Sajnos nagyon kevesen élnek a szervezett szűrővizsgálat nyújtotta lehetőségekkel. Az érintett korosztály csupán 50 százaléka végzi el a méhnyakrákszűrést. A szűrésköteles nőknek, bár várostól városig eltérő a kötelességtudat, átlagban csak 30 százaléka megy el a megelőző mammográfiai vizsgálatra, és nem jobb a helyzet a vastagbélrák-vizsgálat esetében sem. Az adatok kétségbeejtők, hiszen Szerbia a rákos megbetegedések számát tekintve a világban előkelő helyet foglal el. A szakemberek szerint Szerbiában még mindig nem alakult ki az egészség védelmével, vagy a betegség megelőzésével kapcsolatos tudat. Orvoshoz csak akkor mennek legtöbbször az emberek, ha már nagy a baj. A szűrővizsgálatra sem mennek el sokan, mert struccpolitikát folytatnak: amiről nem tudok, nem is fáj.
Gergely Árpád felvétele
A rákos megbetegedések csökkentésének, vagyis a betegség korai stádiumában való felfedezésének érdekében – legalábbis ezzel magyarázzák az új törvényelőírásokat, amelyek január eleje óta parlamenti procedúrában vannak, miszerint –, ha valaki nem veszi igénybe a kötelező szűrővizsgálatot, vagy nem igazolja távolmaradását, és később az adott betegség „jelentkezik” nála, az egészségügyi biztosításról szóló törvény módosítása szerint, a kezelés 35 százalékát ki kell majd fizetnie.
Az ország területén három rákos megbetegedés megelőzése érdekében szervezik meg a szűrővizsgálatot. Az 50–69 éves nők körében az emlőrákot igyekeznek kiszűrni, a 25–64 éves nők esetében a méhnyakrákot, míg az 50–74 éves nők és férfiak körében a vastagbélrákot. Minden évben a meghatározott program és ütem szerint az egészségházak értesítik azokat a pácienseket, akiket érint a szervezett szűrővizsgálat.
Miért szigorítják a törvényi előírásokat? Mert például az emlőrák megelőzése érdekében felállított szervezett szűrővizsgálat alkalmazása óta a 335 000 értesített nőnek csupán fele ment el megvizsgáltatni magát, mégis az elmúlt években mintegy 500 nőnél diagnosztizáltak emlőrákot. A méhnyakrák esetében a 350 000 nőből 192 000 végezte el az úgynevezett papa-tesztet, akik közül 12 400 esetben lett a teszt pozitív, és 113 nőnél diagnosztizáltak méhnyakrákot. Ebből is látszik, milyen fontos szerepe van a megelőző szűrővizsgálatnak.
A Dr. Milan Jovanović Batut Szerbiai Közegészségügyi Intézet adatai szerint évente 36 000 embernél jegyzik a rákos megbetegedés valamelyikét, és évente 20 000 ember hal meg ebben a kórban. A szakemberek szerint a betegség 80 százaléka egészséges életmóddal, helyes táplálkozással, a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzésével, rendszeres mozgással megelőzhető lenne. Szűrővizsgálattal pedig a betegség kezdő fázisban való felfedezésekor az elhalálozások számát 30 százalékkal is csökkenteni lehetne.
De vajon ismerve ezeket a rémisztő statisztikai adatokat, és annak tudatában, hogy az egészségünk valahogy mindig a második helyre szorul, ösztönözni lehet-e törvényi előírásokkal a polgárokat arra, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget a saját egészségük iránt? A kérdésre választ csak akkor kaphatunk, ha figyelembe vesszük, mi az, ami kedvét szegi, vagy elbátortalanítja az embert a szűrővizsgálatoktól. Az éremnek ugyanis mindig két oldala van.
