„Nem állunk be a kereskedelmi televíziók sorába”

Egy évtizede annak, hogy a Pannon Televízió megkezdte működését. Eleinte egy kis csapattal, korlátozott lehetőségekkel. Egy tévéállomás életében nem sok a tíz év, éppen ezért számít nagy eredménynek, hogy ez alatt az idő alatt mekkora fejlődésen ment keresztül, úgy műszaki tekintetben, mint a dolgozók számát tekintve. Azóta két rádióállomással is bővült, ezek a Pannon Rádió és a Szabadkai Magyar Rádió. A szabadkai Magyar Házban található Pannon Televízió mára egy korszerűen felszerelt tévéállomás, amely vajdasági magyar szellemiségben működik, a vajdasági magyarság értékeire hívja fel a figyelmet, és a helyi történések tájékoztatására helyezi a hangsúlyt.

A Pannon RTV-t nem mellékesen túlnyomórészt fiatalok alkotják, akik nem az elvándorlás mellett döntöttek. A jubileum alkalmából Bodzsoni Istvánt, a Pannon RTV igazgatóját kérdeztük:

– Amikor 2011-ben átvettem a vezetést, a Pannon Televízió még a helyi média szintjén működött, korlátozott gyártási és sugárzási kapacitásokkal, viszont egy talpraesett, fiatal csapattal. Óriási eredménynek számít, hogy az állami hatalomtól függetlenül elindulhatott egy magyar nyelvű és szellemiségű televíziós adás, amely vajdasági magyar témákkal foglalkozik. A Pannon kizárólag magyarul és önállóan sugározza egész napos tévé- és rádióműsorát. Nagyon lényeges számunkra, hogy nem állunk be a kereskedelmi televíziók sorába. Nézőinknek itteni történésekről, rendezvényekről számolunk be, befogva Belgrád, Újvidék és Budapest körzetét, de eljuttatjuk a legfontosabb híreket Európa és a világ bármely pontjáról. Az elmúlt öt évben szinte minden megváltozott. Megdupláztuk a televízió sugárzási körzetét és jelenleg Vajdaság területének mintegy hatvan százalékán nézhető a Pannon. Teljesen felújítottuk a műszaki bázist, a munkatársak száma 40-ről 140-re növekedett és túlnyomórészük harminc évnél fiatalabb. Ezt nagy eredménynek tartom így az elvándorlások idején. Igyekszünk a fiatal dolgozóinknak minden segítséget megadni, legyen szó akár a továbbtanulásról vagy a családalapításról. Megpróbálunk jó munkahelyi körülményeket és a szerbiai viszonyokhoz képest jobb fizetést biztosítani. A Pannon széleskörű kapcsolatrendszert épített ki. Ehhez sokban hozzájárult a Magyar Kormány és Nemzetpolitikai Államtitkárság pártfogása és a magyar közmédia nyitottsága. Szoros együttműködés alakult ki az MTVA-val, de azt se feledjük, hogy minden tiszteletet megérdemel a Magyar Nemzeti Tanács munkája. Fontosnak tartom a szoros szakmai kapcsolatok, barátságok ápolását, vezetők, szerkesztők, munkatársak közt, úgy a magyar, mint a szerb közmédiával. Az előttünk álló időszakban szeretnénk, ha megoldódna a Pannon RTV elhelyezése. A jelenlegi körülmények szűkösek, nem egy komoly médiához illőek. Számunkra nincs megállás, igyekszünk javítani a műsoraink minőségén, minél jobb tudósításokat küldeni a magyar közmédiának, továbbszélesíteni a kapcsolathálózatot és elérni, hogy még szélesebb körben ne csak hallgassák, hanem nézzék is a Pannont – fejtette ki az igazgató.

