Április 22-ét, a Föld napját 1970 óta ünneplik. Célja: felhívni a figyelmet a Föld természetes környezetének megóvására. Ilyenkor szokás olyan apokaliptikus frázisokat pufogtatni, hogy elérkeztünk az utolsó óra utolsó percéhez, ha nem cselekszünk, akkor a pusztulási folyamat megállíthatatlanná válik, és megsemmisül a Föld. Lehet, hogy ez így van, de a politikusok az elmúlt 20 évben jócskán megemelték az ingerküszöbünket, a nagy feladatokat pedig szívesen bízzuk másokra.
Sajnos, már a közvetlen környezetünk sem érdekel bennünket annyira, amennyire kellene. Felülről, mármint az állam felől sem számíthatunk megoldásra vagy hathatós segítségre. Ők csak sodródnak az árral, és akkor cselekszenek, ha nagyon muszáj. De mielőtt megoldásról beszélnénk, érdemes szétnézni, hogy mi minden jelent problémát környezetünkre, s egyben ránk is?
Vajdaságban a folyók és az ivóvíz szennyezése jelenti a legnagyobb gondot. Víz nélkül nincs élet, tiszta, minőséges víz nélkül pedig nincs egészséges élet. A növényekre permetezett vegyszerek a talajvízbe és a folyókba szivárognak, ezenkívül a folyókba városi és ipari szennyvíz is igen nagy mennyiségben ömlik. Például Verbászon az intenzív ipari szennyezés miatt a Duna–Tisza–Duna-csatorna iszapja igen szennyezett és rákkeltő anyagokat is tartalmaz. Egy kotrási kísérlet során a munkálatokon dolgozók közül többen is megbetegedtek. Ez egy durva példa, de tény, hogy a tartomány területén a legtöbb folyó szennyezett, s nemcsak a folyók, hanem valamilyen mértékben az ivóvíz is. Sajnos, hasonló a helyzet az élelmiszerrel is. A növényekre permetezett vegyszerek a belőlük készült élelmiszerekben is jelen vannak, és a velük táplált állatok elfogyasztásával is eljut az emberig. Az iparilag feldolgozott élelmiszerben az előre felgyülemlett vegyszerekhez a gyártás során további vegyi anyagokat adnak: ízfokozókat, tartósítószereket és a népszerű E betűs adalékokat.
Egyre minőségtelenebb az élelmiszer, a jövőben pedig egyre kevesebb lesz belőle. A Föld lakossága gyarapszik, miközben egyre kevesebb a termőföld. Most úgy tűnik, hogy Vajdaságot ez nem érinti, de ne feledkezzünk meg róla, hogy nálunk is csökken a locsolásra használható víz mennyisége, és jelentős öntözőhálózatunk sincs. Az átlag hőmérséklet itt is növekszik, s az éghajlat változik. Az utóbbi két évben igen száraz és forró nyaraink voltak, amit rendesen meg is sínylett a termés. Mindemellett egy per pillanat hihetetlennek tűnő probléma is fenyeget bennünket: az elsivatagosodás veszélye. Furcsán hangzik a dolog, de ha figyelembe vesszük , hogy az egyre erősödő szelek már éves szinten is jelentős mennyiségű termőföldet képesek elfújni, akkor hosszú távra kivetítve a dolog nem is tűnik annyira hihetetlennek. A hevesebben fújó szelekért természetesen az erdők és a fák hiánya a felelős, ami nem is csoda, hiszen Vajdaság területének mindössze 6,7 százaléka erdős. Ez jelentősen alatta marad az Európai átlagnak. A határban már alig van fa, erdőből, szélvédő fasávból pedig csak mutatóba akad. Igaz, telente ezeket is jócskán lecsupaszítják, s noha kevés van belőlük, szinte kötelező jelleggel tartalmaznak illegális szemétlerakókat. A környezetvédelmi problémák közül talán a szemét a legszembeötlőbb, hiszen mindenhol ott van. Azt mondják, hogy mocskos, mint a disznó, de ez nem igaz. A disznó igen tiszta állat, attól lesz mocskos, ahogyan az ember tartja. De úgy látszik, nemcsak a disznót tartjuk mocsokban, hanem magunkat is. Az utcák és közterületek tele vannak eldobált szeméttel, a városok és falvak körül levő szeméttelepek pedig semmilyen kritériumnak nem tesznek eleget. Annak idején szülőfalumban, Kishegyesen az egyik legszebb, település melletti részt nevezték ki szeméttelepnek, ráadásul zöldfelülettel sem vették körbe. A műanyag zacskókat, a bűzt és a meggyulladt szemét füstjét a szél legtöbbször a faluba fújja. Ez van Hegyesen, de a nem megfelelő szeméttelep problémája a legtöbb bácskai településre jellemző. A megoldásként rebesgetett regionális hulladéktároló megépítése egyelőre várat magára.
A Föld napján elmondhatjuk, hogy komoly környezetvédelmi gondok vannak a tartományban, az országban és a világ nagy részén általában. A mi esetünkben a környezettudatos élethez szemléletváltásra lenne szükség, mert nem hivatkozhatunk minden esetben a pénztelenségre. Nem minden pénz kérdése. Világmegváltó tettek helyett kicsiben kell kezdeni, és kellő kitartással talán a környezetünket is „megfertőzzük”. A felsorolt környezetvédelmi problémák kapcsán mindegyik megoldásához személyesen is hozzá tudunk járulni, odafigyeléssel és tudatos választással. Persze, könnyű erről beszélni, de a szegénység, a politikai mocsok, az általános elégedetlenség és érdektelenség közepette nehéz környezettudatosan élni. A lényeg talán csak annyi, hogy kezdjünk bele, s a többi már jön magától. Ne feledjük a Föld napja egyik jelmondatát: „Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”
