Fennállásának huszadik évfordulóját ünnepelte idén a magyarkanizsai Ozoray Árpád Magyar Művelődési Egyesület. Tény, hogy mind a kézimunkázás, mind a népdaléneklés gyökerei időben távolabbra nyúlnak Magyarkanizsán, de két évtizede döntöttek úgy, hogy egy egyesület keretében összefogják mindazokat, akik a népi kultúra és hagyományok ápolásával, továbbadásával foglalkoznak. Dr. Papp György alapítónak és egykori vezetőnek köszönhetően 1995-ben így jött létre az Ozoray Árpád egyesület.
A jelenlegi elnöke dr. Sarnyai Zoltán, titkára pedig Raffai Ibolya. A több mint ötven főt számláló tagság pedig négy szakosztályban működik, ide tartozik a Cifraszűr népdalkórus, a hímző-, a hagyományőrző-, valamint a színjátszó szakosztály, melyeknek tagjai külön-külön és együtt is számos versenyen, rendezvényen bizonyítottak már. Kávai Anna, a hímző szakosztály jelenlegi vezetője már 27 éve foglalkozik ezzel, ő a kezdetektől fogva kivette részét az egyesület munkájából, 10 évig a Cifraszűr népdalkórust irányította, majd 2007-ben átvette a hímzőcsoport vezetését.
– A kézimunka szakosztályt nyolc évig Gutási Márta vezette, majd szintén nyolc évig Kanyó Margit, aki miután lemondott a csoport vezetéséről, fél évig szünetelt a munka, az egykori tagság pedig időközben szétszéledt. Engem akkor nagyon bántott, hogy megszűnik a csoport, azon kezdtem gondolkodni, hogyan lehetne megoldást találni. Amikor 2012-ben átvettem, kissé újjászerveztem, tagokat toboroztam, és fő célként a magyar nyelvterület legismertebb hímzéseinek elsajátítását tűztem ki. Én magam Szabadkán a Folklór Központban tanultam két évig a hímzést tájegységenként, s úgy döntöttem, ezt a tudást meg kell osztanom. Nagy örömmel tölt el, hogy vannak fiatalok is köztünk, mert így folyton arra gondolok, hogy ha meghalok – ilyen korban az ember már erre is egyre többet gondol – akkor akiket én tanítottam, még hány évig tudják átadni a tudást gyermekeiknek, unokáiknak, az újabb nemzedéknek – mondta Kávai Anna, aki munkájának elismeréseként tavaly Pro Urbe díjban részesült. A szakosztály tagjai pedig számos elismerést, serleget, első helyezést és nívódíjat érdemeltek ki a MIRK rendezvényein. A hímzők azóta is kéthetente gyűlnek össze két órára, s 2012 óta már tizenhárom tájegység mintáit, hímzési szokásait megtanulták. Vezetőjük szigorúan megköveteli, hogy minden tájegységből mintakendőt kell hímezni, mert mint mondja, így bármikor elő tudják venni, meg tudják nézni egy adott tájegység motívumait, színeit és öltései módjait.
Az egyesület jubileumi évfordulóját nemrégiben egy nagyszabású rendezvény keretében ünnepelték meg, amelyet a Szekeres László Alapítvány, a Bethlen Gábor Alap és a magyarkanizsai önkormányzat támogatott. Itt alkalmi műsor keretében fellépett a kórus és a színjátszók, a kézimunkázók pedig kiállítást rendeztek, és a magyar népi hímzéssel díszített öltözetek bemutatóját tartották meg, melynek különlegessége volt, hogy a hímzést mai viseletek díszítéseként mutatták be, ezáltal próbálták ösztönözni a fiatalokat is a népi motívumok megismerésére és a hímzés iránti érdeklődésre.
A Cifraszűr népdalkórus hét évvel előbb létezett, mint az egyesület, nevüket a szűrrátétes mellényükről kapták, s azt meg is tartották az egyesületbe való belépésükkor is. Pályafutásukat az 1988-as gombosi Durindón kezdték, mára pedig az egyesület legaktívabb csoportja lettek, akik számos rendezvényen, megemlékezésen vesznek részt minden évben. A kórus vezetője elsőként Forró Mária volt, őt követte Szép Ilona, majd a már említett Kávai Anna. Jelenleg az egyesület művészeti vezetője Horváth Dóra, a szervezési feladatokat pedig Nagy Etelka látja el. A Cifraszűr eddigi legnagyobb elismerése a Vass Lajos népzenei versenyen szerzett Aranyplakettje, valamint 2002-ben a város Pro Urbe díjat ajándékozott a számukra.
Szintén a fiatalok aktivizálását szorgalmazza az 1999-ben megalakult színjátszó szakosztály, melyet hosszú éveken át Krályevácski Eszter vezetett.
