Szépen hangzik: a termelőket tehermentesítik a formaságok alól – sem az idén, sem jövőre nem lesznek kötelesek gazdaságuk újbóli bejegyzésére, ha semmilyen számottevő változás nem történt. Tehát csak akkor kell újra regisztrálni, ha növekedett a birtokuk, vagy bővült a jószágállományuk, ugyanis ebben az esetben több pénz jár nekik. Ilyenformán a támogatások és más juttatások kifizetése gyorsabban és könnyebben lebonyolódhat. Számításaink szerint az első kifizetések sokkal korábban megtörténhetnek, mint az előző években. A költségvetés 8 százalékkal nagyobb a tavalyinál, a pénznek csak a 13 százalékát költjük a minisztérium tevékenységére – magyarázta a napokban a mezőgazdasági miniszter.
Fotó: Dávid Csilla
Azt azonban már „elfelejtette” mondani, hogy annak, aki igényeli a területalapú támogatást, pontosabban a hektáronkénti 2000 dináros pénzbeli juttatást, annak április 30-áig a trezorban ki kell töltenie az erre vonatkozó kérelmet, méghozzá két példányban. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy semmilyen tehermentesítés nem történt, hisz mindenkinek újból el kell látogatnia a trezorba, ha pénzt akar látni, sőt azt is tudnia kell, hogy a hektáronkénti 2000 ezer dinárt, amit műtrágyatérítésre adnak, számlákkal mellékelve majd csak május 1-től szeptember 30-áig lehet benyújtani…
A gazdaságok terebélyesedését fogjuk szorgalmazni, hangoztatta az atyaisten még valahol 2012-ben mindjárt a választások után. Azonnal munkához láttak. Első lépésként sutba vágták a támogatásokról szóló törvényt, igaz, nem másik törvénnyel, hanem közönséges kormányrendelettel kozmetikáztak, méghozzá úgy, hogy addig 100 hektárig fizettek területalapú támogatást a gazdaságoknak, míg a rendelet meghozatala után – csupán 20 hektárig. Érthető, féltek, nehogy a gazdák hirtelen „megtollasodjanak”, hisz amióta kötelezővé tették, hogy a terményeladáskor a termelőknek csak számlára lehet fizetni, „fentről” nyomon követhetik, hogy melyik gazdaságnak mekkora bevétele van. Biztos szemet szúr nekik az, ha látják, hogy a gazda, mondjuk több százezer dinárt kap az átadott terményért. És attól tartanak, hogy esetleg fellázadhatnak azok, akik 20–30 ezer dinárért robotolnak kerek egy hónapon keresztül. Az viszont, hogy a gazdaságok kiadásainak oldalán milyen és mekkora tételek vannak, már senkit sem érdekel. De ez nem minden – 2015-ben 12 ezer dinárt tett ki a területalapú támogatás, 2016-ban pedig már csak 4 ezer dinárt kaptak a gazdák, ebből 2 ezer dinár közvetlen pénzbeli juttatás, és további 2 ezer dinár hektáronként műtrágyatérítésre.
Miért következett be a közvetlen juttatások ilyen drasztikus lefaragása? Állítólag azért, mert azt követelte az itteni vezetőségtől a Világbank. Elhiszik nekik?
Van egy másik, sokkal nyilvánvalóbb ok: nincs pénz az államkasszában. Azaz hogy van, csak nem mindenkinek egyformán jut belőle. Az agrárköltségvetésben az idén 43,8 milliárd dinár van, ebből 18,6 milliárd dinár közvetlen támogatások címén osztandó szét a termelőknek. Hogy valójában ez mennyi pénz, azt láthatjuk abból, hogy a külföldi kölcsönökre kifizetett kamat címén tavaly az ország 128 milliárd dinárt különített el, míg az idén 134 milliárd dinárt fog kifizetni. Kamatokra tehát többet költ az ország, mint egészségügyre, vagy szociális juttatásokra. Vagy: a bankok a 2016-os évben szeptemberrel bezárólag 33 milliárd dinár tiszta hasznot valósítottak meg,
Visszakanyarodva, a gazdaságok terebélyesedése nálunk kétféleképp történhet. Először is úgy, hogy valaki eladja a földjét, mert már belefáradt, mert nincs, aki folytassa vagy nincs mivel dolgoznia. Mindez a kistermelőkre vonatkozik. A 631 000 bejegyzett gazdaságból állítólag már 100 000 csupán papíron létezik. Vagy a másik lehetőség a „terebélyesedésre”: azt az állami tulajdonban lévő termőföldet (mintegy 800 000 hektár), amely részben a restitúció tárgya kellene, hogy legyen – sehogy sem akarnak visszaszármaztatni, inkább szép csendben, átjátsszák egymás kezére. Így lesznek az új nábobok, akiknek már nem is kell területlapú támogatás.
Ágyúval lőttek a verébre. Az állam az idén a befektetés 40–55 százalékával vesz részt az új gyümölcsösök és szőlőültetvények létesítésében, az új traktorok és más gépek beszerzését 50–65 százalékban támogatja, az organikus gazdálkodáshoz 70 százalékban járul hozzá, a hús- és a tejtermeléshez, valamint a gyümölcs-, a zöldség- és a szőlőtermesztéshez szükséges felszerelés beszerzését 50–65 százalékos térítéssel segíti. A sajtóban máris bombasztikus címek: „Az állam fél traktor ad” olvasom egyik újságban, ezzel ellensúlyozva azt, hogy bizony még az a hektáronkénti 30 eurónyi alamizsnának sem nevezhető támogatás sem érkezik meg a termelők számára – a vetés előtt.
A támogatási politikából világosan látszik: az országban kétféle agrárstratégia van. Az a hivatalos, amelyet a kirakatba tesznek, amelyet olyan szakemberek alkottak, akik sosem fogták meg az eke szarvát, és az, amely a kisgazdaságok sorsát pecsételi meg: vesztesből sok van, nyertesből meg – nagyon, nagyon kevés!
