Mintegy tizenöt középiskolás diák vett részt a Középiskolások Szín- és Filmművészeti Vetélkedőjének részeként megrendezett színházi foglalkozásokon szombaton a zentai Művelődési Házban, ahol színészetről, önmagukról és egymásról tanulhattak. Dudás Dániel színész, riporter, aki Fake News Impro! címmel tartotta meg a foglalkozását, elmondta, hogy a szervezők arra kérték, hogy egy médiával kapcsolatos műhelymunkát tartson a középiskolás fiatalok számára. Mivel a tematikát és a workshop felépítését rábízták, úgy döntött, összevonja a médiát és a színházat, ezzel mozgatva meg a résztvevők kreativitását. A foglalkozáson a középiskolás fiatalok számára lehetőség nyílt az improvizációs és a kommunikációs képességeik kibontakoztatására, javítására.
Dudás Dániel és Vilmányi Benett improvizációval és drámagyakorlatokkal fejlesztették a fiatalok képességeit (Gergely Árpád)
– Ezen a foglalkozáson a médiát és a színházat ötvöztük, nagy hangsúlyt helyezve az improvizációra. Sokan félnek az improvizációs helyzetektől, pedig nagyon felszabadító tud lenni, hogy lényegében bármit tehetünk és mondhatunk. A foglalkozás célja az volt, hogy készítsünk egy zentai tudósítást, de nem egy valós hír, hanem különféle abszurd szituációk kapcsán. Ezt az anyagot le is forgattuk bejelentkezésekkel, interjúkkal, vágóképekkel – magyarázta Dudás Dániel.
Ezen a foglalkozáson vett részt Magyarka Márkusz is, aki a Fabula Rasa Színjátszó Grund tagjaként Szabadkáról érkezett a KSZFV-re. Már nem először jött: tavaly színházi workshopot választott, idén inkább a film felé nyitott:
– Azért választottam ezt a workshopot, hogy jobban megismerjem a filmeket. Tetszett a koncepció is, hiszen segít az improvizálásban, ami pedig a színészi játékban is segíthet, például abban, hogy hogyan lehet visszahozni egy elrontott jelenetet úgy, hogy az megtartsa az energiáját.
A középiskolások másik csoportja eközben Vilmányi Benett foglalkozásán vett részt, ahol a Zentai Magyar Kamaraszínház színésze a drámaórákról ismerős gyakorlatokkal várta őket. Mint mondta, négy óra hossza alatt elsősorban azt lehet elérni, hogy jól érezzék magukat a résztvevők, de az is fontos cél volt, hogy olyan dolgokat vegyenek észre maguk körül, egymáson és önmagukban, amire eddig nem figyeltek fel. Hozzátette, hogy tapasztalatai szerint a színház iránt érdeklődő fiatalok minderre rendkívül nyitottak. Kérdeztük arról is, hogy milyen különbségeket lát a mai középiskolás korosztály és az idősebb generációk között:
– Számomra Máté Gábor A család ereje című könyve sok mindenre rávilágított ezzel kapcsolatban. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a második világháború óta a kultúra átadása egyre inkább horizontálisan történik a vertikális helyett, tehát egyre inkább a kortársak nevelik egymást, mintsem a szülő a gyereket. Ez azért baj, mert így olyan emberek kezébe kerül a nevelés és a példamutatás, akiknek ugyanerre az útmutatásra lenne szükségük. Ez egy exponenciális folyamat: míg az én generációm még valamennyire tud olvasni gesztusokból, szándékokból, addig az eggyel fiatalabb generáció kevésbé tudja értelmezni ugyanazokat a jeleket.
Hozzátette, hogy a színház és a drámapedagógia nagyon jól tud működni útmutatóként a fiatalok számára, de csak addig, amíg nem akarja ezt a szerepet felvállalni:
– Amint kitűzi maga elé ezt a célt, zsákutcába fut. A színház nem egy eszköz, ami a gyógymódot adja, hanem maga a gyógymód. Éppen ezért felelősség is, hogy akinek van víziója, tehetsége, vágya, az a legjobbat hozza ki magából. Ezzel tud aztán közvetve hatni másokra.
A zentai Lengyel Emma a Palicsi Színjátszó Grund tagja, és ő sem először vett részt a KSZFV programján:
– A színjátszós foglalkozást választottam már harmadjára is, mert ez mindig nagyon szórakoztató, nagyon élvezem a feladatokat. Nagyon szeretek egyébként színházba járni, mert kikapcsol és jól érzem magam, máskor pedig segít elmélyülni, és el tudok gondolkodni bizonyos előadásokon. A színjátszást meg azért szeretem, mert nagyon jó kifejezőeszköz.
