Huszonhármadik fejezet: Kopognak az ajtón
Ebben a pillanatban kopogás hallatszott Kredenc Antal ajtaján, ami igencsak összezavarta amúgy is szétszóródott gondolatait. Anti ugyanis egy igen komoly odafigyelést igénylő dologgal foglalatoskodott, a szomszéd konyhájából elcsórt recés kiskéssel jobb lába nagyujját piszkálta. Emiatt pedig teljesen elfeledkezett a külvilágról. A tévében épp a Szomszédok 113. fejezetét ismételték, de főhősünk csekély szellemi potenciálját teljes egészében lefoglalta a köröm alá szorult fűrészpordarabka kiszabadítása, éppen ezért Lenke néni hiába sopánkodott a megbüdösödött parizer miatt, amelyet egy csuklógyulladás miatt leszázalékolt egykori BKV-ellenőr hozott vissza, aki természetesen elpanaszolta, hogy a jegykezelőgép állandó cimbálása tette tönkre a csuklóját, erre most, miután tisztességben nyugdíjba ment, büdös parizert kell ennie. Anti bátyánk ebből semmit se hallott, hiszen a rövid távú célok elérésére programozódott, kifinomodott elméje éppen máshol járt. Úgyhogy, amikor az ajtón bekopogtattak, egyrészt lepörgött előtte addigi élete filmje, ami olyan unalmas volt, hogy egy pillanatra be is aludt, de aztán feleszmélt és viszonylag gyorsan rájött, hogy ő nem haldoklik, úgyhogy a filmet is leállította. Másrészt eszébe jutott a gyerekkora, a zöldellő mezők, az ugrabugráló nyuszik és a frissen kaszált széna leírhatatlanul kellemes illata, ebből viszont semmit nem értett, mert ő egy lakótelepen nőtt fel. Azután arra gondolt, hogy remek dolog lenne a gyerekeivel és a családjával elutazni néhány napra, de ezt a gondolatot is elutasította, mert hát a gyárban nem kaphatott úgyse szabadságot, meg hát gyerekei sem igen voltak. Amikor végül odáig jutott gondolataival, hogy John Wayne egy idióta, és ha itt lakna a szomszédban, ő biztos kicsapná az idióta macsóját, akkor ismét kopogtattak, úgyhogy miután regisztrálta ezt magában, kicsoszogott az ajtóhoz, bal kezében a recés kiskéssel, a jobban a távirányítóval. Fején egy kézzel horgolt csipke, amelynek külön története volt, az otthonkáról nem is beszélve. Mondjuk az nem is volt rajta.
