A hűség és a szabadság hírnökei

A mindennapi kihívások elől ki hobbiban ki szenvedélyben leli a menedékét, és van olyan is, aki ötvözi a kettőt. Így tesznek azok a galambászok is, akik erőt, figyelmet, időt, adott esetben nem csekély anyagi ráfordítást sem sajnálnak kedvenc gyors röptű szárnyasaikra áldozni. Az avatatlanoknak meglepő lehet, hogy a galambászat – ezen belül a postagalambászat – országhatártól függetlenül mekkora népszerűségnek örvendett régebben, és még ma is töretlen ez a „szárnyalás” elsősorban az erősebbik nem képviselői között.

A közelmúltban jegyezte a bácskossuthfalvi Sirály Postagalamb Tenyésztők Egyesülete megalapításának 50. évfordulóját, az alkalomra 17, országhatáron belüli és külföldi társszervezet, neves és eredményes tenyésztő látogatott el. A bácskossuthfalvi jubileumi ünnepség szervezői megemlékeztek az alapító tagokról, és köszönetet mondtak Somogyi Sándornak, aki hosszú időn keresztül vezette a falu 1967-ben alapított postagalambász-egyesületét.   

A rendezvény apropót adott arra, hogy Torok József jelenlegi egyesületi elnököt felkeressük a család szorgalmas mezőgazdasági megélhetéséről árulkodó, takaros otthonában, hogy rákérdezzünk, mi is olyan vonzó ebben a hobbiban. Már a kezdeteknél megtudjuk, hogy a 80-as években kezdődött gyermekkori szerelem ez részéről, és jelenleg 114 madár hirdeti udvarukban a „szabadság” és a „hazaszeretet” hangulatát.

 – A postagalambász célja versenyeztetni a madarait, ezt pedig azért is teheti meg, mert a postagalambot akár ha több száz kilométerre is engedjük el az otthonától, arra törekszik, hogy minél gyorsabban hazajusson. A szezon általában április közepétől szeptember végig tart, ez alatt a postagalambászok röptetik, vagyis edzetik is a madarakat. Ezt maga a galambász is megteheti, például az udvarában, de a hosszabb „tréningek” megszervezéséhez a postagalambász-egyesületek és szervezetek is csatlakozhatnak. Már most, a téli hónapokban zajlanak a tavasztól kezdődő versenyek előkészületei. Napra, órára pontosan tudjuk, hogy később ki és mikor érkezik „összeszedni” a madarakat. A startnál mi, tenyésztők, személyesen nem vagyunk jelen, csak a megbízott kísérő. Az idén én voltam az eresztések itteni koordinátora, a jegyzett startot telefon és internet segítségével beszéltük meg. Szoktunk galambokat röptetni Nišből, Velika Planaról is, illetve Görögország is egy ilyen kiindulópont lehet. Ez utóbbi helyszínről már hajnalban el kell őket engedni, hiszen időbe telik a légvonalban körülbelül 570 kilométeres utat megtenni. Ebben az esetben Macedónia légtere nem jelent igazi veszélyt, inkább a Balkán északabbi régiójában tűnnek el nagyobb eséllyel – ilyen-olyan ok miatt a galambok. A meleg hónapokban vannak, akik például a víz csillogását használják ki a csalogatásukra. Ez a bosszankodás mellett anyagi veszteséggel is jár, hiszen egy-egy verseny akár több ezer dinárral is megterhelheti a családi költségvetést. Ez gyűrűnként csupán néhány száz dinárt jelent, de ha több madár indul egyszerre, az már egy komolyabb összeg lehet – mutatott rá Torok József, akitől a verseny menete után érdeklődve megtudjuk, hogy a tenyésztők úgy tudják megállapítani a röpidőt, ha egy-egy hazatérő galambról leolvassák a gyűrűjén szereplő számot, és ezzel azonosítják be a madarakat. Ehhez Józsefnek korábban egy komoly és bonyolultnak tűnő mechanikus Benzing márkájú eszköz nyújtott segítséget, amihez hasonlót még ma is többen használnak. A bácskossuthfalvi tagság a kor újdonságait követve ezt a mozzanatot elektronikus kódleolvasóval oldja meg.

