Horváth Gyula
Dr. Horváth Gyula Telecskán, mai nevén Bácsgyulafalván született, az általános iskolát ebben a faluban végezte, gimnáziumba Zomborban járt, majd Újvidéken jogi karon végzett. Amíg itthon élt, dolgozott újságíróként és jogászként, majd külföldre került. Magyarországon ügyvédként tevékenykedett (jelenleg is Budapesten él), egészen nyugdíjba vonulásáig. Gyakran látogat haza Telecskára, így most is készül a minden évben sorra kerülő falunapra. Ebből az alkalomból találkoztunk vele. Elmondta, Pesten főleg a négy gyönyörű unokájával foglalkozik, itthon viszont gazdálkodik – pár hold földön biotermelő módjára foglalkozik termeléssel, emellett az egykor híres Telecskai Csárda (Gyulai Csárda) átépítésén és annak megnyitásán dolgozik. Elmondása szerint lázasan készül a falunapra, mert javaslattal áll majd a falu polgárai elé, ugyanis úgy látja, hogy veszélybe került a falu, annak sorsa és jövője, és valamit tenni kellene ellene.
– A falunap mindannyiunk számára nagy esemény. Felér a falu búcsújának ünnepével. Ilyenkor jönnek össze a rokonok, távoli (gyakran külföldi) ismerősök, a falunkat ilyen-olyan okok miatt elhagyók. A találkozáskor a beszélgetés során mindig szóba kerül, hogy bizony a falu zsugorodik, fogy a lakosság, nincsenek diákok, kevés a munkaképes fiatal. Ezek a tények szomorú jövőképet festenek a falu további életét illetőleg.
Mint ahogyan a rozsda is először a vas szélét kezdi ki, úgy a falu külső pereme kezdett először fogyni. Topolya felől a temető előtti kétoldali sorházak többsége már alig áll. A Ratarska utcában a házak több mint fele lakatlan, romos állapotú. Hasonló a helyzet az Ady Endre utcával a Sziváci utca irányában meg a Kossuth Lajos utcával is. A többi foghíjas utcánkban is mind több házat, portát az enyészet uralja. Összedőlt családi házakat, udvarokat, ólakat, kerteket nőtt be a gyorsan terjedő gaz. Szomorú képet fest mostanság a vasárnaponként (is) kihalt utcák látványa. Valamikor régen ez időtájt a harangszó mellett a kis- és nagymisére igyekvő hívők egész sora helyett most alig látni néhány ünneplőbe öltözött falubélit – mondta a nyugalmazott ügyvéd.
A templom a település legfontosabb épülete, a falu közepére építették
Vannak, akik tudomásul veszik, hogy ez a falvaink sorsa, mások meg azon gondolkodnak, mit lehetne tenni. Horváth Gyula ez utóbbiak közé tartozik.
– Mit lehetne tenni azért, hogy a falu megmaradjon? Nagyon nehéz erre válaszolni, hiszen ez a „jelenség” minden vajdasági falura jellemző és időszerű. Politikusok, közgazdászok, polgármesterek, képviselők próbálnak választ adni, megoldást, gyógyírt találni. Eredménytelenül.
Sajnos nálam sincs a bölcsek köve, sem a megoldás kulcsa. Gondolatok és érzelmek késztetnek arra, hogy tenni kell valamit közösen.
A mi falunk egy nagyon kis közösség. Itt mindenki mindenkit ismer. Tudjuk egymás képességeit, erényeit. Tudjuk, hogy ki mire (volna) képes. Ebből kell kiindulnunk. Mint ahogyan annak idején a falut alapítók is összefogtak, úgy kellene nekünk is tennünk.
Kezdjük azzal, hogy, aki nem él a faluban, és más városból, országból csak időnként jön haza, megdobban e szíve, amikor ismét meglátja a telecskai templomtornyot. Ismeri-e azt a szót, hogy honvágy? Meglátogatja-e a falu temetőjében ősei, rokonai sírját? Szeretettel öleli-e át az itthoniakat? Örömmel és izgalommal járja a régen látott ház udvarát, kertjét? Jókat beszélget, felidézve a régi gyerekkori emlékeket, iszogatás és ebéd közben? Az itt felsorolt érzelmek, gondolatok olyan dolgok amelyek ide kötnek bennünket. Egy olyan helyhez, ahol születtünk, ahol éltünk, ahol (valamikor) jó volt lenni. Azután el kellett menni. Mert itt nem volt munka, nincs jövő, csak jelen van, és az nem ígéretes. De mégis visszajárunk mert ha időnként is, de jó itt lenni.
A falunkból kivándorolt, az EU-országokban élő házaspár két havi fizetésből most itthon megvehet egy viszonylag jó állapotú házat. Én azt mondom, vegye meg. Illetve ne adja el azt, ami a sajátja, ami az őseié volt. Mert mindig lesz (egyszer) hova haza jönni.
Véleményem szerint Szerbiát nem a jelenlegi politikai rendszer, hanem az EU-ba lépés mentheti meg. (Remélem megérem.)
Horváth Gyula nem csak kesereg, konkrét lépésekre készül. Pontokba foglalta, hogy szerinte mit kellene tenni.
1. Létre kell hozni a Falu Megmentésért Alapítványt. (FAMA)
2. Meg kell alapítani a Külföldön Élő Telecskaiak Tárasaságát.
3. Gazdasági Kereskedelmi Társaság felállítása.
4. Kulturális Művészeti és Hagyományőrző Társaság
5. Háztáji Termékeket Előállítók Társasága
6. Falusi Turizmust Fejlesztő Társaság
7. Biotermelők Egyesülete (már létező társaság)
8. Sport és Egészségért Társaság
A civil szervezetként működő társaságok az ötletgazda szerint politikamentesek lennének, és a jelszavunk a „SZERETEM A FALUMAT!” lenne.
A megalapított szervezetnek, csoportoknak ki kell dolgozniuk egy közös programot, amelynek egyetlen célja Telecska megmentése lenne. Ehhez várja, várják a segítők önzetlen támogatását, véleményét, javaslatát, a még itt élők, az elszármazottak, elköltözöttek segítségét. Horváth Gyula szerint segítenünk kell önmagunkon, ha nem akarjuk, hogy szántóföld legyen a településünk helyén. Aki segíteni szeretne, csatlakozni kíván a kezdeményezéshez az írjon a dr.horvath49@gmail.com villámpostacímre, vagy hívja a 00381/64/419-6002-es szerbiai vagy a 0036 /30/97-666-37-es magyarországi számot.
