Az elmúlt hét végén a magyarkanizsai határban, a Tisza-töltés közelében, a törökkanizsa felé vezető hídfeljárótól Adorján irányában az egyik vadetető mellett fél tucat elpusztult egerészölyvet találtak.
– Vasárnap délelőtt a kutyámat sétáltattam, a folyó menti töltésen haladtam Adorján felé, amikor a kutyám a közeli vadetető felé szaladt, a viselkedése arra utalt, hogy valami szokatlant talált. Amikor közelebb mentem először négy ölyvtetemet vettem észre. Az etető mellett egy őzmájat láttam, amit valamilyen rózsaszín porral szórtak be. A görcsbe rándult testtel heverő ölyvek és a rózsaszínű szer láttán arra a megállapításra jutottam, hogy valaki a gyilkos méregnek számító, minden állatra és emberre is halálos méreggel, Furadannal kezelt májat rakott ki. Megdöbbentő volt a látvány – mondta a mérgezett ölyvekre rátaláló fiatalember, aki kérte, hogy nevét ne közölje az újság.
Sajnos az újságok előbb közölték a gyalázatos tettről, az ölyvek mérgezéséről szóló hírt, mint ahogyan az illetékes hatóság, a rendőrség és a környezetvédelmi felügyelő elvégezték volna a helyszínelést. Amint azt Zlata Pavlović tartományi környezetvédelmi felügyelő elmondta, ilyen esetekben először a rendőrséget és a tartományi felügyelőséget kell értesíteni. A községi környezetvédelmi felügyelők hatásköre a zaj- és a légszennyezésre korlátozódik.
A rendőrség bevonásával folyik a sajnálatos és gyalázatos mérgezési ügy kivizsgálása. Mire a helyszínre értek, a tettes eltakarította a fél tucat madártetemet, de mint nem hivatalosan megtudtuk, elegendő nyomot és bizonyítékot sikerült találni, hogy a bűncselekmény elkövetőjének nyomára tudjanak jutni. A fokozottan védett természeti értékek károsítása, védett madárfajok elpusztítása nem holmi szabálysértés, hanem üldözendő bűncselekmény.
Sajnos az elmúlt évek keserű tapasztalati azt mutatják, hogy még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik valamilyen, józan ésszel felfoghatatlan ötlettől vezérelve gyilkos mérgekhez nyúlnak, hogy elpusztítsanak valamilyen számukra kártékonynak vélt vadat vagy madarat. A vadetető mellé kirakott mérgezett májat minden bizonnyal valamilyen négylábú ragadozónak, rókának vagy sakálnak szánta az illető. Nem titok, hogy szinte minden vadászegyesületben vannak vakbuzgó önjelölt dúvadirtók, akik a leírt esethez hasonló gyalázatos módon mérgezett csalétkeket raknak ki, hogy elpusztítsák a vadállományt tizedelő ragadozókat. Az igazi vadász azonban természetvédő és sohasem nyúl tiltott eszközökhöz, mert tudja, hogy azzal csak még nagyobb kárt okoz a természetben.
Nagyon sok mérgezésről sohasem szerez tudomást a nyilvánosság, a természetjáró ember véletlenül, ha rábukkan, megtalál egy-egy mérgezett madarat vagy más vadat, de a legtöbb esetről nem is szerzünk tudomást. A vadon élő állatok pusztítása sajnos sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.
TOVÁBB GYILKOL A FURADAN
A mezőgazdaságban a közelmúlt használatban lévő, de már második éve betiltott Furadan a legveszélyesebb mérgek közé tartozik. Egyetlen csepp ebből a karbofuránt tartalmazó szerből percek alatt megöl akár egy lovat is. Tisztában vannak a szer mérgező hatásával a mezőgazdasági termelőink is, de az évek során felhalmozott készleteiktől a többség mégsem válik meg, nincs szervezett akció a fennmaradt mérgek begyűjtésére. Még ma is látni a határban, a tavaszi kukorica vagy napraforgó vetése idején, ahogyan a parcella végén felállított, házilag vashordóból eszkábált keverőben Furadannal csávázzák, keverik be a vetőmagot. Akár milyen óvatosan bánnak is a méreggel, sok földműves szenvedett már mérgezést vagy betegedett meg „valamitől”.
A parcellák végén, a talaj felszínén maradt szétszórt mérgezett magokat leghamarabb a madarak találják meg. Eklatáns példája ennek a két éve áprilisban Csóka határában történt tömeges darumérgezés, amikor is 19 daru pusztult el Furadannal kezelt kukoricamagoktól. A mintegy százhektáros állami föld bérlője extra adag méreggel keverte be a kukorica-vetőmagot, egy része a talajfelszínen maradt, amit elfogyasztottak a darvak és keserves kínok között ott a helyszínen kiszenvedtek. A bérlő neve ismert, a tetemek hivatalos laborvizsgálata megtörtént, az ügy a nagybecskereki bíróságon van, de végkifejletről még mindig nem számolhatunk be.
A közelmúltban is jó néhány mérgezés történ Vajdaságban, január elején Apatin közelében Nenad Spremo madarászkolléga, a Szerbiai Madártani és Madárvédelmi Egyesület aktivistája terepjárás közben egy röpülni már nem tudó, a mérgezés tüneteit mutató rétisast talált. Szerencsére ez a madár még időben jó kezekbe került, a palicsi Állatkertben gondozásba vették és most ott lábadozik. Sajnos Apatin környéke a sas mérgezések egyik „központja”. Az elmúlt két év során 11 méregtől elpusztult rétisas tetemét találták meg. De nem csak sasok, számos ölyv, egyéb ragadozó madár is mérgezés áldozatává vált. Nenad két, még életben lévő ölyvet mentett meg decemberben, ezeket is a palicsi Állatkertben kezelik és remény van rá, hogy a rétisassal együtt tavaszra vissza tudják engedni őket a természetbe.
Az ilyen sikeres mentés sajnos nagyon ritka, általában már csak a tetemeket, vagy azok maradványait találják meg vagy azt sem.
Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor, a természet alapos ismerője, számos állatcsoport, rovarok, halak, madarak stb. tudós kutatója már több mint száz évvel ezelőtt levonta az örök érvényű konzekvenciát, hogy nincsenek káros vagy hasznos állatok, csak szükségesek, arra szükségesek, hogy végezzék a feladatukat, amit a nagybetűs Természet rájuk szabott. Amíg vannak olyan elvakult, felelőtlen, buta embertársaink, aki ezt az egyszerű és világos tényt a huszonegyedik században sem tudják megérteni, addig sajnos nem beszélhetünk eredményes természetvédelemről.
