Ha a kultúráról beszélünk, a 2013-as évben eredményként könyvelhető el az is, hogy megőriztük a már meglévő intézményeinket, tovább tudtuk működtetni azokat, s konkrétan a kisebbségi művelődést tekintve további eszközöket szavatoltunk ennek az intézményrendszernek a működéséhez – válaszolta Juhász Attila tartományi művelődésügyi segédtitkár arra a kérdésünkre, hogy mit tekint a vége felé közeledő esztendő sikereinek.
Juhász Attila (Fotó: Dávid Csilla)
Tény, hogy a vajdasági magyarság a kultúra terén is stratégiában kezdett el gondolkodni, ekként állt hozzá a kérdések megválaszolásához – emelte ki beszélgetésünk elején, melynek során körbejártuk a művelődés területén idén tapasztalt eredményeket és problémákat is. Az utóbbiak közül – ahogyan az a legtöbbször lenni is szokott – egyik sem számít új keletűnek. Juhász megállapította, hogy általában nézve a vajdasági kultúrát – mindegyik kisebbségi közösség esetében -- egyfajta öntudatos építkezési folyamat jellemzi.
– A gazdasági helyzet, a pénzhiány meglehetősen visszafogják ezt a folyamatot, mégis úgy érzem, hogy lépést tudunk tartani Közép-Kelet-Európa művelődési tendenciáival. Rossz, hogy a kultúrára jut mindig a legutoljára pénz, rossz, hogy a kultúra a mostohagyerek szerepét kapja nagyon sok helyütt. Fontos azonban, hogy minél magasabb állami szinteken minél nagyobb figyelmet szenteljenek a kultúra közösségmegtartó, erre a térségre jellemző specifikus jellegének.
Ezekkel a kérdésekkel 2009 óta foglalkozik segédtitkárként. Változott-e valami is a kultúrához való viszonyuláson az elmúlt években?
– Úgy érzem, hogy a kultúra egészére való odafigyelés nem változott. A kisebbségi kultúra iránti érzékenység azonban a tartományi kormány részéről kitapintható. Ebben persze szerepet játszottak a politikai történések is, az, hogy a közéletben milyen politikai jelentőséggel bírnak ezek a közösségek, s ezt honorálja a művelődés, a művészetek területén elért odafigyelés. A kettő sajátos kölcsönhatásban van egymással.
Ismeretes, hogy Vajdaság számára sohasem érkeznek meg Belgrádból azok a pénzeszközök, amelyek a tartományt megilletik. Ez a tény miként befolyásolja a művelődési ügyek kezelését?
– A költségvetés kapcsán mindenképp elmondható, hogy amennyiben a hét százalék valóban hét százalék lenne, akkor egészen másféle kultúrpolitikáról beszélhetnénk. Ha a tartományi költségvetés egészét vesszük figyelembe, abban százalékarányban kimutatva nagyobb részesedése van a kultúrának, mint a köztársaság szintjén. Ez azért fontos kérdés, mert mindig azzal dicsekszenek a politikusok, hogy itt huszonhat nemzetiség kultúrájára figyelnek oda. Akkor viszont ezeknek a kijelentéseknek az kell, hogy legyen a gyakorlati megvalósulásuk, hogy a költségvetésen keresztül is megnyilvánuljon az emlegetett odafigyelés, vagyis hogy arra komoly pénzeszközöket mozdítsanak meg. Az idén tizenkilenc nemzeti közösség kapott támogatást a kisebbektől a legnagyobbakig, vagy ha úgy tetszik, az igazán történelminek számítóktól az újonnan megjelentekig. Ezt azért mondom, mert 2013-ban például már az iszlám vallási közösség is mint különálló kulturális közösség jelent meg a tartományban.
Mely szempontok alapján hozzák meg a támogatásról szóló döntéseiket?
