December 31. az év egyik legzajosabb, legvidámabb, legcsillogóbb napja, amikor az emberek többsége legfelszabadultabb, és legszebb formáját mutatva búcsúztatja az óévet. Várva, hogy éjfélt üssön az óra, egy gondtalanabb, beteljesültebb új évben reménykedünk. Bízunk benne, hogy az új legalább részben jobb lesz, mint az éppen búcsúztatott régi. Sokan nem kívánják a véletlenre bízni, hogy a következő év valamiért kedvezőbb legyen számukra, ezért újévi fogadalmat tesznek: „holnaptól nem gyújtok rá, elkezdek sportolni, egészségesebben fogok táplálkozni, kevesebbet vitázom szeretteimmel” stb. Végül elmúlik a bűvös éjszaka, a szép ruha visszakerül a szekrénybe, a művészi smink a lefolyóban végzi, a csillogó díszítés viharverten és szomorúan csüng alá, az újévi fogadalmak többsége pedig ugyanolyan gyorsan kitörlődik tudatunkból, mint amilyen gyorsan megfogalmazódott.
Újévi fogadalmaikat egyesek a közösségi oldalakon is közszemlére teszik, mások naplójukba jegyzik fel, megint mások pedig magukban őrzik. Ugyanakkor az is tény, hogy akármilyen nemesek is a tervek, az emberek 75–80 százaléka képtelen betartani fogadalmát. Ricz Dencs Tünde mentálhigiénés szakember, a szabadkai Exspecto Mentálhigiéné Alapítvány munkatársa lapunknak nyilatkozva megerősítette, hogy csupán 20 százalékunk képes betartani fogadalmát. Ennek elsősorban az az oka, hogy túlságosan nagy és általános célokat fogalmaznak meg a fogadalomtevők, és amikor a megvalósítás talajára lépnek, szembesülnek a probléma nagyságával, ez pedig elbizonytalanítja őket.
– Egy jéghegyet egyedül nyilván nagyon nehéz, akár lehetetlen is megmozdítani, ha azonban mindennap letörünk belőle egy kis darabot, akkor egyrészt fogy a jéghegy, másrészt pedig nem is tűnik olyan hatalmasnak, mint amikor először szembesültünk vele. A jó fogadalmak titka az, hogy ésszerű, konkrét és teljesíthető célt tűz ki az illető maga elé. Kis lépésekből áll össze, és minden egyes apró eredmény egy mérföldkő a siker útján. A visszaesés vagy megtorpanás nem feltétlenül jelenti a cél feladását. Nagyon fontos olyan fogadalmat tenni, amelynek betartása nem másoktól függ, hisz mások működését nehezen vagy sehogyan nem lehet szabályozni, így újabb kudarcélményben lesz része az illetőnek. Ha nem is teszünk fogadalmat, év vége felé ajánlatos egy alapos leltárt készíteni az elvégzett dolgokról, elért eredményekről, az elkövetett hibákról, meg nem oldott problémákról. Ennek tükrében új célokat lehet kitűzni, terveket szövögetni a következő időszakra. Ezt nemcsak év vége tájékán ajánlatos megtenni, hanem születésnapokkor vagy egyéb évfordulókkor. Ilyenkor fontos elismerni saját sikereinket, apró vagy nagy győzelmeinket. Fontos egy kicsit megállni, visszanézni, és talán ami még fontosabb: elégedettséget érezni egy-egy jól elvégzett feladat miatt. Ez erőt ad, feltölt. Ennek tükrében könnyebb új célokat megfogalmazni – magyarázta a szakember.
Felmerül a kérdés, hogy egy Szerbiához hasonló országban, ahol az emberek több mint két évtizede különösen nehéz gazdasági, szociális és társadalmi körülmények között élnek, vajon képesek vagyunk-e még fogadalmakat tenni, tervezni, álmodozni. Ricz Dencs Tünde szerint a célok kitűzése, a jövőre vonatkozó tervek készítése nem anyagi kérdés, különösen nem az újévi fogadalmak kontextusában. Ha valaki le akar fogyni, vagy abba akarja hagyni a dohányzást, annak kevés köze van az ország nehéz gazdasági helyzetéhez.
– Gyakran találkozom azzal, hogy az egyéni céltalanságért, kudarcért hajlamosak vagyunk az ország pesszimista hangulatát felelőssé tenni. Nem tagadom a nehéz anyagi körülményeket, de ahhoz, hogy álmodjunk, vagy a realitások mentén célokat tűzzünk ki, egyéni döntés szükséges, ami saját egyéni állapotunkat fogja tükrözni. Jó lenne, ha tudnánk tervezni, haladni, még ha kicsi, apró lépésekben is. Talán nincsen lehetőségem arra, hogy egyszerre kimeszeljem az egész házat, de ha ki tudok meszelni egy helyiséget, akkor ezt megteszem, mert ezzel is tettem valamit. Ha vannak céljaim, akkor az elébem gördülő akadályokat is könnyebben veszem. Céltalanul bolyongani az életben meglehetősen káros. Nyilván az életkorok előrehaladtával egészen mások lesznek a vágyak és a célok. Amikor egy-egy időszakot tervezünk, célokat tűzünk ki, fontos, hogy figyelembe vegyük életkori sajátosságainkat is. A fiatal felnőttek vágyai, céljai még nyilván a karrier, a családalapítás, az egzisztenciális alapok lerakása köré csoportosul, a középkorúaké a már meglévő családi struktúrák fenntartására, az idős korosztályé pedig gyakran egészségügyi állapotának fenntartására, az összegyűjtött javak élvezésére irányul – részletezte Ricz Dencs Tünde.
Beszélgetésünket a szakember azzal zárta, hogy akármilyen körülmények is uralkodnak egy országban, fontos megőrizni képességünket, hogy álmodozzunk, tervezzünk, az álmokból pedig reális célokat szőjünk. Amíg az embernek vannak céljai, addig él, addig tud dolgozni, remélni, előre menni. A célok olyanok, mint a lámpások egy sötét úton, ne veszítsük őket szem elől, hangsúlyozta Ricz Dencs Tünde.