SKOPJETÓL LONDONIG

Kozma Zoltán, a Pannon Televízió főszerkesztője arról beszélt lapunknak, hogy az elmúlt időszakban számos helyről sikerült tudósítani:

– A Pannon Televízió egész Vajdaságot lefedi, akár események, akár különböző problémák vagy örömök tekintetében. Igyekszünk ott lenni mindenhol, ahol fontos dolgok történnek, nemcsak a tartomány-, hanem az egész Kárpát-medence területén. Épp a tízéves fennállás kapcsán készítettünk egy összefoglalót arra vonatkozóan, hogy az elmúlt időszakban hova jutottunk el. Jó látni, hogy a riportereink sokfelől hozták a képanyagot és a videókat, Skopjetól Londonig, Burgenlandon, Bécsen és Brüsszelen át Tusnádfürdőig. Elmentünk oda is, ahol nem a legjobb a helyzet, a migránskérdés kapcsán Šidbe, Horgosra és Horvátországba. Rengeteg helyre eljutunk, ahova hívnak bennünket, de elmegyünk anélkül is, hogy hívnának. A tévének önálló négy-öt órás saját gyártású műsora van. Párhuzamosan egymás mellett és együtt működik a tévé, a honlap és a két rádió. A hírcentrumunk közös, együtt készítjük mindegyik platformra a híradókat. Rendszeres beosztás szerint dolgoznak az aktuális napi hírszerkesztők, az ügyeletes riporterek, az operatőrök és vágók, úgy a tévé, mint a rádiók és a honlap esetében. A másfél perces híradós anyag mögött, amit látnak az emberek, akár két nap forgatás is állhat. Ez eléggé összetett, mert meg kell szervezni, elmenni és felvenni a képeket, ezeket összevágni, összekötő szövegeket írni, méghozzá oly módon, hogy az úgymond nézőbarát legyen, hiszen nem elég csak elmondani, felsorolni a tényeket. Ebben igyekszünk még tovább fejlődni – mondta lapunknak Kozma Zoltán.

TÍZ ÉVE A PANNONBAN

A jubileum kapcsán azokat szólaltattuk meg, akik már a kezdetektől a Pannon Televízióban dolgoznak.

Faragó Anita produkciós igazgató:

– Az ifjúsági műsor riportereként kezdtem. Az elmúlt tíz év alatt több munkakört betöltöttem, voltam recepciós, adásszerkesztő, szerkesztősegéd és szerkesztettem is műsorokat. Úgy érzem gyorsan eltelt ez a tíz év, sokat fejlődtünk és egyre többen lettünk. Napi szinten és nagyon sokat dolgozunk. A munkám az, hogy felügyeljem például a vágókat, adásrendezőket vagy elkészítsem az operatőri beosztást. Nem könnyű, mert előre kell tudni milyen események lesznek, tervezni a felvételeket, beosztani a stábokat. A recepciós gyártásvezetők beosztását is készítem, ők koordinálják az operatőröket és intézik a forgatásokat. Egy táblára kiírjuk, hogy ki milyen forgatást végez aznap, meddig tart, melyik autóval mehetnek stb. Emellett az adásszerkesztőket is felügyelem, de az archiválást is követni kell. Eléggé bonyolult, de szeretem a kihívásokat. Örülök, hogy változatos munkakörökben dolgozhattam az elmúlt tíz évben – hallottuk Faragó Anitától.

Fehér Márta felelős szerkesztő, a Közügyek műsorvezetője:

