Elmondhatjuk, hogy az aflatoxin-botrány nem csak az aflatoxinról szól. Beszélhetünk politikai pontszerzésről, de tényező lehet az is, hogy Hollandia mennyi tejport hoz be az országba. Jogos kérdés a tejtermelők részéről, hogy ha a tej az aflatoxinnal szennyezett kukoricától lett szennyezett, akkor mi a helyzet a többi kukoricából készült termékkel?
Ifj.Dudás Károly és felesége, Gabriella kishegyesi gazdálkodók. Tehéntartással Károly szülei kezdtek foglalkozni 25 évvel ezelőtt. Stabil, 11 tehenet számláló állományuk van, és első osztályú, 4,2 százalék zsírtartalmú tejet adnak át a szabadkai tejgyárnak. Amint megtudtuk tőlük, az aflatoxin-botrány csak kis mértékben érintette a családi gazdaságot.
– Az emberek nem ijedtek meg az aflatoxintól, inkább viccelődnek vele, csak a boltosok aggódnak. Maga az aflatoxin benne lehet más dolgokban is, ráadásul sok olyan termék létezik, amely káros anyagokat tartalmaz, de mégis használjuk. A tejünket, hála Istennek, eddig átvették, és csak egy ember mondta le a rendelését azok közül, akik háztól veszik. De ő is visszajött a héten – mondta el Gabriella, aki úgymond a tejfelelős a családban. A jószágok takarmányozásával Károly foglalkozik, s amint kiderült, ők már huzamosabb ideje számolnak az aflatoxin-problémával.
– Mi Minazell nevű szert adunk a jószágnak, ez semlegesíti a gombás fertőzést. Lehet, hogy egyes termelők nem használják ezt, de mi mindig is adtuk nekik. A saját kukoricánkat etetjük a jószággal, amely elég tűrhető minőségű, habár még a legjobb években is van benne egy kis penész. Ezért adunk Minazelt a jószágnak – árulta el Károly.
Akár csak a Dudás családtól, a tejgyár a többi kishegyesi termelőtől is folyamatosan átveszi a tejet. Ebben a faluban tehát nem érte meglepetésként a gazdákat az aflatoxin, vélhetőleg Vajdaság más községeiben is hasonló a helyzet. A tejtermelők igazi gondja nem más, mint a tej ára – véli Károly. Erről folyamatosan lehet hallani, de valahogy nem kap akkora hangsúlyt, mint az aflatoxin.
– Nem panaszkodhatunk a tejgyárra, mert rendszeresen kifizeti a tej árát, az viszont már egy másik kérdés, hogy mennyit – mondta Károly, Gabriella pedig arról számolt be, hogy a tejgyár 3 havonta számol el.
– A 4,2 zsírtartalmú tejnek literjét 31 dinárért veszik meg, ehhez még hozzáadódik az állami prémium, amely 7 dinár körül van, de csak egy bizonyos mennyiség után adják. A fizetés úgy történik, hogy 3 hónapot számolnak össze, és 3 hónap után fizetnek. Az októberre, novemberre és decemberre elszámolt pénzt majd csak most fogom megkapni. Ennek ellenére örülhetünk, hogy időben megkapjuk a pénzt, mert hallottunk olyanról is, hogy más tejgyárak nem fizetnek rendszeresen – osztotta meg aggodalmát Gabriella, majd elmondta, hogy ilyen alacsony ár mellet nem kifizetődő tejjel foglalkozni. Háztól 60 dinárért adják a tejet, ami jelentősen jobb ár, de ilyen módon csak kisebb mennyiséget tudnak értékesíteni. Károly szerint az árarányokkal is gond van.
– 25 évvel ezelőtt, amikor édesanyámék elkezdtek tehenekkel foglalkozni, egy liter tej áráért egy liter naftát lehetett venni. Most az a kérdés, hogy a tej olcsó vagy a nafta nagyon drága? – tette fel a kérdést Károly.
A Dudás család nemcsak tehenekkel foglalkozik, hanem bikákat nevelnek, és természetesen földet is művelnek. Az effajta gazdálkodás lehetővé teszi számukra a tejtermelést, de csak ezzel foglalkozni ráfizetés lenne. Károly szerint csak a nagy farmoknak éri meg, mert jobb árat kapnak, de ők nem gondolkoznak ebben az irányban. Meglátása szerint Kishegyesen már a farm bejegyeztetésével is gondok vannak, ami más községekre nem jellemző.
Így látja a helyzetet a Dudás család, akik azt is elárulták, hogy továbbra is isznak tejet. Ők legalább biztosak lehetnek abban, hogy milyet.
