A következő négy évben a Szerb Haladó Párt a Vajdasági Magyar Szövetséggel és a Szerbiai Szocialista Párttal, illetve a köré tömörülő koalícióval fogja irányítani az országot. Ugyanakkor, mint azt Aleksandar Vučić kormányalakító már több alkalommal is nyomatékosította: nem az a lényeg, hogy mely politikai pártok lesznek a kormánykoalícióban, hanem az, hogy kik kívánják kivenni részüket az országra váró reformokból. Szerbiának nem „pártkormányra”, hanem egy egyetértésben, éjjel-nappal dolgozó csapatra van szüksége, hangsúlyozta Vučić, aki a tervek szerint vasárnap terjeszti elő kormányfői expozéját a Szerbiai Képviselőházban.
Az új összetételű kormány programjának és tevékenységének középpontjában az ország gazdaságának és pénzügyeinek az újjáélesztése fog állni. Bár a rendkívüli parlamenti választások kampányában nem derültek ki részletek azzal kapcsolatban, hogy milyen intézkedések végrehajtása válik aktuálissá a következő parlamenti ciklusban – csak arról hallhattunk, hogy azok fájdalmasak lesznek –, Aleksandar Vučić, az elsöprő győzelmet arató SZHP elnöke, Szerbia következő miniszterelnöke a diadal megemésztése után azonnal előállt a konkrét tervekkel: költségvetési konszolidáció; a közszféra „karcsúsítása” és a magánszféra „felhizlalása”; a közalkalmazottak fizetésének csökkentése és a politikusok bérének megadóztatása; a nyugdíjrendszer reformja; az átszervezés alatt álló 153 közvállalat helyzetének megoldása; a közvállalatok nyereségessé tétele; az új munkaügyi, a csődeljárásról és a magánosításról szóló törvények elfogadása.
FOGYÁS ÉS HÍZÁS
A kormányprogram keretét maga Vučić írta. Igaz, hogy ebbe beleépítik az SZHP koalíciós partnereinek, a VMSZ-nek és az SZSZP-nek a célkitűzéseit, a dokumentum középpontjában azok az intézkedések állnak, amelyek végrehajtása nélkül Szerbia hamarosan államcsődöt jelenthetne.
Az egyik legsürgetőbb intézkedés a kiadások és a költségvetési hiány csökkentése. Ennek érdekében a kormány egyebek mellett karcsúsítaná a közszférát. Ennek szükségszerűségét mi sem igazolja jobban, mint a Pénzügyminisztérium egyik aktuális felmérése: az 1,7 millió szerbiai munkavállaló közül 781 ezren a közszférában dolgoznak. A Gazdasági Elemzések Központja kimutatása szerint a közalkalmazottak a napi nyolc órából átlagban négyet dolgoznak hatékonyan. Ehhez képest a magánvállalatok alkalmazottai átlagban napi több mint hét órát dolgoznak hatékonyan. Az is természetellenes, hogy a fizetések nem arányosak a hatékony munkával: a tavaly év végi mutatók értelmében az állami szektorban valamivel több mint 49 ezer dinárt tett ki a havi átlagbér, a magánszférában viszont megközelítőleg 36 ezer dinárt.
A gazdasági szakértők úgy vélik, ha az új összetételű kormány megvalósítaná Vučić terveit és legalább 100 ezer személyt elbocsátanának a közszférából, akkor Szerbia nagyjából évi 500 millió eurót, azaz a költségvetési hiány egyharmadát takaríthatná meg.
Ami a közalkalmazottak bérének csökkentését illeti, ez feltehetőleg tíz százalékot fog kitenni. A legjobban kereső közalkalmazottak a szolidáris adó miatt már január óta kevesebb pénzt vihetnek haza, ezt az intézkedést azonban most eltörölnék és mindenkinek tíz százalékkal csökkentenék a fizetését. Vučić szerint ez a rendelkezés bizonyos szempontból igazságtalan lenne, mert míg a szolidáris adó miatt egy 130 ezer dinárt kereső miniszter béréből eddig 15 500 dinárt vontak le, addig a tíz százalékos csökkentés miatt csupán 13 ezer dinárt vonnának le. Éppen ezért a politikusok bérére különadót róna ki az állam, közölte Vučić, mondván: a politikusok fizetése feltehetőleg 20 százalékkal lesz kisebb.
