Reménytelenül – József Attila pszichoanalízise

József Attilát mindenki ismeri, és Gyömrői Edit neve sem ismeretlen, hiszen a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjáról és az ő egyik plátói szerelméről, múzsájáról van szó. De milyen volt valójában a hányatott sorsú költő és a bizonyítani vágyó, fiatal pszichoanalitikus kapcsolata? A Rózsa Film új alkotása, a Reménytelenül ezt a különleges dinamikát tárja föl Michl Juli és Sütő András főszereplésével. A magyarországi mozikban április 10-étől látható filmet a vajdasági közönség először a topolyai Firic moziban láthatja, április 12-én délután 6 órakor. A főszereplőkkel a Magyar Szó és az Újvidéki Rádió újságírói készítettek közös interjút.

A film nemcsak József Attila terapeutájaként mutatja be Gyömrői Editet, hanem mint önálló, erős és érzékeny nőt. Michl Juli színésznő a felkészülésről, a forgatás kihívásairól és arról beszélt, miért fontos ma is Gyömrői Edit története.

Hogyan készültél Gyömrői Edit szerepére?

– Minden fellelhető forrást elolvastam, megnéztem, meghallgattam. Regényt, verseket, szakkönyveket írt, ezeket is elolvastam, tanulmányoztam az életét meg a Rózsa Gábor író-rendező írta forgatókönyvet, amelyből szintén merítettem ehhez a szerephez. Gyömrői Edit nagyon erőteljes, bátor és rendkívül intelligens nő volt. Azért is nehéz ez a szerep, mert főszerepről van szó, mindvégig tudtam, hogy azonnal lebukok, ha nem csinálom jól. A forgatás előtt három hónapig próbáltunk, de akkor még valahogy nem állt össze a kép. A forgatás előtt egy hónappal találkoztunk dr. Mészáros Judit pszichoanalitikussal. A vele folytatott beszélgetés után született meg bennem Gyömrői Edit karaktere, és már nem volt probléma őt eljátszanom.
 

Te hogyan látod Gyömrői Editet? Úttörő nő volt, vagy csak a munkáját végezte?

– Egyértelműen úttörő volt abban a korban. Egyrészt a pszichoanalitika eléggé férfiorientált volt, másrészt pedig rendkívül ritka volt akkoriban, hogy egy nő az intelligenciájával, az eszével, az érzékenységével keresse a pénzt. Fontos volt számunkra, hogy róla film készüljön, mert nagyon kevés olyan film van, amelyben hozzá hasonlóan erős női karakterek szerepelnek. A női főszereplők sokszor gyengék és elesettek, vagy úgy erősek, hogy közben szuperhősök és kicsit maszkulinok. Nagyon kevés olyan film létezik, amelyben a főszereplő nő úgy nőies és érzékeny, hogy közben kiáll saját magáért, az igazságért, és harcolni is képes. Több ilyen filmre van szükség, hogy az ilyen női karakterek példaképpé válhassanak a fiatal lányok számára. Olyan nők kellenek, akik megengedik maguknak a gyengeséget, de közben erősek maradnak. És Gyömrői Edit ilyen nő volt.
 

Miből érezheti a néző, hogy Gyömrői Edit nem csupán József Attila terapeutája?

– Egyrészt abból, hogy a film Gyömrői Edit szemszögéből mutatja be a terápiát. Editet Attila nélkül is látjuk a vásznon, és ezekben a különálló jelenetekben mutatja meg, hogy ő egyébként nőként milyen, hiszen terapeutaként nyilván kissé keményebb, szigorúbb arcát láthatjuk. A másik pedig az, hogy nem érződik a filmből, hogy ő rászorulna József Attilára vagy bárki másra. Sőt, van egy jelenet, amelyben Attila erőszakosabban lép fel, és ott van ugyan Edit mellett valaki más is, aki adott esetben megvédhetné, de Edit mondja, hogy ő megoldja. Neki nem kell segítség, tudja, mit kell csinálni, elég erős ahhoz, hogy kezelje a helyzeteket. Editet önálló nőként mutatjuk meg a filmben, ezzel is megerősítve, hogy igenis egy nő ki képes állni magáért.
 

Mit gondolsz Gyömrői Edit és József Attila kapcsolatáról?

