Együttműködve lehet csak sikeresen célt érni – mutatta be pénteken a Vándor Bábszínház a gyereknapon, amelyet a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók 29. Találkozójának keretében tartottak meg a temerini Tájházban. Az A part alatt című bábjátékban ugyanis az alkotók közel 50 báb sürgölődése által tudatosították a gyerekekben a közös munka és cél fontosságát, egy pillanatban pedig át is adták a gyerekeknek a „munkát”. Így a kis közösség megtapasztalhatta, milyen összefogásra van szükség ahhoz, hogy a gabonaaratástól eljusson a kenyér fogyasztásáig.
– A mindennapi életben, a családban, a munkaközösségekben nagyon fontos szerepe van az együttműködésnek. Jól tudták ezt őseink is, akik kis közösségekbe tömörülve, együttműködve végezték el a mezőgazdasági, vagy a háztáji, de még az ünnepek körüli munkákat is. Ennek a szép hagyománynak a lelkületét szeretné feleleveníteni és átörökíteni a bábszínházunk az A part alatt című foglalkozásával – mutatott rá Garbac Sarolta, az egyik alkotó és előadó.
A performance-ban marionett-, kesztyűs, sík-, óriás-, valamint botos bábokat is mozgathattak a gyerekek, a társulat tagjai ugyanis a foglalkozás felépítésénél arra is figyeltek, hogy egy bábot több gyermek együttműködve tudjon sikeresen megmozdítani. A foglalkozás végén pedig a cél érdekében összefogott az egész gyerekcsapat: a siker sem maradt el, hisz végezetül meg is kóstolhatták a közös munkával „kisütött” cipót.
A nem mindennapi produkció megerősítette azt a lelkületet, amely a szemlét is jellemezte az elmúlt tíz napban. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet (VMMI) az idei rendezvényét ugyanis a Szirmai Károly Magyar Művelődési Egyesülettel együttműködve valósította meg. A regionális összefogást a helyi magyar közösség és az egyesület tagságának közös munkája erősítette meg: a temeriniek leszögezhették, hogy másodjára is sikerült helyt állni, és méltó vendéglátóként fogadni azt a 16 társulatot, amely Vajdaság minden tájáról érkezett az elmúlt tíz napban Temerinbe. Emögött azonban épp olyan együttműködés lapul, mint amilyent a Vándor Bábszínház bemutatott a gyerekeknek – emelte ki Erdélyi Lenke, a találkozó egyik helyi szervezője a gyereknapon. Aki a szemle színlapjában is összefoglalta azokat az érzéseket és élményeket, amelyek a sikeres szervezés mögött lapulnak.
– Tegnap vettem észre, hogy a telefonom csinált egy ,,legkedveltebb kapcsolatok” mappát a névjegyzékek között: Uracs Erzsi, Popović Ildi és Színház Flóri. A híváslistán pedig teljesen véletlenszerű sorrendben bukkannak fel ők, hárman. Pont úgy, mint a klubban is – na jó, az nem annyira véletlenszerű, de! Belépek, még nyugalom. Bennem is egyre többször, de a klubban is. Várom a többieket, akik lassan beszűrődnek. Dávid például egy 2x1 méteres gipszkartonnal, Mari pedig pogácsákkal. Erzsi érkezik, csinos és felkészült, kezében a kék irattartóval, amin egy még kékebb virág van. Na abban az iratban van a tudományok egy része. Kicsapja és elkezdjük átvenni, hogy mikor, és főleg, hogy kivel vacsoráznak az érkező vendégek. A következő oldalon vannak a feladatok, azokat is átnyálazzuk, amikor előkerülnek a foglalt feliratú táblák. Ma 91-et ragasztunk ki. Majoros Robi lent van, ránk nézve csak annyit mond: ,,Mindenkinek van egy keresztje...” Közben már itt van Ildi, naprakészen hozza a friss információkat, általában már színházasan öltözve libben be, kellemes illatfelhőt hagy maga után. Hopp, ott egy Máté, a tévések megitták a kávét, a zsűriből már ketten itt vannak, telik a klub, múlik az idő, zsizseg a nép és én ezt úgy szeretem. Mint egy jól megrendezett jelenet, amiből olyan sokat láthatunk ezekben a napokban. De közben meg sohasem ugyanolyan – foglalta össze gondolatait Lenke. Majd a rá jellemző lelkesedéssel folytatta: – A színfalak mögötti élet legalább olyan izgalmas és változatos, mint színpadon lenni. Az említett gipszkarton egyre csak telítődik a nevekkel és már fotóból is van vagy száz. Emőke kétpercesei is itt teremtődnek meg, ide térnek vissza a színészek, itt járkálunk fel és alá válaszokat, megoldásokat keresve. Hálás vagyok a színtársulatokért, az előadásokért, az azt követő értékelésekért, amiből annyi mindent tanulhat még az is, aki nem foglalkozik színjátszással. Egy idő után kialakulhat az ember fejében egyfajta váz, ami az értékelés alapját képezi, így a következő előadásokat már értőbb szemek figyelhetik. Hálás vagyok az állandó bástyákért, a telefonom legkedveltebb névjegyeiért, akikre mindenkor lehet és kell is támaszkodni. Tamaráért, Zsókáért, a gyors megoldásokért. Hálás vagyok a közönségért, a jelenlétükért, a soha nem üresedő színházteremért – írta a fiatal nő, aki először vette részt a szemle szervezésében.
Az ő vezetésével valósult meg többek között a gyereknap is a találkozó keretében. Pénteken ugyanis a bábelőadással azokat a gyerekeket jutalmazták, akik a találkozó által meghirdetett pályázatra beküldték alkotásaikat: a felsősök fogalmazásai a Súgó színlapban jelentek meg, az alsósok rajzait viszont a helyi Tájházban állították ki. A kiállításmegnyitón a legjobb alkotásokat is jutalmazták: az elsősök és másodikosok közül első díjban részesült Varga Bianka, a második helyezést Pálinkás Enikő, a harmadik helyezést viszont Csernák Leo érdemelte ki. A harmadik és a negyedik osztályosok közül a helyi zsűri szerint Verebélyi Edvin készítette a legkiemelkedőbb rajzot, de Faragó Félix és Tóth Bálind is remek munkákkal neveztek be a pályázatra.
A kiállítást azok a színészek, társulattagok is megnézhették, akik már csütörtök este megérkeztek Temerinbe, hogy részt vegyenek a szombati díjkiosztó ünnepségen. Szombat este ugyanis kiderül, hogy dr. Mezei Kinga Jászai Mari-díjas rendező és színművész, dr. Góli Kornélia dramaturg, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára és Szabó Regina szabadúszó színművész szerint mely társulatok milyen elismerést érdemeltek ki az idei találkozón, amelyet a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vendégjátékával zárnak a szervezők.
Nyitókép: A Vándor Bábszínház elvarázsolta a kis nézőket (Dukai Dávid/Súgó)
