Már elvirágzott volna a sárgabarack, ha lett volna rá alkalma, de a márciusi kemény hideg mindent lefagyasztott, így idén virág sem volt és termés sem lesz. Zenta községben megközelítőleg húsz holdon termesztenek sárgabarackot, és attól függetlenül, hogy védettebb, vagy nyílt területen található a barackos, mindenhol ez a helyzet.
A március végi fagyok vitték el a sárgabarackot, hiszen addigra a rügyek megindultak, Fotó: Homolya Horváth Ágnes
Az elfagyott, megfeketedett rügyek, Fotó: Homolya Horváth Ágnes
Permetezni akkor is kell, ha egy szál termés se lesz
A válogatott barackot nagyban szokták eladni
A felsőhegyi Deák Tibor 25 éve telepítette barackosát. Az ültetvény a saját portájukon van, családi házuk mögött, ahol valamikor a szülei laktak. Amikor úgy döntött, hogy munkája mellett gyümölcsfákat telepít, sárgabarackot, valamint egy kevés almát és őszibarackot ültetett, de néhány év múlva az összeset sárgabarackra cserélte le. Azóta voltak kiváló évek, volt, hogy gyengébben termett, olyan is volt, hogy roskadoztak a fák és emiatt nagyon apró lett a barack, és olyan is volt már, mint az idei, amikor teljesen termés nélkül maradtak.
- Tíz évvel ezelőtt március 8-án esett a hó, és ugyanígy elfagyott minden, habár akkor legalább termett két szem – emlékezett vissza Deák Tibor ennyi év távlatából arra az esztendőre, immár nevetve.
- Az egyik segédem, Pista bácsi, kint dolgozott a barackosban, és egyszer csak kiabál, hogy: Főnök, oda fele termés, az egyik barack féléretten leesett! Aztán nem is vártuk meg, hogy a másik teljesen beérjen, levettük, szétvagdostuk annyi részre, ahányan ott voltunk, és megettük. Se íze, se szaga nem volt, de legalább megkóstoltuk az az évi termést. Ezúttal még erre sem lesz alkalmunk, hiszen tényleg egyetlen szemet sem találunk, pedig 960 termőfánk van. A szokásosnál enyhébb volt a január, a fák hamarabb felébredtek, megindult a vegetáció, korábban indult volna a virágzás, és akkor jött a hideg. A március végi fagyok vitték el, hiszen a rügyek meg voltak indulva, a végükön már látszódott a szirom. Mind megfeketedett, és a legtöbb már le is hullott. A virágzás kezdete előtti pár napban egyébként nagyon jól tud jönni egy mínusz 1–2 Celsiusos fagy, annak örülni szoktam, mert az egyfajta ritkítást végez, attól a nem igazán egészséges rügyek lehullanak és csak az erősek maradnak meg, de a mínusz 7–8 Celsius az már sok – magyarázza Tibor.
