A gyerek és a szülő számára is a legjobb, ha a gyermek idehaza, megszokott környezetében tanul. Nem mindig jó külföldre adni iskolába, balul üthet ki, ugyanakkor idehaza is színvonalas oktatásban részesülhet. Röviden így foglalható össze egy, a neve elhallgatását kérő anyuka tapasztalata. Beszélgetésünk során elmondta, nincsen különösebb oka neve elhallgatásának, aki ismeri, rájön, kiről van szó, ám mégis a véleménye a fontos, nem pedig a kiléte.
– Két gyerekem van, ám szülőként nem biztos, hogy mindent jól csinálok, noha igyekszem és mindig a legjobbat akarom. Ami nem azt jelenti, hogy az mindig jó is. Ők okos gyerekek és ezt értik és jelzik is, ha nem jól csinálom. Olyankor észre kell vennem a hibámat, hogy hol tévedtem. A gyerekek nagyon jó tanárok, ha szülőként készen állunk a tanulásra – vezeti be a beszélgetést Anyuka.
Ezek szerint valamit elrontott, amit utólagosan ismert fel.
– Mint minden szülő, úgy én is jót akartam a gyerekemnek. Az ő érdekében gondoltam, hogy jó lesz, ha külföldre íratom középiskolába. Azt gondolva, hogy egy nap, ha befejezi, lesz EU-s diplomája, és azzal oda mehet ahova akar. Úgy is lett. Beiratkozott, fel is vették. Eljött a nap, amikor költöznie kellett. Elvittem és ott hagytam egy kollégiumban, azzal a gondolattal, hogy ott jó helyen lesz. Hát végül is nem ő az egyetlen, ott vannak a barátai is, akikkel nyolc évig egy osztályba járt. Szóval nem lesz egyedül.
Tehát távol kerültek egymástól.
– Napi szinten hallottuk egymást, sőt reggel, délben, este. Ne felejtsem el, hogy ott az iskolában elektronikus napló is van, ami azt jelenti, hogy a szülőnek nem fontos bemenni az iskolába, mert e-mail-ben megkapja a gyermek osztályzatait, esetleges hiányzásait. Szóval tájékoztatják mindenről. Nagyon szépen startolt, mind ötösöket kapott. Mindenki boldog volt. Ő is, én is. Legalábbis úgy tűnt. Októberben megkapta az első rossz jegyet, amivel úgy voltam, hogy hát rendben, ez megesik mindenkivel. Sem az első, sem az utolsó. Kérdeztem tőle mi történt, miért kapott rossz jegyet. A válasz az volt, hogy nem tanult eleget. Ezt megértettem és elfogadtam. Minden pénteken járt haza és vasárnap délután utazott vissza. Boldog volt, hogy itthon lehetett, akárcsak én is, bár olyankor éppen nem nagyon értem rá vele tölteni az időt, mert közben mostam, szárítottam és vasaltam a ruháit. Az alatt a két nap alatt ő is szeretett volna találkozni a barátaival, ami természetes. Főztem meg sütöttem, mert amit anya főz az sokkal jobb. Továbbra is romlottak a jegyei.
Ez már figyelmeztető jelnek bizonyult?
– Egyik vasárnap megkérdezte, hogy itthon maradhat-e, majd csak reggel menne vissza, ám ez már sokkal komplikáltabb lett volna, így egyszerűbb volt mindössze arra odafigyelni, hogy meglegyen mindene, mire indulnia kell. Következő vasárnap szintén megkérdezte, hogy maradhat-e itthon, de mint afféle jól nevelt gyerek, nem ellenkezett a döntésemmel. Rá következő este írt, hogy valami fáj neki, szúrja. Hol szúr? – kérdeztem. A szívem körül – válaszolta. Mivel ő még csupán 15 éves gyerek, gondoltam lehet, hogy csak a gyomra fáj, beevett és ennyi. Nyugtalannak tűnt és én is az lettem, mert nem tudtam segíteni neki. Rosszul vagyok, mintha hánynom kéne – írta. Ez már komoly jelnek bizonyult, de másnap úgy tűnt, hogy jól van. Rövid időn belül kaptunk egy pofont, mert az élet csak ilyen. Figyelmeztet, de ha nem veszed észre, hogy tévedsz, megpofoz. Kit így, kit úgy.
Akkor jöttünk rá a férjemmel, hogy a gyereknek honvágya van.
Ezt próbálták orvosolni?
– A legközelebbi, immár hazai középiskolában megérdeklődtük, hogy felvennék-e. Felvették. Rögtön átírattuk ide. Azóta mindennap utazik az iskolába, itthon van, jó a közérzete és nekünk is! Egy szóval sem írta, sem mondta, hogy haza akar jönni, csak jelezte.
Fontosnak tartom még elmondani, hogy ott, ahol előbb volt, befogadták, barátai voltak, szerették, de hiányzott neki a család. Beszélgettem egy anyukával, akinek a gyermeke második éve külföldre jár középiskolába, és vasárnap délután még mindig összeszorul a gyomra indulás előtt.
Tapasztalatai nyomán mit üzen a hasonló döntés előtt álló szülőknek?
– Hogy még mielőtt elkezdik szervezni a gyerek utaztatását a külföldi középiskolába, először menjenek el a legközelebbi középiskolába, beszéljenek az ottani tanárokkal, diákokkal. Lehet, hogy itthon is megkapják gyermekei azt a tudást, amit külföldön, csak stresszmentesebben, szeretetben és családi körben.
