2010 július 18-i számunkban Megélhetési lehetőség az idősek ápolása címmel megjelent írásunkban arról szóltunk, sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy a szociális központokon keresztül havi támogatás ellenében idős személyek gondozását vállalják fel. A megjelent írásban egyebek között arról is szó esik, hogy Kispiacon Varga Rozália és családja is élt ezzel a lehetőséggel. Rozália a magyarkanizsai szociális központtól kapott alkalmassági bizonylatot idős személy ápolására, a fia meg a menye pedig a szabadkai szociális központtól. Összesen hat hajlott korút ápoltak akkor egyazon címen. Varga Rozáliáéknál tartózkodott Z. Ilona is, de ő nem a szociális központ révén került a családhoz. Z. Ilona 2010 nyarán meghalt. A faluban elterjedt a hír, hogy alultápláltság következtében hunyt el. Az esetet követően a magyarkanizsai rendőrség bűnvádi feljelentést tett Varga Rozália ellen. A családot megbélyegezték, rossz szemmel tekintettek rájuk. A bírósági eljárás nemrégiben ért véget. Varga Rozália kérte, lapunk foglalkozzon az esettel, amire mi nyitottak is voltunk. Hetek, hónapok teltek el, de nem tudtunk a sértett asszonnyal beszélni. Egy levelet küldött szerkesztőségünknek, amelyet most közre adunk.
Hozzászólásom a Magyar Szó 2010 júliusában leközölt riportjaihoz
Vargáéknál meghalt Zámborszki Ilona, mint eltartott személy
Ki is volt ez az Ilona?
Velem egyidős, gazdag családból származó egyetlen gyerek, aki szülei halála után jelentős vagyont örökölt, ingatlant és ingóságot.
Úgy emlékszem, hogy 2007. év folyamán eltartási és ápolási szerződést kötött egy férfi személlyel, aki még Ilona élete folyamán eladta az összes vagyont (az adásvételi árral természetesen ő rendelkezett) és amikor a pénz elfogyott, Ilona az utcára került. Kérdezem, hol az eltartó felelőssége? Pénz, gyógyszer és egészségügyi biztosítás nélkül, betegen.
Mivel személyesen ismertük egymást, felkeresett. (Még gyermekkoromban szüleimmel napszámosként dolgoztunk náluk) megegyeztünk abban, hogy nálunk ideiglenesen elszállásolhat, míg státusa valamiképpen nem rendeződik.
Hiába folyamodtam a szabadkai és a kanizsai szociális központhoz Ilona helyzetével kapcsolatban, nem tettek semmit a küldözgetésen kívül. Erről értesítettem az illetékes köztársasági minisztériumot, de ők sem reagáltak beadványomra.
Ilona rossz egészségi állapota miatt kórházi kezelésre szorult, de nem fogadták érvényes egészségügyi könyvecske nélkül.
Sok huzavona után sikerült rendeznem a biztosítását és beszereznem a szükséges gyógyszereket. Kórházi kezelésre a továbbiakban már nem volt hajlandó menni.
Ilona nálunk megtalálta lelki nyugodalmát, és hogy miért kellett meghalnia, arra a mai napig sem tudok választ adni, de abban bizonyos vagyok, hogy sem én sem a férjem, sem a fiam, sem a menyem nem tett olyan dolgot, ami ártott volna Ilonának és megrövidítette volna életét, akit a mi költségünkön temettünk el tisztességesen.
Az ügyből bűnvádi feljelentés lett, az ítélethozatalig pedig hat év telt el.
Ezek az évek számomra és a családom számára nehezek és szégyenletesek voltak.
Talán ez volt a fizetség azért, hogy én és a családom olyasmiért dolgoztunk, amiért mások fizetést kapnak.
Ami szintén fájó dolog, hogy a szabadkai szociális központ még a mai napig sem rendezte a nyugdíjamat, amire már több mint öt éve jogosult vagyok.
Varga Rozália
