Több mint 25 éve éve raboskodik magyar fegyházakban a szerb állampolgár, Magda Marinko, akiről ma sem tudjuk pontosan, hány embert ölt meg a XX. század utolsó évtizedében. A magyarországi gyilkosságaiért 1995-ben életfogytig tartó szabadságvesztésre, a Vajdaságban elkövetett rémtettekért halálra (később életfogytiglanra) ítélték. Ma a szegedi Csillag börtön lakója, és ki tudja, milyen sors vár rá a közeljövőben.
Azt viszont pontosan tudjuk, milyen sors várt azokra, akik valamilyen módon keresztezték Magda útját, netán olyan vélt vagy valós kinccsel, értékkel, pénzzel rendelkeztek, amire Marinko szemet vetett.
De mielőtt felsorolnánk eddig bizonyított bűneit, nézzük meg, milyen életutat járt be szegedi letartóztatásáig az a férfi, aki 1994-ben két országban is első számú közellenségnek számított.
Magda Marinko 1963-ban született Szabadkán. Már fiatalon számos bűncselekményt követett el, ezért jobbnak látta, ha még lebukása előtt elhagyja Jugoszláviát, ahol többször is indult ellene eljárás vagyon elleni bűncselekmények miatt. Elmondása szerint 1986-tól több évet szolgált a francia idegenlégióban, ahonnan megszökött, majd hazájába hazatérve a délszláv háborúban bizonyította katonai felkészültségét, s bár erre bizonyíték nincs, azt állította, hogy harcolt Arkan tigrisei között.
Marinko ellen 1993 nyarán körözést bocsátottak ki Jugoszláviában, miközben már az olasz rendőrség is kutatott utána. Magda ekkor átlépte a határt és Szegeden telepedett le. Alakított egy kereskedelmi és szolgáltató gazdasági társaságot is, de ez semmilyen érdemleges tevékenységet nem végzett. Viszont Marinko vidáman élt, rendszeresen látogatta a szegedi szórakozóhelyeket. Ismerősei nagyon barátságos, vidám fickóként emlékeznek rá, olyan férfiként tartották számon, aki mindig a társaság középpontja volt, s akit csillogó szemekkel hallgattak a szép hölgyek is.
– Senki nem gondolta volna, hogy brutális gyilkos – hallottam több olyan szegeditől is, aki találkozott vele.
Pedig az volt. Kegyetlen, kíméletet nem ismerő gyilkos. De mielőtt számba vennénk, kiket és miért ölt meg Marinko és bandája, szólni kell elfogásának különös körülményeiről. Ennek előzménye, hogy 1994. január 23-ról 24-ére virradó éjszaka megölték Z. Nagy Bálint szegedi cukrászmestert, feleségét és két gyermekét Bárka utcai házukban. A brutális családirtás rettegésben tartotta egész Szegedet, és hatalmas rendőri gépezetet indított be.
Mint dr. Kószó Zoltán nyugalmazott rendőr-alezredestől, Marinko elfogójától megtudtam, azzal az indokkal csalták be Magdát a főkapitányságra, hogy mint Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárnak, tisztáznia kell a letelepedési engedélyével kapcsolatban néhány kérdést. Akkor már Marinko potenciális elkövetőként jött számításba két gyilkossági ügyben is. Az egyiket 1993 decemberében követték el Kecskeméten. A nyomozás során kiderült, hogy az áldozatnak volt egy Omega típusú arany karórája, ami a legféltettebb kincsei közé tartozott, bár korábban már többen meg akarták tőle vásárolni, semmi pénzért nem volt hajlandó megválni az órától.
Ez a karóra eltűnt, és nem sokkal később Szegeden került elő. Ugyanakkor ballisztikai vizsgálatok kimutatták, hogy Kecskeméten ugyanazzal a Skorpió típusú géppisztollyal gyilkoltak, mint amelyik Szegeden, a Z. Nagy család házában is ölt. Mivel az arany karóráról az is kiderült, hogy Magda Marinko révén jutott el Szegedre, úgy vélték: a szerb férfit köthetik a két brutális gyilkossághoz. Csak az nem volt még akkor világos, hogy milyen szerepkörben.
