Bácskossuthfalvi tűzlovagok

Tűzeset vagy más mentés idején hivatásos és önkéntes tűzoltók nagy lendülettel vetik bele magukat a munkába Bácskossuthfalván. Kisebb-nagyobb megszakítással 140 éve töretlen a helyi önkéntesek munkája. Ennek kapcsán a közelmúltban szervezett ünnepségen – hazai és magyarországi rangos szakmai vendégek körében – több tűzoltót is előléptettek és kitüntettek. A rendezvényen a 140 éves tűzoltó-egyesület Tomislav Karađorđević I. fokú kitüntetéssel is gazdagodott.

A faluban a valóságban annyira összefonódik a hivatásos és az önkéntes csapat tevékenysége, hogy szinte csak a papírforma választja el őket egymástól – erről is beszélgettünk Nagy Simonnal, a Moravicai Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnökével, a hivatásos testület parancsnokával.

– Az önkéntes egyesület jelenleg 58 felnőtt tagot tart számon, és körülbelül 50 gyermeket tudunk megmozgatni verseny vagy bemutató idején. Topolya község vezette be szinte elsőként, hogy az önkénteseknek is szakvizsgát kell tenniük. Ennek 33 tagunk tett eleget. Ennek az a célja, hogy a bevetésen hivatalosan is joga legyen részt venni a tűzoltónak, így például a biztosító is szabályosnak tekinti a bevetést. A hivatásos egységünk 11 éve működik. Hatan állunk munkaviszonyban, váltásonként egy személy ügyel. Tüzet oltani ő kevés, de mivel itt pillanatokról van szó, esetenként az is sokat jelent, ha riasztja az önkéntes csapatot, ha beindítja a kamiont. Jó érzéssel tölt el, hogy egy-egy bevetés alkalmával szinte le kell beszélni az önkéntesek egy részét, hogy már vagyunk elegen. És az is felemelő, hogy köztiszteletnek örvendünk Bácskossuthfalván a polgárok körében, és a faluvezetés részéről is érezzük a megbecsülést. Nem volt ez mindig így, a becsületet ki kell érdemelni. Nekünk is le kell tenni valamit az asztalra, hogy az elismerés meglegyen.

A SIKEREKRŐL

A bácskossuthfalvi tűzoltókról gyakran lehet hallani, hogy milyen ügyesek egy-egy verseny alkalmával. Milyen mértékben tudják megszólítani a gyerekeket és a felnőtteket, hogy vegyenek részt a felkészülésekben?

– Egy-egy községi versenyre körülbelül 4–6 csapattal szoktunk benevezni, 10–10 emberrel. Már az is egy kihívás, hogy meghatározzuk, melyik csapat mikor gyakorlatozzon. Van arra is szép számban példa, hogy a szülő-, nagyszülő hozza magával fiát-lányát, unokáját. És akadnak olyan gyerekek is, akik az iskolában hallanak a tűzoltók sikeréről, és a barátok hívására jönnek. Szerbiában mi rendeztünk elsőként úgynevezett Kapocs-kupát. Erről azt kell tudni, hogy a pálya méretéből adódóan a rendezvény elfér akár egy nagyobb teremben is. Ebben az évben márciusban a 3. ilyen jellegű verseny házigazdái leszünk. Az első ilyen megmérettetést még meg tudtuk rendezni a székházunkban, de múlt évben már az érdeklődésre való tekintettel kénytelenek voltunk átköltöztetni az iskola tornatermébe. Előző alkalommal szinte alig hirdettük meg a közösségi hálón, és a környékbeliek mellett Belgrádból, Zimonyból, Nagybecskerekről, Horvátországból és Magyarországról 33 csapat nevezett be. A sikereink önmagukért beszélnek. 2002-ben és 2008-ban országos bajnokságot nyertünk az ifjúsági fiú korosztályban, ezzel képviseltük Szerbiát Ausztriában és Csehországban a tűzoltóolimpián. 2016-ban az ifjúsági leánycsapatunk országosan 2. helyezést ért el. Aztán remekeltünk például múlt évben a 30 évnél idősebb férfiak csoportjában is, Tótkomlóson két csapattal vettünk részt sikeresen, Kőszegről is elismeréssel jöttünk haza.

A bácskossuthfalvi tűzoltók 140 éve tömörülnek egyesületbe, mennyire jellemző a térségünkre az ilyen jellegű tevékenység?

