A szakemberek szerint minden polgárnak rendelkeznie kellene donorkártyával. Sajnos azonban az emberben legtöbbször csak akkor tudatosul ennek jelentősége, amikor már neki magának, vagy valamelyik családtagjának lesz szüksége szervdonorra, hiszen a statisztikai adatok azt mutatják, hogy huszonhatszor nagyobb valószínűsége van annak, hogy valakinek szervre legyen szüksége, mint hogy ő maga szervadományozóvá váljon. Az új transzplantációs törvény, több nyugati ország példájára, minden polgárra szervdonorként tekint majd.
Szerbiában több mint 700 beteg vár veseátültetésre (Ótos András felvétele)
Szerbiában jelenleg mintegy 150 ezer ember rendelkezik donorkártyával, és valamivel kevesebben, mintegy 7000-an jelezték, hogy csontvelődonorok szeretnének lenni. Ha figyelembe vesszük a más országokban élők elszántságát, Szerbia az európai szervdonorok listájának alján szerepel. A szakemberek szerint ez egyrészt azért van így, mert a lakosság nagyon keveset tud erről, másrészről pedig, a felvilágosulatlanságból fakadóan, számos előítélet kapcsolódik a szervadományozáshoz.
Május 10-től parlamenti eljárásban van a szervátültetésről szóló törvény módosítási javaslata, amely alapján minden szerbiai polgár potenciális szervdonorrá válik, kivéve, ha életében nem nyilatkozik arról, hogy nem szeretné, ha a halála után felhasználnák a szerveit. A végső szó minden esetben a családé, a hozzátartozóké. A családtagok ugyanis megakadályozhatják, hogy szerettük szerveit a halála után felhasználják.
Ez a törvénykitétel megosztott fogadtatásban részesült. Amíg egyesekben megerősítette az előítéleteket, a szakvélemény szerint kiváló törvényjavaslatról van szó, hiszen a szervdonorságba való beleegyezés jelentősen egyszerűbbé válik, és csökkennek a nyilvántartás költségei is. A szervátültetés azonban számos kérdést felvet és számos intézkedést követel meg ahhoz, hogy az jól, rendezetten és biztonságosan működjön. Vagyis az egészségügyben, az egészségügyi intézmények közötti összeköttetésben is változásokra és összehangolásra van szükség, ugyanakkor jogi következményeket is bevezetnek majd. Így felelősséggel tartozik majd a szervátültetést végző orvos. Tíz év börtön fenyegeti azt az orvost, aki szervátültetést hajt végre olyan páciensnél, aki ellenezte azt, és abban az esetben is, ha olyan személy szerveit használja fel, akinek családtagjai nem hagyták jóvá, hogy szervdonor legyen. Bűncselekményt követ el az is, aki a saját, vagy más szerveit bocsájtja áruba, valamint az is, aki átveszi azt, szállítja, vagy bármi más módon részt vesz az effajta szervátültetésben.
A donorok adatai pedig továbbra is titkosak lesznek.
Szerbiában egymillió lakosra mindössze 3 donor jut (Ótos András felvétele)
Jelenleg nagyon kevés emberben fogalmazódik meg az elhatározás, hogy donorkártyát váltson ki, pedig nem túl bonyolult, a választott orvosnál kell jelezni az ez irányú szándékot. Helyben kell a nyilatkozatot kitölteni, és csak az lehet szervdonor, aki egészséges. Az illető személy adatai egy központi nyilvántartásba kerülnek Belgrádban.
Szerbia célja, hogy bekapcsolódjon az Eurotransplant nemzetközi szervelosztó hálózatba. Tavaly januárban ideiglenesen felvették az országot, ám ahhoz, hogy csatlakozhasson az ötven éve működő és most nyolc ország alkotta ( Magyarország, Ausztia, Belgium, Hollandia, Horvátország, Luxemburg, Németország, és Szlovénia) szervezethez, növelni kell a donorok számát. A szervátültetésről szóló törvény módosítása is ezt szolgálja. Most egymillió lakosra Szerbiában mindössze 3 donor jut. Horvátországban a hasonló törvény elfogadásával 12-re nőtt a donorok száma egymillió lakosra kivetítve, pedig ezt megelőzően a szomszédos ország is az európai lista alján kullogott a donorok számát tekintve. Németországban ez a szám 15–20. Az Eurotransplat egy közös adatbázist jelent, és sürgős esetekben legfeljebb 72 órát kell várni a szervátültetésre, ugyanis 140 millió ember él az említett nyolc országban mint potenciális donor.
Szerbiában legtöbben vesére várnak, egyes adatok szerint valamivel több mint 700-an, máj- és szívátültetésre 30-30 páciens vár.
A szabadkai Közkórházban több mint hetvenen járnak művese-kezelésre. Ők mindannyian vesére várnak. A várakozási idő a betegek szerint 5–6 év. Ha valaki kap új vesét, az legfeljebb 15 évig használható, persze van rá példa, hogy tovább is éltek vele a betegek.
Tóth Demek Melindával, a Szabadkai Egészségházak főnővérével beszélgettünk a téma kapcsán, aki korábban is nagy erőfeszítéssel igyekezett rámutatni a szervdonorság jelentőségére, és váratlanul egészségügyi munkásból páciens lett. Leukémiát diagnosztizáltak nála, ami után lassan egy éve végeztek el nála csontvelő-átültetést. Szerencséje volt, az ő esetében az öccse lehetett a donora.