Magda Marinko semmit sem sejtve jelent meg az idézésre, és minden kérdésre könnyed nyugalommal válaszolt. De amikor rádöbbent, közel sem szokásos igazgatási eljárásról van szó, hanem a Z. Nagy gyilkosság és egyéb bűnök miatt faggatja dr. Kószó Zoltán rendőr százados, már menekülni próbált. A Marinko elfogásáért az év magyarországi rendőrének 1994-ben választott rendőrtisztnek köszönhető, hogy véres dulakodás után végül sikerült megbilincselni Magdát, akit a kihallgatást követően azonnal a szegedi Csillag börtön egy különlegesen őrzött részlegébe szállították. Itt két hét tagadás után – mikor elé tárták a szabadkai és palicsi gyilkosságok azon anyagainak részleteit, amit a szerb rendőrök adtak át magyar kollégáiknak – Marinko szinte egész életét jegyzőkönyvbe diktálta. Minden bűncselekményéről rendkívüli pontossággal beszámolt Magda, de azt következetesen tagadta, hogy a Z. Nagy gyilkossághoz bármilyen köze is lenne. Azzal védekezett: ő soha nem vett részt olyan cselekményben, ahol gyereket vagy nőt öltek meg. Ennek az oka az, hogy ő egy nagy katona, akinek nem lehet ellenfél sem gyermek, sem nő, és rendkívüli szégyen lenne az ő tudásával, katonai képességeivel ilyen bűnt elkövetni. Ezt a gyilkosságot végül nem is tudták Marinkóra rábizonyítani. Nézzük hát azokat, amelyek a két elítélés alapjául szolgáltak.
A gaztettek sorozata 1993. január 24-én kezdődött a vajdasági Szabadkán. A város egyik ismert ékszerészét akarta Magda bűntársával kirabolni. Úgy tudták, a tehetős férfi elutazott, senki nincs a házban. Ám a gondos gazda nem merte őrizetlenül hagyni az épületet, ezért megkérte bejárónőjét, F. Idát, hogy vigyázzon a házra. Az asszony felriadt a betörők keltette zajokra, de csak néhány szót tudott kimondani, amikor Marinko a sötétben, hangra célozva halálos lövést adott le később hírhedtté vált Skorpió géppisztolyából, így küldve a halálba a szerencsétlen a nőt.
Ezt követően forrósodott fel a talaj Magda lába alatt a Vajdaságban, és települt át Magyarországra. Pénzt akart szerezni, és mivel a Kecskeméten élő H. Antalról tudta: jelentősebb vagyont halmozott fel nem patyolat tiszta üzletekből, érdemes komolyabb akciót indítani ellene. Ehhez azonban fegyverre és jól képzett csapatra volt szükség. Egy szabadkai barátját hívta segítségül, aki három harcedzett szerb legényt, a „belgrádi fiúkat”, valamint fegyvereket, símaszkokat, bilincseket szállított a vajdasági, a magyar határ közeli Csikérián lévő „Marinko-tanyára”.
A halálosztó brigád itt állt össze először, illegálisan átlépték a magyar határt, majd 1993. december 19-én átautóztak Kecskemétre. Itt este becsöngettek H.-ékhoz. H.-né nyitott ajtót, akit megbilincseltek, majd arról faggattak, hol rejtegetik a család értékeit. Miközben Magda megkezdte a kutatást, hazaért a férj egy ismerősével. Marinko ekkor már H. Antaltól követelt pénzt, és mikor számára nem tetsző választ kapott, öt lövéssel végzett áldozatával. A vendéget, Dragutin K.-t öt, H.-nét hat lövéssel végezte ki Marinko. A gyilkosságok után aranyat és készpénzt vitt el a halálbrigád, mintegy egymillió forint értékben. Az aranyak között volt az Omega óra, ami – mint arról már írtam – Marinko lebukásához vezetett. H.-ék 8 éves kisfia semmit nem észlelt a történtekből, csak hajnali háromkor ébredt fel, és értesítette a rendőrséget.
