A borkultúrában jártasabb olvasóink számára nem hangzik idegenül a gyümölcsbor vagy a rózsabor említése, annak ellenére, hogy a legtöbb borkedvelő a mai napig a szőlőből nyert bort tartja valódi bornak. Ám nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat az italokat sem, amelyek ugyan nem szőlőből készültek, mégis borként fogyasztjuk. A meggytől kezdve többféle gyümölcsön át egészen a rózsáig, sok gyümölcs lehet alapanyaga egy-egy bornak.
A topolyai Sípos család számára mindez nem volt idegen és ismeretlen, mivel a különleges rózsabor receptje már jó ideje a család birtokában van.
A betakarítás is fontos, Fotó: Sípos Gábor
A NAGYMAMA IS KÉSZÍTETTE
A rózsabor már első hallásra is kíváncsiságot ébreszt az emberekben, hiszen nem találkozunk vele mindennap. Az üzletek polcain, vagy vendéglátó egységek itallapjain is csak nagyon ritkán kerülünk szembe vele. Mégsem újdonság ez, hiszen elődeink is ismerték már a receptet.
A Sípos család otthonában, életében ez a ritkaság már jó ideje ismert. Arról, hogy miként is kerültek vele kapcsolatba, illetve hogyan sikerül értékesíteni a bort, mint helyi terméket, Sípos Gáborral, és menyasszonyával, Tóth Izabellával beszélgettünk.
– Családunkban a rózsabor nem számít újdonságnak. Ismerték már a nagyszüleink is. A nagymama is készítette, bár nem nagy mennyiségben, és csak a család részére. Hogy ő honnan szerezte a receptet, vagy hogyan jutott hozzá, azt sajnos nem tudjuk, de mi tőle tanultuk meg, ő hagyta ránk. A szüleim lakodalmában is volt az asztalon rózsabor, így elmondhatjuk, hogy hosszú évek óta jelen van a családunk életében. Mindössze négy százalék az alkoholtartalma, éppen ezért akár még nagyobb gyerekeknek sem ártalmas. Annak idején, mikor a nagymama készítette, mi is megkóstolhattuk – mondja Gábor.
NEM CSAK RÓZSÁBÓL
Az izgalmas rózsabor mellett a Sípos Manufaktúra saját termésű ribizlijéből is készít borokat. A meggy-, alma-, és más borok mellett ez nem is okoz túl nagy meglepetést, viszont sokkal nagyobb meglepetés az, hogy vidékünkön, vagy akár országunkban, elenyésző azoknak a száma, akik hasonló termékeket állítanak elő.
– A ribizlibor receptjét a kilencvenes évek végén Andrócki Laci bácsitól és Etelka nénitől kapta édesanyám. Ők vezettek be minket a ribizlibor készítésének rejtelmeibe. A borkészítéssel már az 1990-es évek vége óta foglalkozunk, de kezdetben főként kísérleteztünk, próbálkoztunk. A készítési módot ki kellett tapasztalnunk, és több éves munkával, tapasztalatszerzéssel jutottunk el odáig, hogy elértük a borok jelenlegi minőségét. Igaz, hogy engem kezdetben kevésbé foglalkoztatott a borkészítés, főleg édesanyám csinálta, de a végén egyre inkább megtetszett, és 2007-ben két kis parcellát vásároltunk, és elhatároztuk, hogy piros ribizlivel ültetjük be az egyiket. Akkor nem voltak hozzá megfelelő feltételeink, de kilenc évvel később a Prosperitati által kiírt pályázaton támogatást nyertünk, és megvásárolhattuk a ribizlitöveket. A föld megmunkálását, bekerítését önerőből végeztük. Az első bokrokat még édesapám ültette a családi ház kertjében, de akkor még csak gyümölcs formájában fogyasztottuk. Az ültetvényre két különböző fajtát ültettünk: a Jonkheer van Tets, és a Roland fajtát. A kertünkben is van negyven-ötven bokor, piros, fehér, és fekete ribizli is. A fehéret Blankának nevezik, a nagy szemű piros ribizlit pedig Junifernek – meséli a kezdetekről Gábor.
Kezdetben a család részére készültek a borok, majd később már szélesebb körben is ismertté váltak.
– A karácsonyi vásáron, vagy a kiállításokon, ahol megjelentünk, leggyakrabban meg kellett szólítanunk az embereket, mert nagyon sokan elsétáltak, talán oda se néztek. Aki viszont odajön, és meglátja a borokat, már a ribizlibor láttán is meglepődik, és ez csak fokozódik, ha megemlítjük a rózsabort is. Azoktól, akik már megkóstolták a termékeket, pozitív visszajelzéseket kapunk, ami számunkra nagyon fontos. Viszont olyanok is vannak, akik kereken megmondják, hogy nem szeretik a bort – mondja Izabella.
Gábor arról mesél, hogy a borkülönlegességekkel eddig a környezetükben még szinte nem is találkoztak.
