember elején szerveztünk egy táncos hétvégét Gomboson, amelynek lényege az volt, hogy a szeremlei néptánccsoport tagjai ismerkedtek a falu táncával. December folyamán több esemény is lesz, amelyben közreműködöm. Kupuszinán néprajzi vetélkedőt tartunk, Zomborban ötven óvodás gyermeknek szervezünk karácsonyi foglalkozást, mézeskaláccsal, tánccal. A hónap folyamán Kúlára is ellátogatok, ahol szintén a karácsonyi készülődés lesz a program. Segítője vagyok a gombosi karácsonyi műsornak. Ezek mellett nagyon izgalmas lesz a doroszlói betlehemeseket elkísérni Debrecenbe, a betlehemes találkozóra.
Hogyan érzed magad a jelenlegi lakhelyeden, Zomborban? Érdekes tapasztalat lehet összevetni az urbánus, polgári közeget a környező falvak szokásvilágával…
– Tulajdonképpen én városi gyerek vagyok és mindig a városi életforma szemszögéből néztem a falvak világát. Így nőttem fel, nekem ez természetes.
Miként kapcsolódnak a feladatköreitek a többi Szórványközpontban tevékenykedő Petőfi-programossal?
– Az MNT kötelékében jelenleg hatan vagyunk ösztöndíjasok Vajdaság területén. Varga Anett Versecen, Szabó Andrea Újvidéken, Gogolák Mariann Kisoroszon, Szabó Nóra Maradékon, Virág Attila Muzslán teljesít szolgálatot. Minden Szórványközpontban más feladatokkal kell megbirkózni. A szeptember hónapot együtt töltöttük Szabadkán, így megismertük egymást, hogy ki miben jó. Andi például néptáncpedagógus és óvónéni, ezért elhívtam Zomborba, hogy segítsen az óvodások karácsonyi délutánján. Én a héten Versecre utazom, hogy néprajzi előadást tartsak, Attila szintén Versecre jön, hogy egy játékesttel nyűgözze le az ottaniakat. Tehát igyekszünk kiegészíteni egymást és közös programokat szervezni, úgy gondolom, ez hasznos, mivel a közösségek rendezvényeit is színesíti, és nekünk, ösztöndíjasoknak is jó, mert találkozunk egymással.
Mik a terveid a Petőfi-program mellett, azon túl, azt követően?
– Egyelőre nem gondolkodom azon, hogy mi lesz a Petőfi-program után, arra koncentrálok, ami még az elkövetkező hét hónapban vár rám. Azt azonban biztosan tudom, hogy folytatni fogom a kutatásomat Nyugat- Bácskában.