A közgazdászok és a szakszervezeti képviselők szerint az intézkedésnek nem lesz lényegbeli eredménye, mivel csupán egy túlságosan szűk kört érint majd. Ljubisav Orbović, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetségének elnöke kifejtette: sokkal több pénzt – évi 60 millió eurót – lehetne megtakarítani azzal, ha átmenetileg megszüntetnék az igazgatóbizottságokban a juttatást.
Míg a közszférának „fogynia” és takarékoskodnia, addig a magánszektornak sürgősen „híznia” kell. A jövendőbeli kormányfő elsősorban adókedvezményekkel serkentené a foglalkoztatottság növelését. Annak a munkaadónak, aki tíz új munkást alkalmaz, a következő három évben hét munkás után nem kell fizetnie a járulékokat. Aki felvesz száz munkást, az harminc után köteles fizetni a járulékokat, állítja bennfentesekre hivatkozva a belgrádi sajtó, amely azt is tudni véli, hogy a tervek szerint legalább 50 ezer új munkahelynek kellene országszerte nyílnia.
Az ipari termelés újjáélesztése is célkitűzés. Ljubodrag Savić közgazdász az élelmiszeriparra és a mezőgazdasági gépek gyártására helyezné a hangsúlyt. Minden feltétel adott ahhoz, hogy egy, a Fiat-gyárhoz hasonló nagy élelmiszer-ipari gyár nyíljon az országban, amely jelentős számú munkást alkalmazhatna, fejtette ki a szakember, valamint hozzátette, hogy a valamikor sikeres, mezőgazdasági gépeket gyártó üzemek feltámasztásával elsősorban a falusi környezetben javulhatna az életszínvonal.
A nyugdíjrendszer reformja is elkerülhetetlen lesz. Vučić mindenkit megnyugtatott, ez nem a nyugdíjak összegének csökkentését jelenti, ugyanakkor az egyéb intézkedések elkerülhetetlenek. Azt rebesgetik, hogy a nők nyugdíjazási korhatárát hatvan évről hatvanháromra tolnák ki, vagy a nők korhatárát kiegyenlítenék a férfiakéval – 65 év –, vagy a férfiakét 66 évre, a nőkét pedig 64 évre tolnák ki. Akármelyik változat mellett is dönt az államvezetés, az intézkedés állítólag 2015. január 1-től lépne hatályba.
NYERESÉGESSÉ TENNI A VÁLLALATOKAT
Egy szintén fájdalmas intézkedés a 153 közvállalat átszervezésének a befejezése lenne. Ezek nagyjából 56 ezer személyt foglalkoztatnak. Az állam az utóbbi években átlagban évi 750 millió amerikai dollárt fordított ezekre a vállalatokra. Az is tovább nehezíti a helyzetet, hogy a Szerbiai Alkotmánybíróság tavaly év végén alkotmányellenesnek nyilvánította a magánosításról szóló törvény azon rendelkezését, amelynek értelmében az állam ezeket a vállalatokat megvédte a kényszer-megfizettetéstől, számlazárolástól. Az alkotmánybíróság döntése idén május 15-én lép hatályba. Ranka Savić szakszervezeti képviselő úgy véli, ha a vállalatok kikerülnek az állam védelme alól, akkor legkésőbb 15 napon belül csődbe mennek, hiszen többségük több irányba is hatalmas tartozásokat halmozott fel. Az átszervezés befejezése és a vállalatok működőképessé, illetve nyereségessé tétele tehát egyre sürgetőbb. Ugyanakkor az illetékesek annyira elodázták ennek a munkának a befejeztét, hogy mostanra egyre kisebb az esélye annak, hogy a vállalatokat és a munkahelyeket még meg lehet menteni.
