Keresztény testvérek!
A húsvét vigíliájának liturgiája a leggazdagabb. Húsvét éjszakájában ünnepeljük az ember legnagyobb ellensége feletti győzelmet, a halálon való győzelmet. A halál életünk része, mely ajtó egy új életre. Keresztény életünk összefonódik Krisztus életével a keresztség szentsége által; isteni életében részesít minket általa. Krisztus élete a mi életünk is. Élete a kereszt és az áldozat útja, és a mi életünkben sem tudjuk ezeket elkerülni, ha vele akarunk részt kapni a feltámadásban.
A húsvéti gyertya, mely Krisztus szimbóluma, világosságot hoz a liturgikus tér sötétségébe, és a mi gyertyáink, melyeket róla gyújtunk, bevilágítják a templom teljes sötétségét. A Feltámadt Jézus megvilágítja a világ sötétségét, de vele együtt tudjuk elérni, hogy a világ a világosság helye legyen. Krisztus meghalt, de feltámadt. Megmutatta ezzel mindenkinek, hogy az irgalom erősebb a törvény betűjénél, a kegyelem a bűnnél és az élet a halálnál. Nekünk is ezt mondja most: „Ne féljetek!” Menjetek, és hirdessétek a húsvéti éjszaka örömhírét, a feltámadás erejét.
Péter tanúságot tesz arról, hogy Isten feltámasztotta Krisztust azután, hogy „ő ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat”, és megadta neki, hogy megjelenjék „nekünk, akik vele ettünk és ittunk”. Jézussal étkezni és az ő feltámadásának tanúsága szorosan összefüggenek. Az asztalnál történő étkezés és társalgás által fedte fel Jézus személyének titkát tanítványainak lépésenként. Benne ismerték fel, hogy Isten velük van, és Isten Jézusban mutatja meg az emberek közötti jelenlétének teljességét.
Az eucharisztia, amit ma ünneplünk Urunk feltámadásának napján, minden vasárnap történik, és megújítja hitünket Krisztus feltámadásába. Minden vasárnap alkalom arra, hogy találkozzunk Jézussal és vele étkezzünk. Minden vasárnap halljuk a feltámadás beszámolójának részletét a Szentírásból, és az első tanúk tanúságtételének részleteit. Minden vasárnap szemünk elé helyezi Jézus életének egy-egy eseményét, magyarázza az ő igéit és tetteit. Minden vasárnap alkalmunk adódik meggyőződni és hinni, hogy Jézus nem halott, hanem él közöttünk, igéje és a vele való étkezés által.
A tanúk, először Péter majd a másik tanítvány, akik húsvét hajnalán bementek a sírba és hittek, minket is hívnak, hogy menjünk be a sírba és higgyünk.
Krisztus Urunk életébe alámerülve és megkeresztelkedve képesek leszünk bemenni halálunk sírjába, és feltámadni vele az örökkévalóságra.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és a Feltámadt Megváltó bőséges áldását!