Tóth Demek Melinda (Ótos András felvétele)
– Sajnos nagyon kevés nyilvántartott donor van. Szabadkán például tavaly 10 szervdonor volt, miután az év elején minden rendelőbe szétküldtem a plakátokat, eddig további tizenöt személy jelezte, hogy szervdonor szeretne lenni, illetve május 11-én, az egészségügyi nővérek napján, további 9 személy írt alá nyilatkozatot, ami hatalmas eredmény. Az a célom, hogy Szabadka legalább 100 szervdonorral rendelkezzen.
nAmikor az emberekkel beszélgetnek erről a témáról, milyen kételyek merülnek fel bennük, mi az, ami visszatart valakit attól, hogy szervdonorrá váljon?
– Leggyakrabban az emberek attól tartanak, hogy ha szervdonorrá válnak, nem fognak az orvosok mindent megtenni azért, hogy megmentsék az életüket. Ettől nem kell tartani. Csak abban az esetben válik valaki potenciális szervdonorrá, ha beáll a klinikai halál. Ekkor egy orvosi bizottság állapítja meg az agyhalál beálltát, s ezt követően lehet bármit is tenni.
- Azok közül, akik donorkártyát váltottak ki, volt olyan, akinél beavatkozást hajtottak végre? Mekkora a valószínűsége annak, hogy valaki valóban donorrá válik?
– Szervdonorrá csak halál után válhat valaki. Szabadkán nem is hallottam arról, hogy valaki szervdonor lett volna. Van erre példa, de nagyon kevés. Szerbiában még mindig nagyon kevés transzplantációt végeznek. Csontvelődonornak lenni annyiban más, hogy az ember együtt élhet azzal a tudattal, hogy egy másik ember életét megmentette.
- Csontvelődonornak lenni milyen következményekkel jár a donorra nézve?
– Fizikailag semmilyen következménnyel nem jár. Az én donorom az öcsém volt, és őt ebből a szempontból semmilyen hátrány nem érte. Csontvelődonornak a kórház vérátömlesztő osztályán lehet regisztrálni. Miután az ember kitölt egy kérdőívet, vesznek tőle vért, amit Belgrádba küldenek, ott végeznek el a mintán egy úgynevezett HLA tipizálást, ami alapján a csontvelődonor belekerül a nemzetközi adatbázisba. Sajnos nagyon kicsi az esély arra, hogy valaki donor lehet. Csupán 25 százalék az esélye annak, hogy a testvér megfelelő donor lesz, míg az idegenek esetében egy a millióhoz ez az esély. Éppen ezért kell a donorok számát növelni, mert kevés donor esetén még kisebb az esélye annak, hogy egy beteg életét meg lehet menteni.
A HLA tipizálást követően, amennyiben esély mutatkozik arra, hogy az illető csontvelődonor lehet, a donor egy teljes körű egészségügyi kivizsgáláson esik át, hogy az egészsége ne kerüljön veszélybe. Ez történt az öcsém esetében is. Amikor kiderül, hogy a donor egészséges, öt napra befekszik a kórházba. Reggel és este olyan injekciókat kap, amivel mobilizálják azokat az őssejteket, amelyek normális esetben a csontvelőben vannak. Az injekció hatására az őssejtek kikerülnek a perifériás vérkeringésbe, majd amikor eljön az ideje, a donort rákapcsolják egy gépre, ami kiszűri az őssejteket a véréből. A beteg ezeket az őssejteket transzfúzión keresztül kapja meg, míg a donor őssejtjei pár napon belül regenerálódnak.
- Annak tudatában, hogy ilyen kicsi az esélye annak, hogy a gyógyuláshoz donort találjon az ember, hogyan lehet a betegség ellen küzdeni?
– Nehéz. Amíg a gyógykezelésem tartott Újvidéken, a hematológiai osztályon, nagyon sok fiatallal találkoztam. Sokan közülük külföldön keresik a gyógyulást, mert nincs testvérük, vagy a testvér nem felel meg, nem találnak donort. Három sorstársammal vagyok kapcsolatban, akiknek külföldi, nagyon fiatal emberek a donorjai. Külföldön nagyon fiatalon megérik az emberekben a tudat arra, hogy donorok akarnak lenni. Nálunk pedig nagyon sok a reményvesztett beteg. Ugyanakkor soha nem volt még ennyi leukémiás, vagy vérképzőszervek betegségeiben szenvedő fiatal, mint most.
- Önt Újvidéken kezelték. Hol végeznek még csontvelő-átültetést?
– A transzplantációhoz steril körülmények kellenek. Ilyen steril blokk csak Újvidéken, a Vajdasági Klinikai Központban, illetve Belgrádban a VMA-n (a katonakórházban) van, míg a gyerekeknek a belgrádi (Tiševa utcai) Gyermekkórházban. Én 60 napot voltam elzárva a transzplantáció miatt, ami megviseli az embert fizikailag és szellemileg is. De pozitívan kell hozzáállni, hinni kell az emberekben, a Jóistenben, magunkban, és minden jól alakul.
- Ön már gyógyultnak számít?
– Még nem. Most június 9-én ünneplem az első születésnapomat. Nagyon hálás vagyok az újvidéki klinikai központnak és a szabadkai vérátömlesztő osztálynak és a véradóknak, mert nagyon sok segítséget kaptam tőlük.
Szerbiában a múlt évben 31 donortól 70 szervátültetést hajtottak végre, 48 vese, 17 máj és 5 szívátültetést végeztek. Horvátországban 35 szív- és 131 májátültetést hajtottak végre.