Marinkónak több pénz kellett, ezért január elején újabb csapatot rendelt Jugoszláviából, és a belgrádi fiúk jöttek is. 1994. január 5-én, ezúttal Orosházára utaztak N.-né M. Edit lakásába. Marinko felébresztette az alvó N.-nét, majd rövidebb dulakodás után megkötözték az asszonyt, Marinko egy nyakkendővel addig szorította a nő nyakát, amíg az felhagyott minden ellenállással. Eközben két kisgyerekére egy másik szobában Marinko egyik társa vigyázott. A csapat gyors kutatás után több százezer forint értékkel távozott, a történtekről a gyerekek értesítették telefonon egyik ismerősüket. Akkor már a „belgrádiak” a magyar határt átlépve hazafelé tartottak.
Ezután következett a Z. Nagy család meggyilkolása Szegeden. Bár ezt soha nem bizonyították rá Marinkóra, mindenképp érdemes felidézni a részleteket, hiszen az egész Marinko-ügy ezt követően robbant ki.
1994. január 24-éról 25-ére virradó éjszaka valaki(k), vélhetően az épület egyik kis ablakán bemászva, betört a cukrászmesterék otthonába, és ott négy emberrel végzett. Megölte a 42 éves Z. Nagy Bálintot, szintén 42 éves feleségét, valamint 17 éves Dániel és 10 éves Balázs fiukat. A tettes (tettesek?) ebben a házában is kutakodott, de soha nem derült ki, milyen és mennyi érték tűnt el a házból.
Majd elérkezett egy olyan nap a Vajdaságban, amikor 1994. január 25-én és 26-án hajnalban néhány óra alatt öt emberrel végzett a halálkommandó. Szabadkán Milan P.-t, feleségét és fiát ölték meg, majd Palicsra utazott ki a banda, ahol Joszip A.-t és feleségét végezték ki az ágyukban. Mindkét család nagyon tehetősnek számított abban az időben, így vélhetően egyik helyről sem távozott üres kézzel a Marinko-banda.
Magda Marinkót, igazodva a nemzetközi joggyakorlathoz, a magyar bíróság csak a Magyarországon elkövetett bűncselekmények miatt vonta felelősségre. A Fővárosi Bíróság előre kitervelten, nyereségvágyból, több emberen, különös kegyetlenséggel, részben társtettesként emberölés, valamint lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés miatt ítélte életfogytig tartó szabadságvesztésre, a Magyar Köztársaság területéről történő kitiltásra és 10 év közügyektől eltiltásra. Az ítéletben azt is kimondták: fegyház-büntetéséből Magda leghamarabb 25 év letöltése után szabadulhat.
Szerbiában Magda bűntársait különböző időtartamú fegyházra, míg Magdát távollétében halálra ítélték. Ennek tudható be, hogy Magda Marinkót a szerb hatóságok kérése ellenére Magyarország nem adta ki Szerbiának. Egyébként Magda bűntársai már nem raboskodnak, ki így, ki úgy, de szabadult a rácsok mögül.
Marinko ma a szegedi Csillag börtön lakója, és egyes magyar sajtóértesülések szerint két hónapon belül a büntetés-végrehajtási bíró dönt arról, hogy 25 év raboskodás után kiengedik-e Magyarország legnagyobb gonddal és legdrágábban őrzött rabját. Ugyanis erre lenne lehetőség, mert eredeti ítélete így szólt: életfogytiglan, minimum 25 év fegyház. Ha így is történne, ez nem jelent számára szabadulást, ugyanis akkor átadják a szerb hatóságoknak, hogy megkezdje a vajdasági gyilkosságaiért rá kimért fegyházbüntetést, ahol minimum 30 évig kellene még rács mögött maradnia.
De hogy mit gondol minderről maga a halálosztó? Egyelőre esély sincs arra, hogy megtudjuk, ugyanis Magda mereven elzárkózik mindenféle megkereséstől, nem hajlandó nyilatkozni.