– A titkárságnál van egy tendencia: ne a multikulturalizmusra, hanem az interkulturalizmusra, a kultúrák egymásra hatására figyeljünk minél nagyobb mértékben oda. Tavaly óta világos az, hogy ebbe az irányba orientálódtunk.
Mit tudott ebben az évben támogatni a titkárság, legfőképpen a magyar vonatkozású rendezvényeket illetően?
A XX. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokon az adai Kócos Zenekar (Fotó: Diósi Árpád)
– Minden hivatásos színház projektumait megtámogattuk kisebb vagy nagyobb összegekkel. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Forum kiadványait is segítettük. A tradicionális rendezvények is ilyen bánásmódban részesültek, s nem a pénz miatt maradtak el, amennyiben elmaradt valamelyik. Ez vonatkozik a többi nemzeti közösségre is, a magyarság esetében ezek a rendezvények közül ki lehet emelni a Durindót, Gyöngyösbokrétát, a Desiré fesztivált, a Szenteleky-napokat, a Magyar Kultúra Napját, az Énekelt Versek Fesztiválját. Emellett több mint ötszáz pályázat futott be felhívásainkra, a pályázók többsége számára ma már nem jelent gondot a jó pályázat megírása, tudják, hogy mire kell összpontosítani, tudják, hogyan kell elszámolniuk ahhoz, hogy jövőre ismét pályázhassanak. A művelődési folyóiratok szinte mindegyike kapott támogatást, ahogyan a lapok művelődési rovatai is. Képzőművészeti, zeneművészeti elképzelések megvalósításához is hozzájárultunk. Olajozottan működött a nemzeti tanáccsal közösen kialakított véleményezési metódus is. Úgy gondolom, hogy a titkárság sikeresen el tudta látni feladatát, s oda tudott figyelni azokra a történésekre, melyek meghatározzák Vajdaság arculatát.
Milyen az együttműködés a kisebbségek intézményeivel?
– Fontos sikerként tartom számon a nemzeti tanácsokkal való viszonyrendszer teljes tisztázását, melyek nem csupán a határozottan nemzeti jellegű kulturális tevékenységekről mondanak véleményt, hanem a nemzetspecifikus kortárs alkotóművészetről is. Azért emeltem ezt ki, mert a zeneművészet vagy a pantomim nem igazán nemzetspecifikus, de ahol a nyelvnek, hagyományoknak és egyéb sajátosságoknak szerepük van, ott azok beilleszthetők a nemzeti stratégiába. Mint ismeretes, 2008 után sorra alakultak meg a kisebbségek művelődési intézetei is: magyar, román, ruszin, horvát, szlovák intézet létezik. Mára már ezek is bejáródtak, olyan intézményhálózattá formálódtak, melyek a kisebbségek gyűjtőintézményeinek tekinthetők. Nehéz ma már úgy beszélni a vajdasági kisebbségek művelődési életéről, hogy ezeknek a tevékenységét ne vegyük figyelembe. Kialakulóban van tehát egy olyan működési forma, mellyel kapcsolatban csak az az egy aggályunk létezik, hogy hogyan fog az kinézni a vajdasági statútumnak a megnyirbálását követően, a nemzeti tanácsokról szóló törvény alkotmányossági vizsgálatát követően.
Tervezhető-e a jelen viszonyok között a jövő évi tevékenység?
– A költségvetési vita még tart a köztársasági parlamentben, tehát most még nincs meg egy olyan keretünk, amellyel összhangban pontos terveket készíthetnénk. Egy bizonyos tervvel persze rendelkezünk, ez az idei költségvetésre támaszkodik. A 2014-re vonatkozó pályázatokat azért írtuk máris ki, mert a törvény értelmében kötelező az előző év októberében megtenni azt. A gond csak az, hogy októberben még egyáltalán nem ismeretesek a büdzsé részletei. Ez a probléma nemcsak a kultúrára, hanem egyéb területekre is vonatkozik.