– A digitális leolvasóba előre, még a szezon előtt bele kell táplálni a galambok gyűrűszámát. A klubantennánk segítségével kommunikálunk a többi versenyzővel, hogy hogyan haladnak a reptetések. Amikor megjön a galamb, a szerkezet automatikusan bejegyzi az érkezés időpontját.

A Sirály elnökétől megtudjuk azt is, hogy van, aki „vérkomolyan” veszi a „mindenáron” győzelmet, megint másoknak nem a hamis eredmény a cél. Hogy ez utóbbi becsületes hozzáálláson alapuló szabályrendszer hogyan szerez érvényt magának, azt József így magyarázza.

– Az az elvem, hogy az a madár, amelyik gyenge vagy beteg, nincs helye az udvaromban. Ezt a problematikát a természetes szelekció idővel megoldja. A versenymadaraim nagy része az udvarunkban kialakított fészkekből kel ki. Korábban az egyik kedves kolléga közvetítésével a postagalambászat fellegvárából, Belgiumból és Hollandiából is szereztem az anyaállomány elődeit. A tenyésztésnek vannak aranyszabályai, vagy akár speciális étrendje is, ezt a hozzáállástól, anyagi lehetőségektől függően tartják be a versenyeztetők – tudjuk meg a „titkok” egyikét. József elmondta még, hogy az utóbbi időben rájár a rúd a postagalambászokra is, mert két-három éve valami makacs madárbetegség tizedeli az állományt. Sokan az egyre inkább teret nyert modern telekommunikációs eszközök kiváltotta „hullámok” számlájára is írják az okokat, de tény, hogy az úgynevezett adeno vírus is szedi az áldozatait a fiatal galambok körében. Torok József saját tapasztalata, hogy az elmúlt versenyszezonban 28 madarat nevezett be a versenyekre és edzett, amiből összesen 6 madár maradt a versenyszezon végére.

A postagalambsport nemzetközi szervezetében, az FCI-ben (Féderation Colombophile Internationale) 58 tagország van jelen. Úgy tűnik, hogy manapság Kínában élnek a leglelkesebb galambászok, az ottani hobbisok – nem ritkán az ide valósiak is – akár elképesztőnek számító, horribilis összegeket is képesek megadni egy-egy díjnyertes madárért. A mi tájainkon – Magyarországot is beleértve – az elmúlt évtizedekben a fiatalokat inkább a „virtuális” galamb érdekli, mint a valódi, de talán nincs minden remény veszve, ezt mutatja a bácskossuthfalvi példa is, ahol hosszú idő után a zömében nyugdíjas tenyésztők mellett ismét vannak ifjú klubtagok. Az 50 éves Sirály PTE 019 eredményes tagja az országos szintű Szerbiai Szövetségnek, egy listán szerepelnek a környező községek falvaiban tevékenykedő postagalambászokkal. Ugyan nem túl népes a falubeli tagság – 14-en vannak –, viszont annál összetartóbbak, és ami József véleménye szerint szintén jó, veszekedésmentes, jó hangulatban tudják egymással megosztani a tenyésztési és versenyzési tapasztalatokat.

A bácskossuthfalvi egyesületi elnök gyermekkori hobbijának szinte magától értetődően valamennyi közeli családtagja is a részese. József maga árulta el, hogy ha reggelente megindulnak – teszem azt ügyeket intézni – a környező települések valamelyikére, a felesége, Krisztina, és tini gyermekeik: Kitti és Benjámin haja már előre égnek áll, hiszen az indulás idejére el is készült az otthontól távoli galambstartra a turbékoló, izgő-mozgó szárnyasokkal teli kalitka.