– Papp László helytörténész kitartó kutatómunkájának köszönhetően a közelmúltban rábukkant az alapító okiratra Ez a dokumentum Ungár Sándor aláírásával az Országos Levéltárban van. Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy eddig kétéves tévedéssel jegyeztük az egyesület alapításának évét. Papp László kutatásának eredménye hamarosan megjelenik majd könyvben is. Belgrádtól délre nem nagyon divat az önkéntes tűzoltóság, ez főleg Vajdaságra jellemző. Külföldön más módon rendszerezik a tűzoltók tevékenységét és támogatását is. Magyarországon létezik önkéntes, köztestületi- és hivatásos állomány. És ennek tudatában történik az anyagiak csoportosítása is. Horvátország teljes mellszélességgel támogatja az önkéntességet, hiszen így jóval olcsóbban ússza meg, mintha a hivatásos állományt pénzelné. Romániában pedig pont az ellenkezője történik.

SZÁMÍTANAK EGYMÁSRA

Mivel a faluban 11 éve hivatásos egyesület is teljesít szolgálatot, ez anyagilag könnyítés-e a munkában?

– A fejlesztések szempontjából mi egy kis, elfeledett lyuknak számítunk. A falu részéről viszont teljesen korrekt a hozzáállás. A két csapat gyakorlatilag kisegíti, kiegészíti egymást. A pályázati kiírásoknak köszönhetően nemrégen be tudtuk keríteni a székház körüli telket. Takarékossági okokból úgy határoztunk, hogy külön-külön vásároljuk meg az alapanyagokat. Mi magunk –  munkaakciók keretében – például kiöntöttük a betonoszlopokat, és ezzel is jelentősen olcsóbbá tettük a kivitelezést. Hagyományosan november végén szervezzük meg az egyesületi vacsoránkat. Ezt a szokást a néhai Torok Sándor bácsi alapozta meg, akinek az egyesület egyszer megmentette a házát a nagyobb bajtól, és innentől kezdve minden év novemberében egy disznót ajándékozott a tűzoltóknak. Ma már a sertést magunk szerezzük be, és a vacsora előtt egy nappal össze jövünk többen is – családostól –, és szinte pillanatok alatt szervezünk egy közösségi disznótort és előkészítjük a másnapi lakomára valót.  Ezzel az estével köszönjük meg a minket támogató vállalkozásoknak, magánszemélyeknek is az együttműködést.

Milyen viszonyt ápolnak a községben tevékenykedő többi csapattal?

– Ha mondjuk baj van a szomszédban, Pacséron, és az ottani önkéntes kollégák úgy mérik fel a helyzetet, hogy meg tudnak vele ők is birkózni – egy kisebb tarlótűzről lévén szó-, akkor értesítenek bennünket, de nem kérik a segítségünket. Nagyobb baj esetén persze más a helyzet. Volt rá példa, hogy mi is számítottunk a pacsériak segítségére. Éppen versenyen tartózkodtunk, de előzőleg megbeszéltük, hogy vészhelyzet esetén számítunk rájuk. Az ördög pedig nem alszik, és teremtett vészhelyzetet, de helyt álltak a kollégák.

KIÉ LESZ A SZÉKHÁZ?

Milyen (idős) gépparkkal rendelkeznek?

– Három öreg kamionnal és egy szintén koros terepjáróval tudunk kivonulni baj esetén. Javítgatjuk, karban tartjuk a járműveinket. Télen az ügyeletet teljesítő folyamatosan fűti a garázst. A szakszerű tűzoltáshoz és mentéshez, vízszivattyúzáshoz nagyjából minden eszközzel rendelkezünk. Nagy segítséget jelent, hogy magyarországi barátaink folyamatosan gondolnak ránk, és ajándék gyanánt üzemképes, hasznos és korszerű eszközökkel lepnek meg bennünket, illetve szemináriumok formájában elhozzák nekünk az elméleti újdonságokat is.

Az interjú végén megtudtuk, hogy nemrégen tulajdonjogi bonyodalom állt elő a tűzoltóotthonnal kapcsolatban. 1955-ben, közösségi összefogással épült a székházuk. A helybeliek megdöbbenésére nemrégiben kézhez kaptak a kataszteri hivataltól egy értesítést, miszerint az épület az állam tulajdona. Ez a rendelet a faluban a színházépületet és az Iparostestület székházát is érinti. Egykoron társadalmi tulajdonként lettek bejegyezve az épületek, a törvény szerint pedig ezért az államot illetik. A bácskossuthfalvi tűzoltók a helyi közösség támogatását élvezve fellebbeztek a döntés ellen az illetékes bíróságon, és decemberben peres eljárást kezdeményeztek. Ha a jogi útvesztők folytán mégis kikerül a helyi tűzoltók kezéből hivatalosan az épület, akkor az történhet, hogy Topolya községtől lesznek kénytelenek bérelni azt. Amíg a községben „megértő” a vezetőség, addig nincs gond. Ha viszont a hozzáállás módosul, akkor bármi megtörténhet, például akár társbérlőt is kaphatnak a bácskossuthfalvi tűzoltók.