Ha természetközelbe vágyom egy-egy város nevezetességeinek megtekintése közben, szívesen keresem fel a településen található botanikus kertet, ugyanis megnyugtat és lenyűgöz az efféle helyek gazdag növényvilága, békéje és csendje. Legutóbb Szeged zöld szigetén, a Tudományegyetemhez tartozó füvészkertben sikerült kellemes sétát tennem, így, őszelőn, egy melengetően napos délutánon, s az ott töltött néhány óra elég volt ahhoz, hogy a park felkerüljön kedvenc helyszíneim képzeletbeli listájára. A füvészkert kifejezés egyébként a nyelvújítás korából származik, s a botanikus kert szinonimájaként vált ismertté, honosodott meg a magyar nyelvben. A szó térhódításában jelentős szerepet játszhatott, hogy hivatalos elnevezésként kezdték alkalmazni országszerte a botanikus kertek, köztük a szegedi is, amely megalapítása óta ezen a néven ismert.
A SZÉKELYKAPUN TÚL
Tiszta levegőjű, madárbarát park a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertje, amelyet 1922-ben alapított Győrffy István professzor a várostól kapott területen. Az azóta eltelt szűk évszázad alatt tizenhét hektárosra duzzadt a kert, és ötezernél is több növény és növényfaj otthona. A város zajától távol, az újszegedi hídlábtól néhány buszmegállónyira és még egy kis gyaloglásnyira található, ahogy azt egy helybéli bácsi válaszolta kérdezősködésemre, útbaigazításképpen. Keressük a nagy székelykaput, tanácsolta, s valóban, a Tisza melletti erdősáv tövében andalogva bő fél óra elteltével meg is pillantottuk a füvészkert díszesen faragott kapuját. Azon belépve egzotikus pálmaliget fogadja az érkezőket, akik a belépőjegy mellé kapott prospektus térképe alapján eldönthetik, hogy a kiépített gyalogutakon, vagy a természetes ösvényeken indulnak felfedezőútra. A kikövezett gyalogutak behálózzák a füvészkert mindhárom nagy egységét: a Parkot, az Arborétumot és a Társulásokat, és a legfőbb látványosságokhoz vezetnek, míg a természetes ösvények ugyanezen egységek kevésbé forgalmas részein, ősöreg fák alatt, bokrok-cserjék közt kanyarognak, s leginkább a békés szemlélődésre, elmélyülésre vágyó látogatóknak ajánlottak, na meg a mókusok kedvelőinek, a háborítatlan zugokban álló tölgyfák lombkoronájában ugyanis rőt farkú, öklömnyi makkvadászok ugrándoznak fáradhatatlanul.
LEPKE HELYETT MEDVETALP
Mindazok, akiket az őserdei klímát és növényzetet imitáló trópusi lepkekert híre vonz a szegedi füvészkertbe, csalódhatnak, ugyanis a lepkekertet nyár végén lezárják a látogatók előtt, s majd csak a szép idő beköszöntével nyitják meg ismét. Őszi vendégekként mi magunk is lemaradtunk e különlegesnek ígérkező látványról, ellenben a többi látványosság – elsőként az üvegházak növényvilága – kárpótolt bennünket. A trópusi, szubtrópusi, mediterrán és sivatagi növények közel 1200 faja burjánzik ugyanis egymás békés szomszédságában a több méteres üvegfalak között. Az agávék, aloék, fán lakó orchideák, broméliák és páfrányok rengetegében valódi különlegességek is megbújnak, úgymint a termését érlelő kakaó illetve a tekintélyes léggyökereket nevelő csavarpálma, az oszlopkaktuszokról és a fatermetű medvetalpról nem is beszélve. Ez utóbbi kaktuszféle érdekessége, hogy őshazájában sokáig ültetvényeken termesztették, s a rajtuk tenyésző bíbortetvekből kivont vörös festékanyagot selyemfestésre használták. Néhol még manapság is sövénynek telepítik, hiszen az óriásira növő példányok rövid idő alatt sajátos kerítést alkotnak. Ember legyen a talpán, aki át próbál jutni rajtuk.
