Fontos dolgokra világítottak rá dr. Czékus Géza biológus, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar nyugalmazott tanára, A szabadkai temetők fás szárú növényei című könyvének a bemutatóján, amelyet a Szabadkai Városi Múzeumban tartottak meg.
– A temetőink összterülete bő 55 hektár. Ha összeadjuk a parkok területét, talán fele ekkora sincs. Szinte mindegyik temetőnk a város területén helyezkedik el. Ezek együtt, a város tüdejét képezik. A temetők lényegesek a levegőtisztításban, ezért nem mindegy a növényállomány nagysága sem – emelte ki Czékus Géza.
A rendezvényen az egybegyűlteket dr. Ninkov K. Olga megbízott igazgató köszöntötte. Az est vendége a szerző mellet Bencsik István biológus, nyugalmazott újságíró volt, a moderátor dr. Kajdocsi Lovász Gabriella biológus, múzeumi tanácsos.
Czékus Géza kutatásai kiterjednek a biológiával rokon tudományterületekre, és évtizedek óta temetőkutatással is foglalkozik.
– Mindig szerettem a temetőt, viszonylag közel laktunk hozzá, és gyerekként ott sokat játszottunk. Régen a temetők úgy néztek ki, mint az őserdők, ahol jót lehetett bújócskázni. Amikor tanárként elhelyezkedtem, a tanulóknak a növényeket a temetőben szedtem mutatóba, de sírról sose vettem le egy szál növényt sem. A temető a növények valóságos tárháza. Amikor jobban belemerültem a kutatásba, arra gondoltam, jó lenne dokumentálni az adatokat, és bemutatni azt, hogy mi minden található a temetőkben. Évtizedek múlva biztosan másképp fognak kinézni, mint ahogyan harminc évvel ezelőtt is másmilyenek voltak, sokkal gazdagabbak, mint most. A növényeket tehát régóta megfigyeltem, 2005-ben egyik munkámmal a fás szárú növényekre fókuszáltam, 2018-ban összehasonlítást végeztem, hogy mely fajok tűntek el, most pedig úgy gondoltam, még egyszer nekifutok az összegzésnek. Kihívást jelentett a számomra, hogy a kötet érdekes legyen azoknak is, akiket nem feltétlenül az adatok, hanem a növények érdeklik – hallottuk a szerzőtől.
Bencsik István a fajállomány változatosságának fontosságát hangsúlyozta.
– A temetők növényvilága élőhely, és minél több több faj található egy élőhelyen, minél nagyobb a biodiverzitás, annál gazdagabb és életképesebb az adott terület. Egy meglett, magas fa annyi oxigént állít elő, amennyit egy ember belélegez, és annyi szén-dioxidot használ el, amennyit kilélegez. Közben ne csak magunkra gondoljunk, mert más élőlények is szeretnek lélegezni. A temetők nemcsak életteret biztosítanak, hanem több fajnak menedéket is nyújtanak. Emellett némileg olyanok, mint az erődítmények. Amint elhagyjuk a lakott területeket, már alig találunk fákat. A régi fasorok eltűntek. A mezőgazdasági termelők az aszfaltutat is felszántanák, csakhogy bevessék valamivel. Nemrég volt szó arról, hogy nemzetközi támogatással fasorokat létesítettek egy út mellett, de két hét sem múlt el, és a fákat valakik letörték. Ami mégis megmaradt, azokat senki sem gondozza. Rémisztő adat, miszerint Nyugat-Európában, az elmúlt húsz évben, a mezőgazdasági megművelésen álló területeken, a madárfajok 67 százaléka eltűnt. Ez pedig főleg az emberi beavatkozás következményének, a növényvédő szerek használatának és az élőhelyek megszüntetésének tudható be – részletezte Bencsik István.
A továbbiakban szó volt a temetők fajállományának felméréséről, egy-egy növényfaj gyakoriságáról, a fajsivárságról, a kivágott fákról, valamint arról is, hogy a városunk területén, a temetőkben, kevés a fás szárú, elsősorban a lombhullató növények száma, és az öreg fák sincsenek kellőképp megvédve.
Nyitókép: Bencsik István, Czékus Géza és Kajdocsi Lovász Gabriella a könyvbemutatón (Fotó: Lukács Melinda)