Arról kérdezem, vajon lehet-e valahogy védekezni a fagy ellen, próbáltak-e már valamilyen módszert, és milyen sikerrel, és azt mondja, hogy korábban vízzel próbálkoztak, de aztán felhagytak vele, mert legfeljebb mínusz 3–4 Celsius-fokig van hatása, ha annál hidegebb van, akkor a locsolórendszer is befagy és nagyobb a kár:
– A pumpát magas nyomásra állítottuk, a szórófejeket négy méter magasságba emeltük és 30 méteres átmérőben terítettük vízpárával a területet. Ködöltük a fákat, a víz ráesett a virágra, ráfagyott és az a vékony vízréteg egy rövid ideig meg tudta védeni, de csak mínusz 3–4 Celsius-fokig. Hidegebb időben is végeztük, de mínusz 7–8 Celsiusnál már befagyott a rendszer, vagyis teljesen értelmetlen volt a dolog, úgyhogy ezzel már nem is szoktunk próbálkozni. Mivel mi bent vagyunk a faluban, itt valamennyivel védettebbek a fák, és ilyen teljes elfagyásra egyszer volt eddig példa. Három-négy éve pl. a kinti barackosokban mindenhol elfagyott minden, nálunk pedig a védettség miatt megmaradt 20–30 százaléka, de most az sem számított, hogy a faluban vagyunk. Beszéltem a többi zentai baracktermesztővel is, és nekik sem lesz termésük. Van Zentán másoknak a Mákosban, a Rétben is, meg itt Felsőhegy határában is, de mindenkié elfagyott. Én egyébként úgy vagyok vele, hogy nem ez a legnagyobb kár, ennél sokkal súlyosabb volt a helyzet, amikor az az ominózus esőzés miatt vízben álltak a fák, vagy amikor egyik évben olyan vihar volt, hogy kicsavarta őket. Akkor az emberek hetekig hordták a földről a gallyakat, meg 7–8 ember szedte ki a kicsavart fákat. Az is szörnyű, amikor barackéréskor pusztít vihar, hiszen akkor már rengeteg munkánk benne van, na ezekhez kell csak erő. Most elfagyott, és tudjuk, hogy sokkal kevesebb dolog lesz a fákkal, így állunk hozzá. Ezen már változtatni nem tudunk, ebből jövedelemre az idén nem számíthatunk. Persze így is gondozni kell a fákat, meg az alját is rendezni kell, de nem olyan intenzitással. Ilyenkorra nálam már gyönyörű tiszták a sorok, szeretek benne dolgozni, mert gyönyörködtet a rengeteg virág, zúgnak közben a méhek, és élvezettel művelem, mert tudom, hogy van értelme. Most nem sok kedvem van a munkához, de azért meg kell csinálni. A szokásos 1500–2000 kg műtrágyát most is rá kell tenni, permetezni is kell gomba ellen, az őszi lemosó permetezést is el kell végezni, csak nem olyan intenzitással, az augusztusi zöld metszést is el kell végezni. A tavaszi metszés is most következik, ilyenkor az elfagyott ágakat vágjuk le, alakítjuk a fákat, és ezt akkor kezdjük, amikor már elvirágzott a barack és már nem virágzik a környéken se a cseresznye, se a meggy. A sárgabarack könnyező fa, és ha oda, ahol elvágjuk, rászáll a virágpor, betegség mehet a fába. Idén ott spórolunk, hogy nem kell a szedőket fizetni – mondja nevetve Deák Tibor, de kesernyés szájízzel.
Ha már a szedésnél tartunk, arra is kitérünk, mi számít jó termésnek, és úgy magyarázza a felsőhegyi termelő, hogy az a legjobb, ha egy fán 50–60 kiló sárgabarack terem:
- Akkor minőséges a sárgabarack, ha egy kifejlett fán kb. ennyi van. Ezt a mennyiséget tudja megfelelő nagyságúra növeszteni, megfelelő minőségűre érlelni, akkor szép a barack és akkor jó az ára is. Mikor roskadoznak a fák, és 80–100 kiló is lejön róluk, akkor aprók is, az ízük se olyan, az áráról meg ne is beszéljünk, ráadásul akkor nem 15 ember kell a szedéshez, hanem 25–30. A túl nagy termés egyébként a fáknak sem jó, hatalmas kárt okoz bennük és rengeteg utána a letört ág. Többféle fám van, van, amelyik korábban, van, amelyik később érik, termesztek szegedi mamutot, roxánát, ambróziát, ami illatos és kifejezetten lekvárnak meg pálinkának való, valamint −4, −5 és −6-ot. A barackot nagyban adom el mindig, Belgrádból jön a felvásárló, és néhány termelőét együtt viszi el. Van válogatósorunk is, az asszonyok válogatják, és nagyság szerint fizetnek érte. A lehullott barackot cefrének adom el, én magam nem főzöm ki, nincs is pálinkafőzőm, de nem is szeretnék pálinkafőzéssel foglalkozni. Ezt a négy holdnyi területet nem egyedül rendezem, van néhány olyan személy, akik a kezdetek óta besegítenek nekem a barackosban, a nők a szedésben, a férfiak a megmunkálásban, metszésben, permetezésben.