– Elsőként a topolyai EXPO-n jelentünk meg, majd Zentán, a Gazdanapokon is bemutatkoztunk. Ott rózsatermelőkkel is találkoztunk, akik annak ellenére, hogy már hosszú ideje foglalkoznak a virág termesztésével, még nem találkoztak rózsaborral, és nem is hallottak róla, hogy ilyesmit készíthetnek belőle. A topolyai karácsonyi vásáron is jelen voltunk, ahol szintén nagy sikere volt a termékeknek. A ribizlivel sincs ez másként, hiszen annak ellenére, hogy ismert növény, és régebben szinte minden kertben volt néhány bokor, most szinte eltűnt, a borral pedig nagyon kevesen foglalkoznak – állapítja meg a vállalkozó.
KIS MÉRTÉKBEN GYÓGYSZER…
A rózsánál rendkívül fontos, hogy csak egészséges, nem permetezett virágszirmokat lehet felhasználni. Hajnalban érdemes betakarítani a rózsaszirmokat, mert akkor van bennük a legtöbb illóolaj. Megtudtam azt is, hogy nem minden rózsa felel meg a borkészítéshez. Mindössze három rózsafajta virágát lehet felhasználni. Természetesen a ribizlivel sincs ez másként, hiszen ahhoz, hogy minőségi bor legyen belőle, kerülni kell a vegyszereket, ugyanakkor meg kell őrizni a növény egészségét is az egészséges termés érdekében.
Ismerjük a régi mondást: „Fűben-fában orvosság.” Ez természetesen érvényes a ribizlire is, ami akár gyümölcsként, de még bor formájában is számos olyan anyagot tartalmaz, ami jótékonyan hat az egészségre. Sípos Ferenc családfő azt is elárulta, hogy miért érdemes ribizlit fogyasztani.
– A ribizli bizonyítottan gyógyhatású. Vashiányos vérszegénység esetén például kifejezetten jól alkalmazható, emellett magas a vitamintartalma is. Étvágytalanság esetén gyerekek számára kifejezetten ajánlják. A fekete ribizli levele teaként fogyasztva csökkenti a vérnyomást, a bor viszont megemeli azt. Erdélyben, ahol szinte csak a fekete ribizlit termesztik, a belőle készült bor mellé ribizlilevelet tartalmazó tasakokat tesznek, és együtt árulják, éppen emiatt – mondta.
SEMMI SEM LEHETETLEN
Rögös és hosszú út áll azok előtt, akik hasonlóan helyi termékek előállításával és értékesítésével szeretnének foglalkozni. A topolyai Sípos Manufaktúra termékei elindultak ezen az úton. Síposék más helyitermék-előállítókkal egyetemben várják, hogy a törvény lehetővé tegye ezeknek a termékeknek az üzletekben való árusítását is.
Azzal, hogy a Sípos család borkészítéssel kezdett foglalkozni, nemcsak a fogyasztók számára hozott változatosságot, hanem a fiatalok, Gábor és menyasszonya, Izabella itthon maradását is szerették volna elősegíteni. Sajnos napjainkban egyre többen osztozunk azok sorsában, akik egyetemi, főiskolai végzettségük mellett munkanélküli státuszban élik napjaikat, és rákényszerülnek arra, hogy nem bejelentett munkahelyen dolgozzanak, vagy végzettségüknek nem megfelelő munkát végezzenek, illetve sokak példáját követve elhagyják az országot.
Sípos Piroska, a ház asszonya arról beszélt, hogy fontos rábírni a fiatalokat arra, hogy itthon maradjanak. Gáborék számára a manufaktúrának köszönhetően könnyebb lesz az itthon maradás.
– Mi mindig azt mondtuk a gyerekeknek, hogy több lábbal álljanak a földön. Ha valaki valami újat tud kitalálni, vagy ha nem is új dologról van szó, de kevesen csinálják, akkor arra már tud építeni, és nem kényszerül arra, hogy elmenjen, elhagyja a szülőföldjét. Természetes, hogy sokkal nehezebb, mert ilyen munka mellett nincs szombat, nincs vasárnap, nincs szabadnap, csinálni kell. Viszont amennyit dolgozik az ember, annyi lesz a bevétele is.
- Természetesen több tervünk is van a borászattal kapcsolatosan. Elsősorban új ültetvényt szeretnénk majd kialakítani, valamint egy pincét, ami akár látványpinceként is működhetne. Szerencsére több dolgot is sikerült megvalósítanunk, de szeretnénk fejlődőképesek maradni, és talán így példát mutatni más fiataloknak arra, hogy itthon is érvényesülhetünk – fűzte hozzá végül Gábor.
A Sípos Manufaktúra kívülről nézve egy családi vállalkozás, de a fent leírtak tudatában már nem is így látom a dolgot. Többről van szó, mint rózsa-, ribizli-, vagy szederborról. Sokkal inkább összetartás, kitartás és ragaszkodás ez, amit sajnos nem lehet palackokba tölteni, és átadni azoknak, akiknek szüksége lenne rá.
