– Ezen a vidéken ez a minta másutt nem jellemző. A hevesiek készítenek hasonlót, de nem pont ilyet – mutatja az úgynevezett toledó mintával készült hímzett párnahuzatot a bácsgyulafalvi Makó Erzsébet, a helyi Pünkösdi Rózsa kézimunkacsoport vezetője, akitől azt is megtudjuk, hogy e mintát le is szeretnék védetni sajátos bácsgyulafalvi mintaként, a szabadkai Vajdasági Magyar Folklórközpontban már nyilvántartásba vették. – Ez szálvonásos hímzés, és erre a településre jellemző. Részt vettem a Vajdasági Magyar Folklórközpontban a hímzőtanfolyamon, ott kaptunk feladatot, hogy gyűjtsünk régi hímzett darabokat. Nekem is volt néhány darab, de ahogyan elkezdtem a faluban a gyűjtést, akkor döbbentem rá, hogy majdnem minden házban van ilyen technikával készült holmi. A minta készítését Lábadi Erzsébet néni és Bakos Jolán néni magyarázta nekem. Az idősek mesélték, hogy valóban régen mindenhol volt ilyen hímzéssel készült párnahuzat, paplanszél, terítő, amit a tisztaszobában használtak. A tisztaszobába csak a kismama kerülhetett be, vagy ha valaki beteg volt.
Ezt a szálvonásos technikát azóta Makó Erzsébet sokfelé már tanította is, egyebek mellett a folklórközpont szervezte nyári táborban, ahol egy hetet töltött csoportvezetőként, s mint mondja, most már ismerik ezt a mintát a bajmokiak, a szenttamásiak, a szabadkaiak és a nagykikindaiak is.
Raj Rozália, a Vajdasági Magyar Folklórközpont koordinátora a toledóval kapcsolatban elmondta, maguk a bácsgyulafalviak nevezik így, a technika máshol is megjelenik, például Hevesen, illetve a baranyai sokác asszonyok ingujján is, tehát nem kifejezetten Bácsgyulafalvára jellemző ez a technika, egyediségről akkor lehetne beszélni, ha további vizsgálatok során kiderülne, hogy ezzel a technikával készült-e olyan minta Bácsgyulafalván, ami máshol nem. A máshol is alkalmazott technikát, csak itt megjelenő minta tehetné egyedivé.
A szálvarrásos technikával készült terítő
– Valóban helyi sajátosság ez a gazdag gyűjtemény Bácsgyulafalván, de maga a technika mégsem kifejezetten telecskai technika – pontosított Raj Rozália.
A Pünkösdi Rózsa kézimunkacsoport a hímzés mellett szövéssel és szalmabábok készítésével is foglalkozik. Hétfőnként jönnek össze a könyvtárteremben, és a tagok között egészen fiatalokat is találni. Munkáikat már többször vitték kiállításokra, versenyekre itthon is és Magyarországon is, részt vettek a folklórközpont által meghirdetett Polák Margit Hímzéspályázaton, az alkotásaikat a budai várban már háromszor is kiállították, s itt Erzsébet műhelymunka során bemutatót is tartott a bácsgyulafalvi hímzésről. Sokszor nagyon szép eredménnyel tértek haza, az idei MIRK Nemzetközi Kézimunka és Gyűjtemény Kiállításon például a hímzésekkel az előkelő harmadik helyet érdemelték ki.
– Úgy vélem, képesek vagyunk első helyen is végezni, a csoportot nagyon jó készségűek alkotják, érdeklődőek, befogadóak. Nem mondom, hogy szigorú vagyok velük, de azt meg kell tanulni, hogy mit mire mivel készítünk, mit lehet készíteni, mire lehet a díszítményt felvinni, és milyen díszítményről lehet szó. Nem lehet bármilyen anyagra bármilyen mintát tenni. A népi hímzésnél szigorú szabályok vannak.
Beszélgetőtársunk elmondta, 8 éve megnyitotta kapuit a Hagyományok Háza a faluban, ami tulajdonképpen gyűjteménytár. Erzsébet a szülei családi házának melléképületét rendezte be, régi, még a betelepülés idejéből származó használati tárgyak kaptak itt helyet, régi újságok, imakönyvek, okuláré, egy Szajánból hozott ágy, patka, vasláb, amelyen szabadtéren főztek… A Hagyományok Háza látogatókat is fogad, és arra is volt már példa, hogy a ház működtetője nyáron tábori foglalkozást tartott itt a gyerekeknek, mikor is a fazekasság rejtelmeibe nyerhettek az érdeklődők betekintést.