– Szerintem nagyon érdekes az ő kapcsolatuk, már csak azért is, mert az elején Gyömrői Edit azt mondja József Attiláról, hogy ő egy igazi nagybetűs beteg. A terápiájuk alatt József Attila már híres költő volt. Ez önmagában óriási felelősség volt, ehhez társult még József Attila állapota. Nagy feladat elé állította ez Editet, aki akkor pályakezdő pszichoanalitikus volt. Ugyanakkor jól akarta csinálni, és hitt magában. Attila állapota akkoriban még nem volt diagnosztizálható, ezért nem is tudták, pontosan hogyan kell kezelni. Eleinte félrediagnosztizálták, ő maga neurotikusnak vallotta magát, miközben a pszichózis jeleit is mutatta. Az is dinamikát adott kettejük kapcsolatának, amikor Edit nyitni kezdett Attila felé, és ezzel belevitte saját magát is a terápiába. Attilának is feltűnt, hogy ez valami más, és hogy már nemcsak úgy tud rátekinteni mint analitikusra, hanem mint nőre. Editnek utána Attila szerelmét kezelnie kellett. Elképesztően izgalmas hullámvasút lehetett kettejük kapcsolata. Nagyon szépen bemutatja a film azt is, hogy melyikőjük mikor mit érez, és ehhez a másik hogyan viszonyul.

Volt olyan jelenet, amely különösen mély hatást gyakorolt rád a forgatás során?

– Volt egy hosszú, 18 perces snittünk, amelyre nagyon sokat készültünk, igazi bravúr volt az egész stáb részéről. Nagyon jó érzés volt ezt a jelenetet eljátszani, megnézni, miután elkészült, mert tényleg az kellett ehhez, hogy az egész stáb együttműködjön.

Emlékezetes volt az is, amikor az egyik jelenet közben pánikrohamom lett. Kértem egy kis időt, összeszedtem magam, és befejeztük a jelenetet. Szerencsére azóta már jól vagyok, ami a sok belefektetett munkámnak és a pszichológusomnak köszönhető. Nagyon érdekes pillanat volt, amikor a pszichoanalitikus nőnek pánikrohama lett, és összeértek a történetek az életemből és a filmből.

Fontos elmondani azt is, hogy ez a film a pszichológiáról és a mentális zavarokról is szól. Mindig hangsúlyozzuk, hogy ha az ember nincs jól, ha azt érzi, hogy valami nem kerek a világában, akkor merjen segítséget kérni. Ma minden hatodik ember mentális zavarral küzd, ezért is fontos beszélni arról, hogy segítséget kérni akkor sem szégyen, ha nem a testünk, hanem a lelkünk beteg.

Gyömrői Edit története a mai közönség számára is releváns?

– Ez a történet ma is megállja a helyét. Nagyon érdekes, hogy hiába telt el száz év, még mindig nagyon keveset haladtunk előre ezen a téren. Egyre több szó esik ugyan a nők egyenjogúságáról, de még mindig sokat kell fejlődnünk. Ezek a történetek arra hívják fel a figyelmet, hogy ha száz évvel ezelőtt Gyömrői Edit ezt megtette, akkor te is meg tudod tenni. Te is elhelyezkedhetsz nőként olyan szakmában, amelyben egyébként általában férfiak vannak, kiállhatsz magadért, és nem kell hogy egy férfi mondja meg neked, mit csinálj. Amikor az előző orvosa átadja József Attilát Editnek, akkor azt mondja neki, hogy József Attilának nő kell. Erre azt mondja Edit, hogy ha nő kell neki, akkor azt két utcával lentebb kaphat olcsóbban. Ezzel kiáll magáért, az ő szakmaiságáért, hogy hozzá ne azért küldjenek senkit, mert nő, hanem mert bíznak abban, hogy segíthet.

Megrázó, de fontos történet

A filmből József Attilát esendő, szeretetre éhes emberként ismerhetjük meg. Sütő András színész, aki a Szabad-ötletek jegyzéke című színházi előadásában évek óta rendszeresen áll színpadra József Attila szerepében, a karakter mélységeiről és a film mondanivalójáról osztotta meg gondolatait.

Hogyan készültél a szerepre?

– Igyekeztem olyan alaposan megismerni Attilát, hogy ne csak egy fekete-fehér fénykép legyen egy iskolai tankönyvben, hanem a barátommá váljon. Szerencsére Attila élete rendkívül jól és pontosan rekonstruált. József Jolánnak, a nővérének van egy könyve, egy vékony kis életrajzi regény A város peremén címmel, Asperján György pedig Fogadj a szívedbe címmel írt egy csaknem ezeroldalas életrajzi regényt. A kötetek közül utóbbi volt rám a legnagyobb hatással, mert a történet nagyja valóban megtörtént, és éppen hogy csak egy kevés fikció van benne. József Attilának nagyon nehéz sorsa volt, elveszítette az apját, az anyját, a nevét, az identitását. Ez elég súlyos csomag az induláshoz az életben, és nem véletlen, hogy óriási szeretetéhség alakult ki benne, amivel aztán mindenkibe belekapaszkodott, aki szimpatikus volt neki. Elolvastam a fennmaradt levelezését is, amely egy vaskos kötetben jelent meg, és ez is nagyon tanulságos volt. A középiskolás kora óta fennmaradt leveleit tartalmazza, amelyeket a nővéreihez, családtagjaihoz, később a kortársaihoz, szerkesztőkhöz, barátokhoz, írókhoz, költőkhöz írt. Ezenkívül Cselenyák Imre kétkötetes életrajzi írását olvastam el, amelyek Tiszta szívvel és A semmi ágán címmel jelentek meg. És természetesen a verseivel is foglalkoztam.

