Akiken már a babona sem segít

Tiltakoztak a héten a köztársasági parlament épülete előtt – ki tudja, immár hanyadszor – az Efektiva bankkölcsön-károsultak érdekvédelmi szervezetének tagjai a svájcifrank-alapú hitelek következtében ágrólszakadttá vált polgárok helyzetének megoldatlansága miatt. Mint minden alkalommal, most is gyors intézkedéseket követeltek a képviselőktől, kormánytól, vesztegetni való idejük meg pénzük ugyanis nincs. Maja Uzelaccal, az érdekvédelmi szervezet képviselőjével jártuk körül a svájcifrank-alapú hitelesek sorsának témakörét, s azt, milyen messze van ma a megoldás.

Milyen ma ebben az országban svájci frankos adósnak lenni?

– A törlesztőrészleteik ma két és félszer magasabbak, mint akkor, amikor a hitelt felvették, 8–10 évvel ezelőtt. A hitel tőkerésze is magasabb lett mára, mint akkor volt. Beszámolhatok a saját tapasztalataimról, az Efektiva tagjaként magam is svájcifrank-alapú hitel törlesztőjének számítok. Akkor 35 ezer eurót vettem fel. A mai napig 35 ezer eurót fizettem vissza, és tartozom még 43 ezerrel. Ez csak egy példa, éppen a sajátom. Sokaknak a havi törlesztőrészlet meghaladta időközben a fizetésük nagyságát is, egy ismerősöm 40 ezer dinárt keres havonta és 60 ezret kell neki fizetnie. Ha eladná a lakását, azért is csupán annak az összegnek a felét kapná, amit a banknak még vissza kell fizetnie. Így tehát lakása nem, adóssága viszont továbbra is lenne.

 Mi történik azokkal, akik egyszerűen képtelenek fizetni a havi részleteket?

– Vannak, akiktől elvették vagyonukat, lakásukat, házukat. Másoknak jelzálog van a lakásán, s várják, mikor adják el az ingatlant. Van azonban egy oka annak, hogy meglehetősen lassan történik meg ezeknek az „elkobzott” lakásoknak az értékesítése. Az emberek nagy része babonás, a népben él annak a tudata, hogy nem fog szerencsével járni az, aki mástól erőszakkal elvett lakásba költözik. A sors kezétől való félelem miatt megy tehát lassabban ezeknek a lakásoknak az eladása. Ez sem mindig jó azonban, hiszen előfordul, hogy az első, második, harmadik árverezést követően megjelenik egy érdeklődő, és potom pénzért hozzájut az ingatlanhoz. Így e személyek a lakásuk valós értékénél még jóval kevesebbet is kapnak, s ez alig lendít valamit a kölcsön visszafizetésén. Mindenesetre vannak olyan lakások, amelyek már évek óta új tulajdonosra várnak, de ilyen vagy olyan okból kifolyólag nem tudják eladni őket.

 A szervezet adatai szerint hány érintett van Szerbiában?

– Összesen 20 600 család szenved ma a svájci frankos hitel miatt. A szűkebb családtagokat számítva tehát mintegy 80 ezren vannak azok, akiknek az életét meghatározza, lehetetlenné teszi ez a probléma, ha a tágabb értelemben vett családtagokat is beszámolnánk – hiszen sokaknak a nagyapa, nagyanya nyugdíja jelenti e miatt az egyedüli bevételi forrást –, akkor a szám 100 ezer fölé ugrik. Nem túlzás bevonni a nagyszülőket, mert sokan éppen az ő nevükön lévő ingatlanra helyeztek jelzálogot, amikor kérelmezték a hitelt, nagyon is érintettek tehát ők maguk is.

Régóta kér, követel, tiltakozik az egyesület. Mekkora megértéssel fogadja az állam ezeket a problémákat?

– A megértés az eddigiekben valóra nem váltott ígéretekben merült sajnos ki. A kormány számos tiltakozást követően a megoldási lehetőségek négy modelljére tett javaslatot. Ezekre az volt a jellemző, hogy többet ártottak volna, mint amennyi haszon származott volna belőlük. Az egyedüli, valamilyen könnyítést jelentő modell az volt, melyben három évig csökkentett részleteket helyeztek kilátásba a szociális kategóriába került polgárok, kismamák számára. A miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy kidolgozzák a megoldást, egy munkacsoport is létrejött, de megint csak a bankoknak tett ajánlással ért véget a történet. Az ajánlások azokra vonatkoztak, akik elveszítették időközben a munkahelyüket, továbbá azokra, akiknek a hitelösszege magasabb a tulajdonukban lévő ingatlan értékénél. A bankokat ez sem kötelezte semmire, így nem is léptek az ügyben. Egyébként mi sem ilyen megoldást keresünk. Mindenkire érvényes megoldást akarunk, ahogyan a környező államok eljártak. Ez nem könyöradomány. Nem akarjuk, hogy szociális kategóriaként kezeljenek bennünket, még ha azokká is váltunk.

A bankok, az állam vagy a kettő „koalíciója” akadályozza ezt a rendszerszerű megoldást?

– Ha végrehajtanák a hitelvaluta cseréjét, azzal semmilyen bevételtől sem esne el az állam, egyedül a bankok rendelkeznének alacsonyabb bevétellel. Legfeljebb azzal számolna az ország, hogy a bankok bevételére kirótt adó lenne kisebb, de ezt kárpótolná az, hogy a polgárok rendszeresen fizetni tudnák a részleteket, nem beszélve a havi rezsiköltségekről, melyek rendszeres fizetése sokak számára csupán álom ebben a helyzetben. A polgárok közül sokan nem eléggé tájékozottak a kérdésben, és azt mondják: miért vettek fel hitelt svájci frankban, miért én fizessek most helyettük. Senkinek nem kell fizetnie semmit helyettünk. Egyedül a bankok bevétele lenne alacsonyabb.

Van-e jelenleg bármilyen ígéret, ami derűlátásra adna okot, mi a helyzet ma?

– Éppen csütörtökön tárgyaltunk a pénzügyminisztérium illetékeseivel. Megint ígéretet kaptunk arra, hogy érveinket továbbítják más illetékesekhez, de nyíltan kimondták azt is, hogy az állam nincs abban a helyzetben, hogy beleavatkozzon a bankoknak és a klienseknek a viszonyába. Tudni kell, hogy mindeközben az egyik bank, a Belgrádi Gazdasági Bank (PBB) elvégezte a hitelek konverzióját. Azt kérdeztük, hogyan lehet akkor, hogy ennél a banknál ez összhangban van minden törvénnyel és az alkotmánnyal is, másutt viszont ezt lehetetlen megtenni. Kérdésünkre már nem kaptunk választ. A kormány most technikai mandátumát fogja élni, feloszlatják a parlamentet is, indul a kampány, jönnek a választások. Minden meg fog állni. Meglátjuk, mik lesznek a következő lépéseink, feladni nem fogjuk. Szinte nincs olyan nap, hogy ne veszítse el valaki a fedelet a feje fölül. Ma is ez történt az egyik tagunkkal, pedig még a hitelrészleteket is rendszeresen törlesztette.