A zentai Virág Viktóriát lánykoromból ismerem. Mindig kereskedőként dolgozott, ugyanakkor volt egy kreatív, ki nem bontakoztatott oldala, ami soha nem hagyta őt nyugodni. Érzett magában valamilyen alkotói készséget, de sokáig nem találta az utat, amely elvezette volna a kiteljesedésig. A változást az hozta meg számára, hogy amikor a kisfia első életévéhez közeledett, tudta, hogy ha nem kezd bele valamilyen saját alkotói tevékenységbe, akkor kénytelen lesz visszamenni kereskedőnek.
A festés pár perc alatt megvan (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
Ezt semmiképp sem akarta, hiszen kisfiát nem akarta bölcsődébe adni, és ő maga sem vágyott vissza a kereskedői pult mögé. Olyan valamit kellett találnia, amelyben érvényesülhet alkotói kedve, ugyanakkor pénzt is lehet vele keresni. Hosszas kutakodás után talált rá egy olyan technikára, mely nagyon hasonlít a sokak által ismert szalvétatechnikához, és elindultak az első próbálkozások. Ennek több mint másfél éve.
– Férjemmel, Bognár Márkkal közösen kezdtük el szinte a semmiből elkészíteni az első tárgyainkat – kezdte Viktória a minap ecsetelni a történetüket, amikor náluk jártam, majd így folytatta: – Az első pillanattól kezdve közösen készítünk mindent, és igaz, hogy Márknak van állandó munkahelye, mivel nagyon szeret fával dolgozni, szívesen részt vesz az alkotásban. A legelső munkáink az udvarban talált deszkákból, különféle faanyagokból készültek, és a legegyszerűbb festékekkel, lakkokkal próbálkoztunk. Folyamatosan bújtuk az internetet, kerestük az ötleteket és igyekeztünk megvalósítani őket. Ez tavaly nyáron volt, és az egész nyár azzal telt, hogy próbáltunk egy kínálatot összeállítani, és legelőször tavaly szeptemberben Zentán a városnapi kirakodóvásáron mutattuk meg, mivel foglalkozunk. Nyomtatott díszképeket készítettünk, melyeken szöveg és kép is volt, kulcstartókat, házi áldást, meg néhány apróságot és azzal indítottunk. Rögtön első alkalommal úgy láttuk, hogy van rá érdeklődés, mert erre mifelénk inkább a szalvétatechnikát alkalmazzák, ez, amivel meg mi dolgozunk, egy kicsit más. Láttuk, hogy a nyomtatott díszképek tetszenek leginkább a vásárlóknak, és főleg erre helyeztük a hangsúlyt. Milliónyi változatát el lehet készíteni, a legváltozatosabb szövegeket, képeket lehet rávinni, és tetszik a kuncsaftoknak, hiszen rendelésre a legkülönfélébb ötleteiket tudjuk megvalósítani. Sokan kérnek díszképet születésnapi ajándéknak, házassági évfordulóra, Valentin-napra, és mi mindig azt nyomtatjuk rá, amit igényelnek, így az ajándék személyes lesz – magyarázza Viktória.
Igazából nem is tudom, mikor jut idejük e kis vállalkozás működtetésére, hiszen azóta bővült a családjuk, és a két és fél éves Tamás mellé három hónapja megszületett a kis Vilmos. Viktória erre nevetve mondja, hogy főleg éjszaka dolgozik, hiszen Vilmos igen jól alszik, napközben pedig igyekszik belopni 10–20 perc munkát ide-oda:
Ajándékdobozok (Homolya Horváth Ágnes felvétele)
– Az az egyetlen szerencsénk, hogy Vili alig kel fel éjszaka, így én is pihentebb vagyok, és képes vagyok az éjjeli munkára. Én is lefekszem a fiúkkal este és alszom éjfélig, akkor magamtól felébredek, és egy három-négy órára neki fogok dolgozni. Akkor van időm nyugodtan megtervezni egy képet, vagy befesteni egy kulcstartót, egy teásdobozt vagy egy tálcát. Olyankor nyugalom van. Amíg én alszom, addig Márk serénykedik, aztán meg ő megy aludni éjfél körül, hiszen neki reggel korán kell kelnie. Márké a famunka. Igazi műhely hiányában egyelőre a fiúk jövőbeni szobáját használja asztalosműhelynek, és ott szabja a szükséges darabokat. A másfél év alatt már sikerült néhány hozzá való szerszámot, gépet vásárolnunk, így a legtöbb darabot ő szabja. A dobozokat, tálcákat, melyeket aztán mi dekorálunk, még készen vesszük, de tervezzük egy újabb gép megvásárlását, hogy ezt is meg tudjuk oldani házon belül. Munkaszobám sincs, alkotói terem a nappali, úgyhogy egyelőre az egész ház egy nagy alkotótér, de reméljük, előbb-utóbb lesz egy műhelyünk az udvarban. Most egyébként, hogy még kicsik a fiúk, megfelel, hogy a nappaliban dolgozom, hiszen ha akad tíz percem, akkor gyorsan be tudok valamit festeni, vagy le tudok valamit lakkozni.
Karácsony közeledtével arról faggatom, mennyire szaporodott meg most a munkájuk, több-e ilyenkor a megrendelésük.
– Hajtás van, a zentai Karácsonyi kavalkádra is készülünk, megrendelésre is dolgozunk, de nem kérnek a kuncsaftok kimondottan karácsonyi témájú ajándékokat. Karácsonyfadíszeket készítettünk préselt fa lapokból, és azok tetszenek is a vásárlóknak, de azt tapasztaltuk, hogy nálunk nem divat karácsonyra külön feldíszíteni a házat ilyen témájú lakásdekorációs elemekkel. Ilyenkor is a szokásos dolgokat kérik, főleg a szöveggel ellátott, koptatott fehérre festett, vagyis vintage stílusú képeket, tálcákat, dobozokat. Ezekből igyekeztünk annyit előkészíteni, hogy legyen mit kínálnunk a közelgő kirakodóvásáron.