Miközben mindezeket olvastam, kinyitottam a szívemet, próbáltam empátiával fordulni felé. Egy idő után úgy éreztem, mintha valóban tanúja lettem volna bizonyos élethelyzeteinek, mintha a barátja lettem volna.

A Szabad-ötletek jegyzéke is nagy ugródeszka volt ehhez a filmhez. Ennek a szövegével négy és fél hónapot bíbelődtem, mire olyan szinten megtanultam, hogy bármikor, bármelyik részt fel tudtam idézni nemcsak szavak szintjén, hanem mélyebben is. Kialakult bennem egy belső út, amelyet bejárok. Nem utolsósorban pedig a forgatást megelőzően volt egy nagyon alapos és hosszú próbafolyamatunk. Ez nem jellemző egyébként, de minthogy ez egy kis költségvetésű, független film, ezért elengedhetetlen volt, hogy olyan gyártási előkészületeket is megtegyünk, mint például a bő három hónapos próbafolyamat.

Mennyire megjeleníthető József Attila akkori lelkiállapota egy színész számára?

– Azt mondják, attól még, hogy egy színész Othellót játssza este a színpadon, nem kell otthon fojtogatnia a feleségét. Tehát nem feltétlenül kell megélnem azokat a dolgokat, amiket meg szeretnék jeleníteni. A kreativitásom és az érzékenységem segítségével töltöttem be azokat a lyukakat, amiket én magam nem éltem meg mélységeiben.

Az alaptörténethez szerintem könnyű kapcsolódni: nem érzi magát jól az ember, tart tőle, hogy szakemberhez kell fordulnia, van aki arra biztatja, hogy menjen, más arra, hogy egyedül is képes megoldani. Aztán elmegy és beleszeret az analitikusába. A viszonzatlan szerelem megint csak mindenki számára ismerős élmény, ehhez könnyen kapcsolódok én is meg a néző is.

A hétköznapokban jellemzően mást mutatunk kifelé, mint ami zajlik bennünk, mert félünk a csalódástól és a sérüléstől. Az, hogy ezt nekem éppen József Attila által kell közvetítenem, nagyon összetett és nehéz, de egyben különleges feladat volt. József Attilát ma valószínűleg borderline személyiségzavarral diagnosztizálnák, erre az állapotra pedig az a jellemző, hogy vagy nagyon jól érzi magát az ember, vagy nagyon rosszul – nincs átmenet. Attila kifelé a fentet szeretné mutatni, hogy ő sziporkázik, felkészült, rendkívüli a vitakészsége. Csakhogy közben egyáltalán nincs jól, amit próbál mások elől elrejteni. Ezt a belső libikókát megjeleníteni rendkívül összetett színészi feladat volt. Soha semmire nem készültem még ennyit sem szellemileg, sem érzelmileg, és soha semminek nem adtam ennyire át magam, mint ennek a szerepnek.

Mi a film mondanivalója? Milyen üzenetet szerettél volna átadni József Attila megformálásával?

– Nagyon sok rétege van a filmnek, felajánlja a nézőnek a lehetőséget, hogy Edittel vagy Attilával, esetleg mindkettőjükkel azonosuljon. A Reménytelenül úgy is értelmezhető, hogy ebben a patriarchális társadalomban és korban egy nő a saját kezébe veszi nemcsak a saját életét, hanem egy másik emberét is. De nézhetjük ezt a filmet beteljesületlen szerelmi történetként is, rácsatlakozhatunk József Attila személyére is, vagy akár érzelmi katasztrófaturistaként beleláthatunk egy olyan nyomorúságos, nehéz élethelyzetébe, amit jobb kívülről szemlélni.

Ez a film felkavaró, megrázó és fontos történet. Ráadásul ezidáig senki nem készített filmet sem József Attiláról, sem Gyömrői Editről.

Számomra az a fő mondanivalója a filmnek, hogy amikor úgy érzem, hogy nekem senki sem segíthet, és ezért nagyon magányos vagyok, akkor az én végtelen magányom mások számára reményteli, segítő dolog lehet. Amikor azt érzem, hogy egyedül vagyok, akkor mások engem látva arra gondolhatnak, hogy milyen jó, hogy nincsenek egyedül a hasonló érzéseikkel. A belső magányból így egyfajta közösségépítő, teremtő erő születik, ami másoknak erőt adhat. Soha nem hittem volna, hogy más ember belső fájdalmai kapcsán létrejöhet egyfajta sorsközösség.