Vrindavan India egyik legszentebb városa. Gyönyörű templomok százai ékesítik a várost és a környéket, Krisnához való kötődése miatt pedig hívők százezrei keresik fel. Létezik azonban egy másik arca is. Vrindavan az özvegyek városa, ahová meghalni térnek az elűzött asszonyok. Az özvegy asszonyoknak egyszerű, fehér ruhába kell öltözniük, élelemért és szállásért énekelnek, koldulnak.
Indiában körülbelül 40 millió özvegy él szegénységben, kilátástalan élethelyzetükért a különös hagyományok és hiedelmek felelősek, melyek szerint az özvegyasszony balszerencsét jelent, férje haláláért pedig a feleség múltbéli bűnei felelősek. Nagyon ritka, hogy egy özvegy újraházasodjon, így sorsuk férjük halála után kilátástalanná válik.
A társadalom sokszor megveti őket, környezetük, sőt, családjuk is kiközösíti az özvegyeket. Miután elűzték őket, sokan több száz kilométert tesznek meg, hogy egy szent városban menedéket találjanak. Vrindavan utcáin körülbelül 15–20 ezer özvegy él. Vannak akik vallásos szolgálatért cserébe befogadják őket, énekelniük és imádkozniuk kell több órán át mindennap. Emellett humanitárius szervezetek is segítenek rajtuk, de így is csak töredékük ellátása biztosított.
Sokan egészen fiatalon kerülnek ide, ugyanakkor jelentős számban élnek az utcákon idős, komoly betegségekben szenvedő asszonyok, akik sürgősen egészségügyi ellátásra szorulnának.