– Tíz év alatt nagy változáson mentem keresztül úgy személyesen, mint újságíróként. Ehhez itt rengeteg lehetőséget kaptam, beleszámítva a kezdeti hibákat, a tanulási folyamatot is. A televízió is óriásit fejlődött. Amikor idekerültem, egy rövid híradónk volt, és naponta egy magazinműsor. Azóta mindenki láthatja mivé nőtte ki magát ez az intézmény. A munkám, hogy a munkatársaimmal együtt összeállítsak egy hírháttér műsort. Egy napi felelős szerkesztő dolgozik ezen, hetente háromszor ezt jómagam végzem, társszerkesztővel, riporterrel, de itt vannak a főnökeim és az igazgató is, akihez bármiféle dilemma esetén fordulhatok. Azután persze a műszaki munkatársak is, de említhetném akár a sminkest, a titkárnőt és a takarítónőt is, mert mindenki számít. A Közügyek műsorvezetőjeként, többször tapasztalom, hogy a beszélgetőtársak először megijednek, érdeklődnek, mit fogok kérdezni és hova kell közben nézniük. Aki nagyon lámpalázas, annak megmutatom a stúdiót, és akár próbát is teszünk adás előtt. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a Közügyek túlélési aránya százszázalékos. Aki ismer, jól tudja, hogy sokat beszélek, így sok interjúalanyt kihúztam a kezdeti zavarból. Próbálok ráérezni arra, hogy szüksége van-e egy kis időre összeszedni a gondolatait. Ugyanakkor a műsorvezető is leblokkolhat. Előfordult, hogy az interjúalany segített ki, ez is egyfajta csapatmunka. Ehhez a munkához felkészültnek kell lenni, így rengeteget olvasok, tévézek, közmédiát, bulvárt, kormánypártit, ellenzékit, bármit… igyekszek képben lenni. Nagyon szeretem a munkám, de persze egy-egy idény végére kifáradok. Amikor nincs Közügyek, másban próbálhatom ki magamat. Nagyon örülök, hogy idén két 1956-os dokumentumfilmet is készítettem. Ez energiát ad az újrainduláshoz – mondta Fehér Márta.

Huszár Dániel, operatőr:

– Sokat fejlődtem, ebben segítettek a képzések is. Operatőrként változó és eseményfüggő, hogy mennyit vagyok kint és mennyit bent a stúdiófelvételeknél. Az elmúlt másfél évben a migránshelyzet miatt rengetegszer mentünk terepre, olykor messzebbre is, és több napig is odavoltunk. Fel kell találnunk magunkat bizonyos helyzetekben, jó felvételt készíteni akkor is, ha sárban, piszokban vagy a tűző napon vagyunk. Ennek a munkának viszont rengeteg szép oldala is van. Sok baráti, szakmai, kollegiális kapcsolatra tettem szert, hiszen eljuthattam olyan helyekre, ahova egyébként nem sikerülne. A munkámnak köszönhetően mentem Horvátországba, Ukrajnába, Ausztriába, Magyarországon pedig rendszeresen megfordulunk. Csodálatos élményként maradt meg bennem a Vereckei-hágó és az emlékmű. Ott tudatosult bennem, hogy mit jelent magyarnak lenni. Szeretek operatőr lenni, de szeretnék nagyobb hangsúlyt helyezni a dokumentum-, portré- vagy természetfilmek készítésére. Úgy érzem, hogy a fejlődésemet szolgálná – fejtette ki Huszár Dániel.

Jaramazović Borisz, a Pannon Alapítvány, a Pannon RTV műszaki igazgatója:

– Itt voltam a tervezés pillanatától. Kollégáimmal együtt műszakilag felépítettük a Pannont. Ez egy hosszú folyamat volt, mivel a műszaki fejlesztéseket és újításokat nagyon nehéz követni. Tetemes költségekkel jár, a pénzügyi háttér határozza meg, hogy hol a határ. Az a Pannon, amit elindítottunk 2006-ban, a felszereltség szempontjából korszerű középkategória volt. Utána egy időre elakadtunk. Bodzsoni István vezetésével, 2012-ben egy felújítás kezdődött, amit 2014 elejére végrehajtottunk. Felépítettük a Pannon új technikáját, áttértünk teljes digitális felszerelésre és HD minőségű gyártásra is. Ebből kicsit vissza kellett fognunk a szerbiai körülmények miatt. Hiába gyártunk HD-ben, a sugárzás eléggé körülményes, nincs rá igazán lehetőségünk. Egy tévéállomás esetében rendkívül fontosak a műszaki újítások. Egy lépést, maximum kettőt ki lehet hagyni, de utána újra kell építeni az egészet. Folyamatosan kell követni a technika fejlődését és napról napra valamit újítani. A Pannon Televíziónak ebben a pillanatban a legkorszerűbb technikája van, egy regionális tévéállomás szempontjából. Nem viszonyítjuk magunkat a BBC-hez vagy a magyar állami tévéhez, de a régiónkban technikailag a legerősebb tévéállomásokhoz tartozunk. A lehetőségekhez mérten igyekszünk lépést tartani – hallottuk Jaramazović Borisztól.