A Szerb Királyság kezdte el, majd a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban folytatódott az építkezés, és végül a Jugoszláv Királyságban fejeződött be, majd további öt államot szolgált ki.
A képviselőház épületének alapkövét még Petar Karađorđević szerb király helyzete el 1907-ben. A Bécsben tanult Jovan Ilkić építész tervei alapján kezdték meg az építkezést a mai Nikola Pašić téren.(Miklós Hajnalka felvétele)
Magáról az intézményről, az ország törvényhozó szervéről, a parlamentről oly sokat hallani, mindenekelőtt az üléseken előforduló botrányok miatt, hiszen repült ott már cipő, a parlament elnökét vízzel is lelocsolták, átkozták is már egymást a képviselők, sok-sok vád, vita, sértegetés hangzott és hangzik el hónapról hónapra, mégis az épületről oly keveset tudunk, pedig falai között érvek és ellenérvek mellett, számos új törvény született már, illetve szövetségek alakultak, kormányfők és államvezetők emelkedtek ki. Az alapkövét király helyzete el, de székhelye volt a német megszállásnak, majd a kommunizmusban a szövetségi államok üléseztek itt, az ezredfordulón pedig a miloševići rendszer leváltásának szimbólumává vált.
A nagy előcsarnokban 2000. október 5-e után a padlót is ki kellett cserélni(Miklós Hajnalka felvétele)
Belgrádban a mai köztársasági képviselőház épületének alapkövét még Petar Karađorđević szerb király helyzete el 1907-ben, hogy a Bécsben tanult Jovan Ilkić építész tervei alapján kezdjék meg az építkezést a mai Nikola Pašić téren. Egyes történelmi adatok alapján az épület egy török dzsámi (akkoriban a Balkán-félsziget második legnagyobb Batal-dzsámiként emlegetett imahely) helyére került, éppen ezért egyesek szerint az épület sorsát átok pecsételte meg. Hihetünk az átok erejében, vagy sem, az viszont tény, hogy sem a király, sem pedig az építész nem érte meg, hogy az épület felépüljön.
Kisterem(Miklós Hajnalka felvétele)
Az első világháború félbeszakította a munkálatokat, ám Aleksandar király folytatta az építtetést. Ő sem látta az épületet teljes fényében, hiszen 1934-ben megölték, a parlamentben pedig az első ülést két évre rá 1936-ban tartották meg, majdnem hárminc évre rá, ahogy elkezdődtek az építő munkálatok. De mielőtt Aleksandar Karađorđević ellen merényletet követtek volna el, ő az épület belterének megépítésével Nikola Krasnov orosz építészt bízta meg, aki be is fejezte a megbízatását. Habár a tárgyalóteremek az idő során bizonyos részben át lettek rendezve, a faburkolat a falakon, illetve a berendezés, az ajtók, ablakok a mai napig megmaradtak, belgrádi kisműhelyekben készítették azokat tölgy- és diófából, míg a diplomáciai teremben rózsafából. A márvány elemek is az akkori Jugoszlávia, az akkori királyság területéről származtak, illetve Olaszországból, de hogy honnan pontosan, még ma is kutatják.
Ülésterem(Miklós Hajnalka felvétele)
Az épület egy központi nagy és két kisebb kupolából áll. A kisebb kupolák alatt a homlokzaton két-két dombormű található, szinte észrevétlenül, hiszen az épület bejárata, az előtte álló lovak és óriások táncát ábrázoló szoborművek vonják magukra a figyelmet, amit Toma Rosandić készített. A bal oldali kis kupola alatt Demoszthenész (ókori athéni politikus, szónok) és Cicero (ókori római író, filozófus és politikus) arcának domborműve található, a jobb oldalon pedig Pallasz Athénéé (a bölcsesség, az igazságos háború, a jog, az igazságosság, a művészetek görög istennőjéé) és Periklészé (görög államférfi, szónok, uralkodó és hadvezéré). Mind a négyet Đorđe Jovanović szobrász készette.
