A vámemeléseket Donald Trump első elnöksége alatt elsősorban gazdasági okokkal indokolta. Ezúttal (gazdaság)politikai céljai széles körű érvényesítésére és az USA globális pozíciójának javítására is felhasználná a vámokat – a zsarolás eszközeként. A módszert korábban is alkalmazta már az Egyesült Államok. Politikai érdekérvényesítésnél már bevetette gazdasági erejét egy-egy ország – köztük Irán, Oroszország, Kína – ellen. De szinte mindegyik államot egyszerre és eltérő mértékű (differenciált) vámokkal eddig még nem háborgatta.
Mentségként felhozhatja, hogy más nagyhatalmaktól sem idegen ez a vétkes magatartás. Oroszország többször használta már a gázfegyverét zsarolásra. Kína pedig korlátozta a hozzáférést saját piacához az érdekeivel ellentétes külpolitikát folytató országoknak. Csakhogy Moszkva és Peking intézkedései nem érintettek annyi államot, mint az utóbbi bő két hónapban bevezetett amerikai büntetővámok.
A Trump-kormányzatot valójában nem az nyugtalanítja, hogy Kína óriási kereskedelmi többletet halmozott fel az Egyesült Államokkal szemben. Sokkal inkább az, hogy (bár nyilvánosan tagadja) a világ urává szeretne válni, megfosztva az USA-t ettől a szerepétől és jelenlegi globális hegemóniájától.
Trump intézkedése egy stratégia részét képezi, amelynek prioritása Kína feltartóztatása, illetve (gazdasági, kereskedelmi, technológiai, katonai) szuperhatalommá válásának megakadályozása. És az Egyesült Államok privilegizált világhatalmi helyzetének megtartása – minél tovább és az általa meghatározott új játékszabályok szerint.
Az amerikai elnök (hivatali elődjéhez hasonlóan) elsősorban kereskedelempolitikával, annak részeként pedig vámokkal és egyéb (protekcionista) intézkedésekkel (például a saját csúcstechnológiai eszközök exportjának tiltásával, korlátozásával) próbálja megfékezni a világelsőség megszerzésére irányuló kínai törekvéseket. A büntetővámokkal gerjesztett globális kereskedelmi háború felszítása, kiterjesztése kifejezetten árt az exportban és a nemzetközi áruforgalomban vezető helyet betöltő Kínának. (És a többi megsarcolt országnak.)
A törekvést mindkét nagy parlamenti politikai erő támogatja az USA-ban. Elsősorban azért, mert az elnök mögött álló Republikánus Párt és fő ellenfele, a Demokrata Párt a feltörekvő Kínát tartja az Egyesült Államok legveszélyesebb ellenfelének. Kétpárti egyetértés van abban is, hogy Kína ambíciói és folyamatosan növekvő katonai ereje egyre inkább fenyegeti Washington és szövetségesei érdekeit.
Peking nem hátrál, és nem is hajlandó engedményekre a kereskedelmi konfliktusban. Megtorló intézkedésekkel reagál(t). Vállalatai közben folytatják az új termelési központok, gyártóüzemek és ellátási láncok kialakítását világszerte, hogy megkerüljék az új amerikai vámokat, s hozzáférjenek a számukra fontos piacokhoz.
A többi ország és az EU sincs könnyű helyzetben. Csapdába, komoly bajba kerülhetnek Trump büntetőtarifái miatt. A kilátásba helyezett ellenvámok és a kölcsönös fenyegetések pedig rendkívül kiélezhetik az egyébként is bizonytalan helyzetet.
A küzdelemben az USA-ról az a kép alakult ki, hogy az általa korábban támogatott szabadkereskedelmi rendszer lerombolójaként lép fel. Miközben alighanem az lenne az érdeke, a vámjaival megpakolt országokhoz hasonlóan, hogy a konfliktus ne roppantsa össze a világkereskedelem normális menetét, rendszerét.
Az április 2-án kihirdetett viszonossági vámjairól többen azt állítják, hogy mindegyik ország számára hátrányosak. Annak ellenére is, hogy ezeket Trump április 9-én részben enyhítette. Kínát azonban nem kímélte: ezúttal példátlanul magas, 125 százalékos importvámot rótt ki rá.
Bár az Egyesült Államok piaca a legfontosabbak közé tartozik, a történtek miatt sok exportőr egyéb lehetőségek után nézhet. Másutt próbálja értékesíteni termékeit, szolgáltatásait vagy legalábbis egy részüket. És valószínűleg kevesebbet is vásárolnak majd az USA-tól.
Ha erre az EU egésze szánná rá magát, azt nagyon megérezné az Egyesült Államok. Európa ugyanis nem kispályás a globális gazdaságban. A nehézségei és belső ellentétei dacára komoly ütőkártyák vannak a kezében. Mellette szól, hogy valódi és erős döntési jogkörrkel rendelkezik a kereskedelempolitikában, amely egységes, transzparens és megbízható. Ellentétben a trumpi kapkodó, szeszélyes és szinte naponta fenyegetőző politikával.
Az EU ragaszkodása a szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelemhez egyre vonzóbb minden olyan állam számára, amelyeket Trump a büntetőtarifáival próbál megtörni, saját elvárásaihoz, érdekeihez igazítani. Kínához hasonlóan az Unió is igyekszik új és tartalmas kereskedelmi megállapodásokat kötni (a közeljövőben) több új partnerrel. Az EU már így is kereskedelmi hálózatok kiterjedt rendszerét működteti világszerte. Minden jel arra utal, hogy ezt tovább szeretné bővíteni. Ha Kínával együtt látványosan elfordul az USA-tól, annak az utóbbi látja kárát, ami aligha járul hozzá a Trump által áhított birodalmi tekintély és gazdasági szuverenitás helyreállításához.
