Sokat filozofálhatunk azon, mitől lesz egy adott társadalomban több, vagy kevesebb gyermek, mik azok az okok, amelyek a gyermekvállalás csökkenését eredményezik, illetve, hogyan lehetne ösztönözni a szülőket arra, hogy nagycsaládosok legyenek. Ez nem csak nálunk probléma, egész Európát érinti, és minden ország a maga módján igyekszik javítani a helyzeten. Szerbia ezen a téren nagyon nagy lemaradásokkal számol úgy anyagi, mint erkölcsi hozzáállás tekintetében, így azok a változások, amelyek július elsején lépnek életbe, örvendetesek, ha nem is elégítenek ki minden igényt.
Gergely Árpád illusztrációja
Az új családtámogatási törvényt 2017 decemberében fogadták el, január 1-jén lépett hatályba, és a jogszabály alkalmazása július 1-jén, vagyis most vasárnap kezdődik. Egyik sarkalatos pontja, hogy kiegyenlíti a mezőgazdasággal foglalkozó nőket a munkavállaló és vállalkozó nőkkel, vagyis ettől fogva azok a nők is jogosultak gyermekgondozási segélyre, akik családi gazdaságok hordozói. Ez nálunk, itt a Vajdaságban, tényleg fontos lépésnek számít, hiszen ez mezőgazdasággal foglalkozó, jórészt abból élő vidék, és a nőknek jelentős része dolgozik csak és kizárólag a családi gazdaságban. Miért lenne az ő munkájuk kevesebb, értéktelenebb, mint egy olyan nőé, aki gyárban, intézményben végzi munkáját? Egyébként a gazdaságokban tevékenykedő nők sokszor értéktelenebbnek is érzik magukat munkába járó társainknál, valószínűleg nem véletlenül, hiszen ezt sugallta, üzente nekik a társadalom.
A jogszabály szerint a pénzbeli juttatások is megnövekednek, méghozzá igen látványosan. Amíg az első gyermek születése után a szülői pótlék ezidáig 39 500 dinár volt, ettől fogva 100 000 dinár, vagyis majdnem háromszorosa lesz. A második gyermek születését követően eddig 24 hónapon keresztül havi 6436 dinárt fizettek ki, ezentúl pedig 10 ezer dinár lesz ugyancsak két éven keresztül. A harmadik gyermek után eddig 24 hónapon keresztül 11 584 dinár járt, mostantól havi 12 ezer dinár 10 éven keresztül, a negyedik után eddig két évig 15 466 dinár járt, újabban pedig ugyancsak tíz éven keresztül havi 18 ezer dinár. Ezek lényegesen nagyobb összegek az eddigieknél, főleg a harmadik és a negyedik gyermek esetében, ahol a szülői pótlék juttatását két évről tíz évre növelték. Az is jó hír, hogy a babakelengyére kirótt áfa visszaigénylése helyett a szülőknek gyermekenként 5 ezer dináros támogatásra lesz joguk, vagyis ebben az ügyben ezentúl senki nem kerülhet hátrányba.
A gyermekek utáni szülői pótlék összege és több esetben a futamideje tehát nő, a kérdés az, hogy mennyiben fogja ez megváltoztatni a demográfiai mutatókat, elegendő-e pénzzel ösztönözni a szülőket. Semmiképp sem szeretném bírálni az új jogszabályt, dicséretes az előrelépés, csak azon morfondírozom, vajon mennyire elegendő ez, mekkora változás várható ettől, és mennyi időn belül, és esetleg milyen módosítások segítenék ezt még jobban. Azt látjuk, hogy a gazdagabb országokban még kisebb a népszaporulat, vagyis nem is a pénz, a jólét a legmeghatározóbb a gyermekvállalásnál. Persze nálunk, ahol sokkal alacsonyabbak a fizetések, talán egy ilyen program is ösztönző lehet, de valószínűleg más irányban is változtatásokat kellene eszközölni.
Jó példa lehet a Magyarországon működő, gyermekek után igényelhető otthonteremtési támogatás, aminek köszönhetően az utóbbi években tényleg úgy tűnik, hogy többen merik bevállalni a kettőnél több gyermeket, vagy el lehet gondolkodni a főállású anyasági támogatáson, ami ugyancsak működik a szomszédban, és habár ott sem lehet belőle vígan élni, hiszen a jogosultak az aktuális öregségi nyugdíjminimumnak megfelelő összeget kapják, de legalább létezik egy ilyen lehetőség.
Nálunk azzal is sokat kellene foglalkozni, hogy egyensúlyba hozzák a családi, illetve a szülői és a munkahelyi kötelezettségeket. Tény, hogy egy többgyermekes nő képtelen napi nyolc órában teljesíteni a munkahelyén úgy, hogy azt a gyermekei ne sínylenék meg. Egy három–négygyermekes anyának egy félmunkaidős állás is nagy kihívás, de sajnos erre nálunk nincs is lehetősége. A munkaadónak az az érdeke, minél kevesebb emberrel minél több munkát végeztessen el, és ha a nagycsaládos anyákat nem védi a törvény, akkor ez alól ők sem kivételek. A környezetemben azt tapasztalom, hogy a többgyermekes anyák nem nagyon dolgoznak, mert képtelenek, nincsenek olyan lehetőségeik, nem találtak ki olyan megoldásokat, melyek nekik megfelelnének, amelyben ők megmaradhatnának anyának, ugyanakkor hozzá is tennének a családi költségvetéshez, így inkább maradnak odahaza. Nyitni kellene az otthonról történő munkavégzés lehetősége irányába is, és ha ezt támogatná, szorgalmazná az állam, ha erre ösztönözné a munkaadókat, akkor nem kérdés, hogy teremtődnének ilyen munkahelyek. Szerintem az a legnagyobb probléma nálunk, Szerbiában, hogy ugyanazt a teljesítményt várják el az anyukáktól, mint mindenki mástól, nekik is ugyanazt a normát kell hozniuk, mint a férfiaknak, vagy a gyermek nélkülieknek, és így biztosan nehéz lesz rábírni a szerbiai nőket arra, hogy szüljenek minél több gyermeket, de sokakat még arra is, hogy akár egyet is bevállaljanak. Gyönyörű az anyaság, csak jó lenne, ha engednék élvezni is.