Persze vannak, akik felelőtlenül viszonyulnak a saját egészségük iránt, mégsem ennyire egyszerű ez a helyzet. Még ha szervezett szűrővizsgálatnak nevezik is, koránt sem nevezhetjük az egészségügyet flexibilis, a pácienshez alkalmazkodó rendszernek. Például a méhnyakrákszűrés, vagy az emlőrák-szűrés esetében a nőgyógyásznál kell időpontot kérni. Valljuk be, nem egyszerű feladat, különösen azoknak, akik korábban sem jártak rendszeresen nőgyógyászhoz, és nincs választott orvosuk... Ugyan az időpont megbeszélése lehetséges telefonon keresztül, de sok esetben azok, akik nem ismerik az aktuális rendszert, a személyes kapcsolatfelvételben bíznak. És sajnos nincs minden településen nőgyógyász, így több esetben a nők útnak sem indulnak, mert legalább kétszer kell a nőgyógyásznál megjelenni, a több órás távolmaradást pedig a munkahelyen nem minden esetben tolerálják. Azok, akiknek pedig sikerül időpontot kérni, a mellultrahang esetén talán könnyebben sorra jutnak, ám mammográfiai vizsgálatra várostól függ ugyan, mégis több helyen vagy berendezésből nincs elég, vagy szakemberből, aki a vizsgálatot elvégezheti, vagy az eredményt elemezheti, vagy pedig akkora a várakozási lista, hogy a szűrővizsgálatra is 5–6 hónapot kell várni. Az elvándorlás miatt pedig, illetve amiatt, hogy a nyugati országok magukba szippantják az egészségügyi dolgozókat, csak tovább fokozódott a már így is áldatlan állapot. Egyes településeken rendelőket zártak be. Így sok esetben már az általános orvoshoz is kilométereket kell utazni, a szakorvosi vizsgálatról nem is beszélve.
És itt van még egy tényező, amit nagyon ritkán vesznek figyelembe azok, akik a statisztikai adatokat követik és annak alapján hoznak döntéseket. Vajon eljut-e az értesítés minden érintett polgárhoz? A kétely felmerülhet, ha tudjuk, hogy sok esetben a kartonokban szereplő adatok nem egyeznek az adott személy adataival: van, aki elköltözött már régi címéről, más a telefonszámát változtatta meg... Így nem mindegy, hogy egy sikertelen próbálkozás után megpróbálják-e újra felkeresni az illetőt azok, akiket az értesítéssel bíztak meg. Miközben a szervezett szűrővizsgálatra csak az jelentkezhet, aki az adott év célcsoportjaként van feltüntetve, vagyis az adott év szülötteként értesítették a szűrővizsgálatról.
De még így sem kerek a történet. Jogi hiányosságai is vannak ennek a módosításnak, állítják a jogászok. A jogász szakemberek szerint ugyanis nem lehet megvonni valakitől a gyógykezelés jogát, ha az egészségügyi biztosításról szóló járulékot éveken keresztül rendszeresen levonták az illető fizetéséből. A szigorításokat megelőzően pedig meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a szervezett szűrővizsgálat mindenki számára elérhető legyen, akár magánrendelőkben, vagyis felismerve az egészségügyi rendszer hiányosságait, a szervezett szűrővizsgálatokba be kellene vonni az egészségügyi magánszektort. Ugyanakkor a gyógykezelés megfizettetése esetén lehetővé kell tenni azt is, hogy az egészségügyi biztosítást a polgárok ne az állami egészségügyi biztosítási alapba, hanem igény szerint magánalapba fizettethessék be. Ez egyelőre lehetetlen.
Természetesen be kell látni, hogy az egészségünk a legfontosabb, és meg kell tanulnunk értékelni azt, sokkal nagyobb figyelemmel viseltetni a testünk és életmódunk iránt. Ehhez pedig szükség van az ösztönző intézkedésekre, ahogy arra is, hogy elhárítsák az egészségügy azon hiányosságait, amelyek fékezik a statisztikai adatok javulását. Anélkül ugyanis hiába próbálunk európai mércék szerint élni. Így az az adat sem mond sokat nekünk, hogy Hollandiában és Belgiumban a törvényelőírások olyan kitételt tartalmaznak, amely szerint ha valaki nem vesz részt a megelőző vizsgálatokon, plusz adót köteles fizetni. Ezekben az országokban ugyanis adottak a feltételek a szűrővizsgálat elvégzésére.