A diplomáciai terem(Miklós Hajnalka felvétele)
A bejárati ajtót angyalok őrzik, majd belépéskor egy előcsarnokba érkezünk, ahol a négy sarokban a szerb történelem négy meghatározó alakja, a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot szimbolizálva fogadja a vendéget: az ajtóval szemben balról Dušan cár áll, a híres törvénykönyvével a kezében, jobbról pedig Karađorđe, az első szerb felkelés vezetője. A bejárati ajtó mellett balról Tomislav horvát király, jobbról pedig Kocel szlovén kenéz, az Alsó-Pannóniai grófság vezetője áll. Fölöttük az üvegkupola alatt már a kommunizmust idéző szimbólumok vannak, a Jugoszláv Királyság szimbólumát cserélték fel velük. Arról, hogy az eredeti szimbólumok megvannak-e még, Sanja Maksimović, a parlament örökségvédelmével foglalkozó részleg munkatársa szerint nincsenek feljegyzések.
– A királyság megszűnése után tudomásunk szerint két Petar királyt ábrázoló portré tűnt el, illetve a királyság címere a kupola alól – emelte ki Sanja Maksimović, aki arra is rámutatott, hogy bár a második világháború alatt német irányítás alatt volt a parlament, semmit nem rongáltak meg, az ő emléküket az egyik diplomáciai teremben található szőnyeg őrzi, amelyen az egyik német katonatiszt távozását megelőző tűzsor ütötte golyónyomok láthatóak. Tőlük az épületet a kommunista államvezetés vette át, majd ezt követően a parlament több államigazgatáson ment keresztül, a legnagyobb kárt mégis a 2000. október 5-én kitört polgári forradalom során élte meg, akkor a fő előcsarnok padlózata is megsérült, teljes felújítást igényelt, illetve leégett a könyvtár egy része, a diplomáciai terem is kárt szenvedett, valamint a raktárhelyiség jelentős része odaveszett, számos műtárggyal. Ami még mindig nyomozás tárgyát képezi, az a hatvan festmény, ami a parlament falait díszítette. Csupán négy festmény került elő, miután azokat a Nemzeti Múzeum lépcsőjén hagyták ismeretlenek, illetve két évvel ezelőtt két karosszék.
A parlament könyvtárában a képviselők munkáját segítő könyvek találhatók(Miklós Hajnalka felvétele)
Az előtérben balról Nikola Pašić, a Népi Radikális Párt megalapítójának mellszobra áll, akit bár az akkori politika nem kedvelt, visszahúzódó és szófukar ember volt, mégis a politikában nagy tekintéllyel rendelkezett, így többször volt kormányfő, külügyminiszter, a parlament elnöke és két alkalommal Belgrád polgármesterének is kinevezték (a kommunisták az ő szobrát is eltávolították, ám később visszakerült a helyére). A terem jobb oldalán, Pašićtyal szemben az el nem kötelezett országok első konferenciájának emlékére felállított emléktábla található.
Az előteremből egy körfolyosóra, onnan pedig a fő előcsarnokba lépünk, ahol ma kiállításokat és sajtótájékoztatókat szoktak tartani. A terem homlokzatán négy női szobor található, amely a polgárságot és a négy legfontosabb iparágat: a tengeri ipart, a kézműves ipart, a mezőgazdaságot és a feldolgozó ipart ábrázolják.
Balról található a kis tárgyalóterem, amit a kommunizmus idején ülőhelyekkel bővítettek, ám az elnöki székek felett a mai napig Mate Mengalo Rodić, horvát festő A munka allegóriája című falfestménye található, ami a királyság életét ábrázolja, a katonaság, a tengeri halászat, építészet, mezőgazdaság, az igazságszolgáltatás, oktatás és a vallási közösségekkel. Míg a balkon alatt a királyságot alkotó népek nő és férfi párjai vannak népviseletben. A legtöbbször látott a mintegy 500 férőhelyes nagy ülésterem, ahonnan a munkát a Szerbiai Rádió és Televízió közvetíti, megalkotása óta változott, de csak kisebb mértékben. Valamikor a kormánytagok háttal voltak a parlamenti képviselőknek, ma viszont szemben, az elnöklő előtt található sorokban ülnek. A balkonról valamikor a nép követhette az üléseket, később azt az újságírók is igénybe vették, ma azonban már elsősorban a jogi kar hallgatói, polgári és civil egyesületek használják. A parlamentnek több kiemelkedő alakja is volt. Ivo Andrić szerb író, aki 1950–1953 között volt parlamenti képviselő, emlékplakettet is kapott, ami az ülésteremben található.
A képviselőház volt amikor 150, máskor 600 képviselővel is működött, ma 250 képviselővel „dolgozik”, illetve további 420 alkalmazottal a parlament különböző szolgálataiban, amelyek a munkájukkal segítik a parlament működését.