– A Szabadkai Gyermekszínház színésze voltam, de a kilencvenes évek inflációja és egyéb okok miatt eljöttem onnan. Először Martonoson vezettem egy kis csoportot, majd Magyarkanizsán csatlakoztunk az egyesülethez. Az én hitvallásom, amelyet később a csoport is elsajátított, az volt, hogy számunkra a színház nem cél, hanem eszköz. Nem az előadás-készítés volt a fontos, hanem az önfejlesztés és a közösséghez való tartozás megtapasztalása. Az évek során számos visszajelzést kaptam az egykori diákoktól, hogy mennyit kaptak a színjátszókörtől, s még ha nem is színészi pályára léptek, de tudták hasznosítani az itt tanultakat – mondta Krályevácski Eszter, aki 2015-ig vezette a színjátszókat, ez alatt az idő alatt számos elismerésben részesültek, köztük a Vajdasági Amatőr Színjátszók Találkozóján Bambach Róbert-díjjal tüntették ki őket a legjobb új kifejezési formákat kereső előadásért. Az elmúlt tizenöt évben hozzávetőlegesen kétszáz diák fordult meg a színjátszókörben, 22 színdarabot mutattak be 140 alkalommal, s az összes versenyt, emlékestet, könyvbemutatót és fellépést összeszámlálva összesen mintegy 800 alkalommal láthatta őket a közönség. A színjátszók közül hat fiatal a színészi pályát választotta. Krályevácski Eszter után idén Bicskei Elizabetta vette át a színjátszók vezetését.
Az egyesület titkára, Raffai Ibolya, aki maga is a színjátszókör tagjaként kezdte, így emlékszik vissza a kezdetekre.
– Az 1999-ben alakult színjátszókör munkájába kapcsolódtam be először a lányom által, aki akkor színjátszó volt. Egy nap hazajött, és mondta, hogy szükség volna valakire, aki a színfalak mögött segíti az akkori vezető, Krályevácski Eszter munkáját – kezdi az élménybeszámolót Ibolya, s mint kiderül a színházi „mindenes” szerepkört hamar túllépi, s ahogyan ő fogalmaz, azután nem volt megállás. Feltűnik egy-egy darabban, majd főszerepet kap, s végül Magyari Piri-díjban részesítik, mint amatőr színjátszót, később pedig az egyesület más jellegű feladatait is rá bízzák.
– 2005-ben kerültem először színpadra, váratlanul, három nappal előadás előtt derült ki, hogy az egyik apróbb szerepet játszó fiú nem tud részt venni, s vagy lefújják az előadást, vagy beugrom helyette. Eleinte szabadkoztam a színpadra lépés miatt, de végül meggyőztek. S aki egyszer felteszi a lábát a deszkákra, ott is marad. Ezután Eszter is bátrabban választott olyan darabokat, amelyekben idősebb szereplőt kellett eljátszani. Nagyon sokat kaptam a színjátszástól, mert kevés szülőnek adatik meg, hogy a gyerekeivel közös hobbija legyen, hát még hogy együtt álljanak a színpadon, mert a lányom után a fiam is bekapcsolódott a színjátszásba –, Raffai Ibolya 2007-ben az egyesület titkára, 2013-tól pedig a hagyományőrző szakosztály vezetője lett, s azon belül a gyöngyfűzés rejtelmeibe vonja be a csoport tagjait. Elődei vezetésével szerteágazóbb volt a szakosztály munkája, eleinte, Szabó Imre vezetése alatt még a régi mesterségekre, foglalkozásokra, gyűjtőmunkára helyezték a hangsúlyt, majd később Bánszki Katalin irányításával a népi hagyományok, szertartások, ünnepek felelevenítése volt a cél.
Dr. Papp György 2008-ban bekövetkezett halála után Krályevácski Eszter és Ágoston Róbert vették vállukra az elnöki tisztséggel járó nehézségeket, majd idén tavasszal dr. Sarnyai Zoltán, a Beszédes József Mezőgazdasági és Műszaki iskolaközpont igazgatója vette át a vezetői posztot, aki örömmel fogadta a felkérést.
– Az Ozoray Árpád Magyarkanizsa egyik legaktívabb egyesülete, s engem ért a felkérés, hogy vegyem át a vezetését. A szakmai munkája színvonalas az egyesületnek, én a pályázatok terén gyűjtött tapasztalataimmal és támogatásommal tudom őket segíteni, valamint az egyesület arculatának megformálását tűztem ki célul, hogy az egykor nagyon szerteágazó tevékenységet egy mederbe tereljem és a népi kultúra ápolására fektessük a hangsúlyt a jövőben – mondta az elnök.