JAPÁNTÓL INDIÁIG
A füvészkerti Park egység az üvegházak mellett japánkerttel és indiai lótuszállománnyal is büszkélkedhet. A japán sétálókert bejáratát egy tori japán kapu díszíti, amin belépve feltárul előttünk az ázsiai dísznövények sokfélesége. A vízfolyásokkal tagolt sétálókert lankás részében japán stílusú faföldhidakkal összekötött sétaösvények futnak bambuszok, cseresznyefák, kaméliák és rododendronok gondozott ligetei között, a hegyvidéki kertrészben pedig sziklakertek domborulnak, s egy vízeséssel díszített szurdokvölgy vonzza a tekintetet. A japánkert fő látványossága a szívében elhelyezkedő lótuszos tó, Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állományával. Érdemes letelepedni a tó körüli padok valamelyikére, s átadni magunkat a végtelen lótusztenger szépségének. A dísz- táplálék- és gyógynövényként is jelentős indiai lótusz a park régi lakója, hiszen még 1932-ben, egyik gyűjtőútja során talált rá Győrffy István a növényre az óföldeáki Návay-kastély parkjában. Az ottani tóból származtak az első füvészkerti tövek, melyek betelepítésük óta a tó vízfelületének több mint a felét birtokolják. A növény nyári virágzására időzített, évente megrendezett Lótusznapok során a füvészkert nemcsak e növényt, hanem a távol-keleti kultúrát is népszerűsíti. Mivel a buddhista ikonográfiában gyakorta ábrázolják Buddhát lótuszemelvényen ülve, cseppet sem meghökkentő a füvészkerti lótuszos tó közepén felállított Buddha-szobor látványa. Mivel a lótusz sárban, iszapban gyökerezik, de levelei és virágja magasan a víz színe fölött található, alkalmas a buddhista tanítások alátámasztására. A tisztaság és szépség szimbólumaként alakult ki kultusza a buddhista művészetben és irodalomban, de fizikai valójában is rabul ejtő jelenség.
KIRÁLYNŐK ÉS FÜVESASSZONYOK
A lótuszos tónál való szemlélődést, merengést követően az úgynevezett élő kövületek felé vezetik lépteinket az ösvények. E borzongató elnevezés magányos faóriásoké, ők ugyanis a földtörténeti múltban széles körben elterjedt ősfák leszármazottai. Néhány tucat faj tartozik közéjük, melyek mindegyike a kipusztulás szélén áll, így fokozott figyelmet és védelmet érdemelnek. A szecsuáni ősfenyőnek, hegyi mamutfenyőnek, páfrányfenyőnek és sárkányfenyőnek otthont adó Arborétum másik látványos része a virágok királynőjének otthona, azaz a rózsakert. E hangulatos, angolkert stílusú gyűjteményben évszázados nemesítési munka eredményeként létrejött rózsafajok pompáznak, egyesek még őszvégen is bontják szirmaikat. A rózsalugasoktól már csak néhány lépésnyire terül el a gyógynövény- és fűszerkert, amely a füvészkertek elődjének számító kolostorkertek mintájára készült. Parcelláiban hatásmechanizmusuk szerint vannak csoportosítva a növények, s külön sarkot kaptak a gyógyszergyártás szempontjából fontos, erőteljes hatóanyagokat tartalmazók, melyek házi alkalmazása tilos és életveszélyes, hiszen halált is okozhat. E füvek és gyógynövények ismerői, gyűjtői és árusítói voltak hajdan a füvesasszonyok, akik sokszor keservesen megfizettek tudományukért, hiszen megesett, hogy boszorkánynak titulálva máglyára küldték őket.
ELTANYÁZNI A LEVENDULÁSBAN
A Társulások nevet viselő, hathektáros parkrészben Magyarország legjellegzetesebb erdőtársulásai – fái és cserjéi találhatók meg egy-egy erdőfoltban, közöttük pedig egy tanya kapott helyet. A tanyaudvarhoz veteményes és kiskert tartozik, bennük a legáltalánosabb egynyári és évelő virágokkal, kiskerti növényekkel és zöldségfélékkel, melyek termesztéséről és gondozásáról sok mindent megtudhatnak az udvarba betérők. A tanyához méhes, gyümölcsös, sőt sásliliom-gyűjtemény is tartozik, a kapuja felé vezető út szélén pedig levendulabokrok illatoznak. A provence-i hangulatot keltő „levendulás” a füvészkert kedvelt látványossága, hisz nyárközépen kiemelt rendezvénnyel, Levendulanapokkal ünneplik a virágzását. A füvészkert ezen részén tekinthető meg emellett a park madárvilágát bemutató dioráma, a darazsaknak otthont adó, vagány kivitelezésű „darázsgarázs”, és gyakoriak a növényvilággal kapcsolatos kültéri játékelemek is. A látogató csak győzze kapkodni a fejét és szedni a lábát, hogy minden érdekességet megfigyelhessen, és minden parkrészt bejárhasson, mielőtt elfogy a szusz, vagy eltelik a sétára szánt idő. Az ösvények mentén látható táblák tanúsága szerint néhányan annyira beleszeretnek a botanikus kertbe, hogy egy-egy ottani növényt örökbe is fogadnak. Én magam is fontolóra vettem, hogy lehetnék mondjuk egy mamutfenyő „nevelőanyja”, akkor legalább jó hosszú ideig lenne nyomós okom rá, hogy a szegedi füvészkertbe, e csodás ligetbe visszajárjak.