A mai, szombat esti Erzsébet–Katalin-bállal zárul az újvidéki Petőfi-napok. Az egyhetes ünnepségsorozat utolsó rendezvényén a vendégeket az Atlantic együttes szórakoztatja a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Központban.
Milyen céllal szervezték a Petőfi-napokat?
– Mint hagyományt vettük át az előző elnökségtől a Petőfi-napokat, és igyekszünk tovább adni a következő generációnak, és mindig valamivel érdekessé tenni. Az ő céljuk is az volt, hogy hagyományt teremtsenek, és megemlékezzenek Petőfi Sándorról, akiről a művelődési székház a nevét kapta, valamint, hogy az itt tevékenykedő csoportok bemutassák évi munkájukat.
EGY JÓTÉKONYSÁGI TÖRTÉNET KEZDETE
Ez az ünnepségsorozat tulajdonképpen az éves munka értékelésének is felfogható?
– Igen. Mindazok a csoportok, amelyek nálunk tevékenykednek, bemutatkoztak: a festők, akik képkiállítást szoktak szervezni, a kézimunkázók, akik egyedi munkáikat állították ki, a gyermekek, akik tánccal, szavalattal mutatkoztak be. Volt, amikor a kisfestők kiállítást szerveztek. Volt, amikor fényképkiállítással bemutattuk a Petőfi-központ múltját, volt, amikor vendégeket vártunk, és volt, amikor mi készítettünk műsorokat. Általában törekszünk valami mást, újat bemutatni, szervezni. Az idén rendhagyó rendezvény volt: a PEart és a vezetőség ajánlatára egy árveréses képkiállítást hirdettünk meg humanitárius jelleggel. Resetár Ilona unokájának kívántunk segíteni. Ilona már évek óta nagyon aktív tagja a Peart szakcsoportnak. Unokája veseelégtelenségben szenved. A továbbgyógyítás költségeihez szerettünk volna hozzájárulni. Így született meg a jótékonysági árverés ötlete. Festményeket, rézmetszeteket és rajzokat adományoztak a vajdasági festők, a Művészeti Akadémia diákjai, a Vajdasági Képzőművészek Szövetségének tagjai, székházunkból a Peart festőcsoport, valamint a nagybecskereki Art klub és az óbecsei Szivárvány festőcsoport. Annak ellenére, hogy először szerveztünk ilyesmit, sikeresnek mondhatom az akciót, és hiszem, hogy egy szép történet kezdete.
Mennyire sikerült bekapcsolni a munkába a fiatalokat?
– Ha mi fiataloknak számítunk, akkor vagyunk a szervezésben is. Szeretném megdicsérni a csoportvezetőket is, a PEart szakosztály vezetőjét, Börcsök Annát, aki nagyon szépen dolgozik a csoporttal, amelynek tagjai segítségével szerveztük meg ezt az árverést. Monoki Júlia a Mimóza kézimunkacsoport vezetőjeként komolyan kivette részét a kiállítás szervezéséből, a gyermeknap rendezvényét viszont nálunk fiatalabbak szervezték, Takács Zsuzsannáék, továbbá Patyerek Csaba és Kovács Hanna tanította a gyerekekkel a néptáncot, mivelhogy táncház volt a Fokos zenekarral, fellépett a Tűzrevaló táncegyüttes somogyi táncokkal és a Mitugrász táncegyüttes felcsíki táncokkal. Ezenkívül az Európa Kollégium egyetemistái is részt vettek a táncházi foglalkozásban. Valójában minden korosztály be van vonva a munkába.
JÓ HANGULAT, BARÁTSÁG
Valóban jó a csapata, ha Ön délelőtt itt, a CMH irodában tud dolgozni, s tudja, a rendezvények zökkenőmentesen folynak.
– Kasza Csongor titkárunk is kiveszi részét ebből az önkéntes munkából, különben az Európa Kollégiumban dolgozik. A gyermeknapra van, amikor animátorokat hívunk, van, amikor kézműves foglalkozásokat szervezünk, most néptáncházat szerveztünk. A gyerekek tudják, hogy a Petőfiben érdekes programok várják őket, és szeretettel jönnek. Nyáron is a táborainkban sokat megtanulnak, úgyhogy tudják, a Petőfi-napokon hasonlókra számíthatnak. Igyekszünk minden műhelymunkába belecsempészni a hagyományápolást és az anyanyelvápolást.
Vannak visszatérőink, akik valamikor tagjai voltak valamelyik szakcsoportnak. Reméljük, hogy ebből a nemzedékből azok, akik gyermekként idejárnak hozzánk, nevelők, oktatók lesznek, azok, akik tovább viszik ezt a munkát, amelyet mi is átvettünk és továbbadunk. Én is a Petőfiben kezdtem, a tánccsoportban és az irodalmi csoportban. A művelődés mindig szívügyem volt. Öt évig a diákszínpadon tevékenykedtem. Szeretek gyerekekkel dolgozni. Amikor felkínálták az irodalmi szakcsoportot, elfogadtam. Úgy érzem, néhány év munkájának az eredménye az, hogy az elnöki tisztséget is betöltöm. A tenni akarás a magyar nemzetért lelkesít abban, hogy próbáljak valamit tenni az újvidéki magyarokért.
Az irodalmi szakcsoport tagjai például több mint tíz éve az izgalmas fellépésektől kezdve sok mindent megéltek együtt, de jó barátok maradtak, akik segítenek egymáson a Petőfin kívül is. A csoportmunka alapja a jó hangulat, a barátság, csak így lehet sikeresen működni, s mondhatom, minden szakcsoportunk sikeres.
ÉRDEMES A KÖZÜGYÉRT FÁRADOZNI
Az Ön számára miért öröm a Petőfi-napok rendezvény?
– Valójában minden mozzanata, már a szervezéstől kezdve, mert látom, akarják és szeretik szervezni, a hagyományt tovább szeretnék adni, igyekeznek ők is másokat bevonni, az ismerősöket. Ez nagyon nehéz manapság. Egy-egy sikeres kiállítás vagy gyermeknap után, látva a mosolygós arcokat minden korosztálynál, eltölti a szívemet az érzés, hogy érdemes értük fáradozni.
A családja részt vesz-e a Petőfi-napokon?
– Példát próbálok mutatni azzal, hogy a gyermekeimet is bekapcsolom a Petőfi-központ életébe. Huszonöt éves az idősebb lányom, aki az iskolás korosztállyal foglalkozik a műhelymunkákon. A húszéves fiam és a tizenhárom éves lányom pedig az irodalmi szakcsoportban aktív, a kislány még a kisfestőknél is, és azt hiszem, érdekelve lesz a kiskórusban is. Nagy szeretettel vesznek részt a munkában. Ezzel a példával szeretném buzdítani a többieket is, hogy érdemes a gyermekekkel foglalkozni. Szeretettel várjuk azokat, akik szeretnének foglalkozóként is dolgozni, besegíteni a munkába, és azokat is, akik gyerekeiket hozzák hozzánk. Nyitottak vagyunk arra is, hogy más szervezetekkel közösen szervezzünk egy-egy rendezvényt.
További terveik?
– A következő célunk egy gyermekkórus beindítása, folyamatban van a gyermekek toborzása, egy későbbi célunk pedig egy kis zenekar. Az utóbbi volt már a Petőfinek valamikor réges-régen. A felnőttkórusunk fiatalításra szorul, és jó lenne új tagokat toborozni a néptáncosokhoz is.