230 évvel ezelőtt, 1786-ban 334 nagykunsági és jászsági család indult útnak a jobb élet reményében. Bácska szívében, az Omorovicza pusztán telepedtek le. Többek között a 334 telepes család családfőjének nevét tartalmazó dokumentumot is az a bádogszelence őrizte, őrzi, amelyet a bácskossuthfalvi közösség elődei lakóhelyük újratelepítésének 100. évfordulóján, 1886-ban, községházuk falába építettek. Százharminc évvel később, a település újratelepítésének 230. évfordulóján, az ünnepi rendezvénysorozat idején, az eredeti szelencét a jelenkori kortörténeti dokumentumokkal rozsdamentes acéldobozba tették, és ismét befalazták. A helyi közösség épületében őrzik a jövő nemzedék számára.
A legendás bádogszelence újrafalazásának pillanatai Bácskossuthfalva újratelepítésének 230. évfordulóján
A bádogszelence történetéről, az ,,időkapszula” egykori és jelenkori tartalmáról és küldetéséről Papp László helytörténész nyilatkozott lapunknak, aki maga is őrizte az eredeti szelencét több mint húsz éven keresztül.
– A bádogszelencének élő legenda a faluban. Története a régmúltba nyúlik vissza, megtalálásának időpontja még most sem ismert. 1880-ban épült a községháza falunkban, amelyet az elmúlt több mint 130 évben többször tataroztak. Az egyik felújítás alkalmával véletlenszerűen került elő a bádogszelence, kőművesek találtak rá. Maga a bádogszelence tartalma mutatott rá, miért is került a ház falába, kik helyezték el oda. Mint tudjuk, 1886-ban falunk közössége a település fennállásának 100 éves évfordulóját ünnepelte, és bár erről az eseményről nem emlékeztek meg korabeli kiadványok, az illetékesek emléktáblát helyeztek el a községháza falára. A tényről például egy 1928-ban készült felvétel is tanúskodik. Az emléktáblának az idők folyamán nyoma veszett, de a tábla mögé rejtett bádogszelence a kortörténeti dokumentumokkal, megmaradt az utókor számára – fogalmazott Papp László, aki az eredeti szelence tartalmi jegyeit is körvonalazta:
– A bádogból készült kisebb méretű szelencében minden dokumentum fekete tintával, díszesen, művésziesen íródott, és viaszpecséttel lezárt borítékba került. Benne egy selyempapír, az Emlékül az utókornak 1886 elnevezésű dokumentum, amely a szelence jellemzőit, elődeink szándékát magyarázza. Megtudjuk, hogy egy füstszínű, szürke emléktábla mögé helyezték el 1886. szeptember 5-én a községháza falába falazott szelencét, és megtudjuk, ki volt a kőművesmester. A szelencében, a borítékban a kamarai jegyzőkönyv másolata, az 1786–1787-es jövedelmekről szóló évi zárszámadás, Felvilágosítási jegyzemény elnevezésű korabeli kataszteri kivonat latinul szerepel. A felsoroltak mellett a község akkori jegyzőinek névsorát, a községi képviselő-testület választott tagjainak és a községben legnagyobb adófizető virilistáknak a névsorát is megtaláljuk, továbbá azt is, hogy településünkön 1817-től kezdődött az ún. úrbéli per, vagyis a jobbágyok által az őket megrövidítő nagybirtokosok elleni per. A szelencében olyan dokumentum is helyet kapott, mely a 230 évvel ezelőtti telepítéskor érkezett 334 telepes család családfőinek, férfitagjainak nevét tartalmazza. A felsoroltak mellett fontos az Emléklapok Omorovicza múltjából című kordokumentum, mely Máté László evangélikus-református leánytanító, községi jegyző által írt ötven oldalas ,,monográfiának” minősül, falunk akkori állapotáról helyzetképet szolgáltatva. A bádogszelence meglelését követően a helyi irodában Bíró János irodavezető gondviselése alatt őrződött egy páncélszekrényben. 1975-ben alakult a helyi monográfiabizottság. Abban az időben már Juhász János, a helyi iroda akkori elnöke őrizte a szelencét, amelyet később ő adott át a Monográfia Helytörténeti Egyesület akkori elnökének, Bundzsák Sándornak megőrzésre. Közkincsünk egy fémszekrénybe került a monográfiabizottság irodájába. Aki azonban a szekrény kulcsát őrizte, a helyi könyvtár igazgatója, a kilencvenes évek háborús időszakában elhagyta az országot, a szekrény kulcsa elveszett, a bádogszelence továbbra is a fémszekrényben lapult. Miután a szekrényből kikerült, több mint húsz évig jómagam őriztem. Mindvégig azonban bántott a tudat, hogy nálam, magánszemélynél van egy közkincsnek számító kordokumentum. Több ízben kerestem fel ennek kapcsán a helyi közösség illetékeseit. Felmerült az ötlet, hogy levéltárban őrizze az utókor a bádogszelencét és tartalmát, vagy múzeumnak ajánljuk fel – osztotta meg lapunkkal a helytörténész, majd kifejtette:
– Az újratelepítés 230. évfordulója apropóján szervezett ünnepségsorozat tervezése idején, a monográfiabizottságunk kezdeményezésére született az elhatározás, hogy elődeinkhez hasonlóan ezúttal mi is folyamodjunk a bádogszelence befalazásához, így mentsük üzenetértékű gondolatainkat a jövő nemzedéke számára. Az eredeti bádogszelencét az eredeti dokumentumokkal egy nagyobb, a helyi Sila fémipari vállalat által prohromlemez szelencébe helyeztük el, kiegészítettük a 2016-os jelenkori falunk történetének leírásával, egy friss kiadvánnyal. Amellett, hogy ezt elkészítettük, a falunkról készítettünk fotókat. Mellékeltük nemcsak a földről, hanem a levegőből, drón segítségével készített felvételeket is. Időszaki kiadványok – a Családi Kör, a Hét Nap és a Magyar Szó egy-egy friss kiadványa –, ja elenkori fizetőeszközök, egy száz dináros és fém öt dináros pénzérme, továbbá fél liter helyi pálinka is helyet kapott az új időkapszulában, amely a helyi közösség épületének falában egy márványtábla mögött várja immár a bácskossuthfalvi utókort. Azt kívántuk, a tréfa kedvéért, hogy amikor utódaink rálelnek a szelencére, hörpintsenek fel egy kupicával. Minden dokumentumot a falba való elhelyezés előtt digitális formában rögzítettük, sőt a szelencébe egy USB-adathordozót is tettünk, amelyen minden dokumentum helyet kapott. Az emléktáblán, amelyet a bácskossuthfalvi Kozity Károly készített, csupán három jelzésértékű évszám: 1786, 1886 és 2016 áll, továbbá egy üzenet, Az utókornak – fejtette ki Papp László.
Besnyi Károly helytörténész, a szelencébe kerülő Az utókornak című kiadvány szerkesztője hozzáfűzte:
– A bádogszelencébe betettük Az utókornak című kiadványt. A könyv első része kronológia, a falu 230 éves eseményeit körvonalazza egy-két mondattal. A falu 230 évét 806 tételben foglaltuk össze. A másik része a könyvnek a falu jelenkori bemutatása. Több szerző készítette a falu életének keresztmetszetét. Bemutatják a politikai, szervezeti felépítését, a gazdaságát, szólunk a civil szervezetekről, a kultúráról, szórakozási lehetőségekről és az egyházakról.