Bár az átszervezés alatt álló vállalatokra nem tért ki, Zorana Mihajlović, az SZHP alelnöke a közvállalatokról általánosságban nyilatkozva kifejtette: ezeknek a jövőben a magánvállalatok legkorszerűbb szabályai alapján kell működniük. Az állami vállalatoktól is nyereséget várnak el, a nyereségnek pedig az államkasszába kell kerülnie, emelte ki, majd bejelentette, hogy az új kormány kvótát fog meghatározni a közvállalatok számára és ennek teljesítését szigorúan számon kérik azoktól. A közvállalatokkal szemben a tulajdonos, vagyis az állam szabja meg a feltételeket és semmiféleképpen nem fordítva, nyomatékosította Mihajlović.
Az állam jelenleg tizennégyszer költ többet a közvállalatok alkalmazottainak fizetésére, mint amennyi ezeknek a vállalatoknak a nyeresége, állítják az elemzők.
A Blic napilap – haladó bennfentesekre hivatkozva – azt is tudni véli, hogy a következő ciklusban a közvállalatok a miniszterelnök hatáskörébe kerülnek. A kormányfő állítólag egy szakértői munkacsoportot fog megalapítani, ennek lesz a feladata foglalkozni a közvállalatokkal és mindenről értesíteni a kormány első emberét. A szakértők azt állítják, a tervezés és az ellenőrzés szempontjából ez a lehető legjobb megoldás. Példaképpen: míg korábban a közvállalatok üzleti és egyéb terveiről az illetékes minisztérium, pénzügyeikről viszont a Pénzügyminisztérium döntött, addig a jövőben mindez állítólag a kormányfő kezében összpontosul.
A legtöbb közvállalat vezetőségét állítólag leváltják – kezdve a legnagyobbaktól, haladva az önkormányzati alapításúak felé – és a jövőben nem politikai hovatartozás, hanem szakmaiság alapján nevezik ki az igazgatókat. Az SZHP belgrádi központi irodájában azt is elárulták, hogy egy, a közeljövőben elfogadandó törvényes rendelkezés értelmében a közvállalatok menedzserei személyes vagyonukkal fognak felelni a vállalatok eredményességéért.
NAGY A TÉT
Vitathatatlan, hogy nem túloznak azok, akik fájdalmasnak nevezik az eltervezett intézkedéseket, ugyanakkor a gazdasági szakértők szerint ezek végrehajtása nélkül az új kormány legkésőbb négy év múlva kénytelen lenne bejelenteni az ország fizetésképtelenségét. Mint ahogyan azt lapunk gazdasági újságírója megállapította: „A mozgástér beszűkülése mindig a választási lehetőségek beszűkülését jelenti: ma már csak a rossz és a még rosszabb között dönthetünk.”
Mirko Cvetković kormánya 2008 és 2012 között 6,84 milliárd euró államadósságot halmozott fel. Ha tudjuk, hogy a Cvetković-kormány 1470 napot volt hatalmon, ez azt jelenti, hogy Szerbia államadóssága abban az időszakban naponta 4,66 millió euróval, másodpercenként pedig 53,9 euróval növekedett. Az Ivica Dačić vezette kormány 2012 júliusától tavaly október végéig 457 nap alatt újabb 3,83 milliárd euróval adósította el az országot. Ez 97 eurót jelent másodpercenként. A pénzügyi szakértők értékelése szerint ahhoz, hogy az ország ne zuhanjon a csőd szakadékába, a másodpercenkénti eladósodást legalább 31,6 euróra kell csökkenteni. Ahhoz, hogy az új kormány ezt elérje, bölcs döntésekre, felelősségteljes és következetes magatartásra, illetve fáradhatatlan munkára lesz szükség. Legkésőbb négy év múlva pedig kiderül, hogy a hangzatos szónoklatokat érdemi cselekvés követte-e, vagy az ígéretek szappanbuborékként pukkantak szét a hatalom megalakulását követően.
