Oromparton sok a spenót meg a kapor

Oromparton az utóbbi évtizedben sokan fogtak bele spenót és kapor termesztésébe. Az ottaniak szerint minden második gazda érintett, hiszen a betakarításuk után másodvetésben még kukoricát vagy szóját is lehet termelni, és a kettő együttese szép hasznot hozhat.

A gazdák azt mondják, a felvásárlónak az a jó, ha egy helyen és a feldogozás helyszínétől 30–35 kilométeres körzetben terem a növény, hiszen a spenót és a kapor is érzékeny, nem bírja a hosszú szállítást, és a kocsin sem állhat pár óránál tovább, mert begyullad. A martonosi és a magyarkanizsai felvásárlóhoz viszonylag közel esnek az oromparti földek, így az ottani gazdák jó része a nagyobb haszon reményében foglalkozik is a termesztésükkel.

Rózsa Károly hatvan holdat művel, és idén abból nyolc holdon volt spenótja, tizenkét holdon meg kaporja, emellett pedig fűszerpaprikát, pasztinákot, búzát és árpát termeszt. Azt mondja, sok dolog van a spenóttal és a kaporral is, és a kaporra jellemző, hogy ha nem sikerül benne a gyomirtás, akkor a kézi gazszedés elviszi a hasznot:

– Nem egy olyan drága és értékes növény a kapor, hogy érdemes legyen rááldozni túl sok napszámot, ezért nagyon fontos, hogy megfelelő időben kapja meg a gyomirtást. A vetéséhez már ősszel elő kell készíteni a földet, hogy márciusban a földbe kerüljön a mag. Már kelés előtt gyomirtózni kell, és utána is többször, de ha nem sikerül, nem a megfelelő szerrel végezzük, annyira gazos lesz, hogy nem érdemes gazoltatni. Én azokkal a részekkel nem is nagyon szoktam foglalkozni, mert egyszerűen nem éri meg kifizetni annyi napszámot.

Kapálni nem is lehet, mert ha csak elvágják a gazt, később ugyanúgy kinő, vagyis kaszáláskor ugyanúgy a kapor között lesz, ezért kézzel kell kiszedni és kihordani a parcelláról. A kaprot öntözni is kell, legalább egyszer, de szárazabb tavaszkor kétszer is, hogy legyen belőle valami. Ha beérik a növény, május végén, június elején vágják le. Ezt a felvásárló végzi, géppel, az fel is dobja a kocsira, ott pedig az emberek eligazítják a növényt. A kapornak tűszerű apró levele van, és csak az a része értékes. A feldolgozásnál szétválasztják a nagyja szárától, a leveleket levegővel elkülönítik, majd szárítják. A megszárított masszát rostálják, és ami azon kihullik, az lesz az áru, vagyis a növénynek csak egy kis része értékes. A kapor kilójáért felvásárlótól függően 7-8 eurocentet adnak, plusz az adó. Ez a végén nem sokra jön ki, én kiszámoltam, hogy ha minden költséget kivonok belőle, akkor mindössze pár száz euró tiszta hasznom marad, mert a holdankénti termelési ára olyan ötvenezer dinárra jön ki, de azért még csináljuk. A párommal, Horvát Nikolettával néha azon gondolkodunk, van-e értelme ennek a sok munkának, kell-e a kapor és a spenót, de aztán megintcsak teszünk, mert többet remélünk a másodvetés miatt. Szóval amikor lejön a kapor, utána korai éréscsoportú kukoricát vagy szóját teszünk, de ezek már nem tudnak százszázalékos termést hozni, hiszen addigra már a földnek sincs olyan minősége, így legfeljebb nyolcvanszázalékos termésre lehet számítani – magyarázta Rózsa Károly.

A Felsőhegyen élő, de szintén Oromparton gazdálkodó Kalmár Attila régóta foglalkozik fűszernövényekkel. A szülei fűszerpaprikával kezdték, ő pedig már tíz éve termeszt spenótot, majd ehhez társult a kapor és a levélzöldség. Idén spenótból volt a legtöbb, habár rengeteget kell locsolni, hiszen nagyon vízigényes növény:

– Minden évben volt spenótom 3-4 hektáron, az idén pedig 17 hektárt tettem, és szépen termett. A spenót jövedelem szempontjából nem nagy haszonnövény, de a gabonánál azért több hasznot hoz. A spenótnál is az a jó, hogy utána még a másodvetésből is van jövedelem, és a kettő együttese lehet egy kecsegtetőbb összeg. Persze így rengeteg a munkám, sokkal több, mintha csak kukoricát vagy csak szóját tennék, de a haszon reményében hajlandó vagyok többet dolgozni, hiszen kizárólag földművelésből élünk. Két kislányom van, és mellettük a feleségem keveset tud besegíteni, de ha nagy a hajtás, ő is beáll, egyébként van egy munkásom, aki szinte állandóan nekem dolgozik, mert másképp nem győzném, így is az év háromnegyed részét kint töltöm a földön. Tavaly például a nagy szárazság miatt annyit kellett öntözni, hogy négy hónapot szinte végig kint voltam a tanyán. A spenót termesztésénél nagyon fontos, hogy szép, porhanyós talajt kell neki előkészíteni, a felső rétegét össze kell tömöríteni, úgy vetjük bele a magot búzavető géppel. Október elején kell elvetni, fagykár általában nem szokott lenni, és én gyomirtózást nem alkalmazok, de nincs is rá tökéletes vegyszer. A spenót gyorsan reagál az időre, ahogy kitavaszodik, nőni kezd, így nagyon hamar meg szoktuk kapáltatni, és ez jelenti a gyomirtást. Jó minőségű, erős talajt igényel, ezért én bőven istállótrágyázom, vagy több műtrágyát és fejtrágyát rakok rá. Betegség nem nagyon éri, esetleg gomba támadja meg, az ellen gombaölővel védekezünk, csakis olyannal, amilyet a felvásárló megenged. Szigorú föltételeket szabnak nekünk, de be lehet őket tartani. A spenót sok vízzel jár, sokat kell öntözni, és én az öntözés 80 százalékát csatornából végzem. A spenótot májusban a felvásárló vágja le, olyankor éjjel-nappal kaszálnak. A felvásárlók biztosítják a pótkocsikat is, mi pedig elhordjuk a cégbe, ott azonnal aprítják, szárítják, a rosszabb minőségűt pedig porrá őrlik. A felvásárlási ára nyersanyagként 7 eurocent plusz az adó. Idén a spenót volt a fő kultúrám, és van mellette még pasztinákom meg napraforgóm is. Egyébként nálunk a pasztinák is egy állandó kultúra, csak sajnos már túlkínálat van belőle.