Az idei év első negyedében növekedett a szerbiai ipari termelés és a hazai össztermék (GDP), aminek következtében kijelenthető, hogy az ország immár formálisan is kilábalt a recesszióból – közölte a hét elején a pénzügyminisztérium. A Köztársasági Statisztikai Hivatal adatai alapján az év első három hónapjában 5,2 százalékkal nőtt az ipari termelés, ami nagymértékben hozzájárult a GDP 1,9 százalékos bővüléséhez ugyanebben az időszakban.
Leginkább az autóiparban tapasztalható gyártásnövekedés, ahol megháromszorozódtak a mutatók, de felfelé ível a termelés a kőolajiparban, a gyógyszergyártásban, a dohányiparban is. Kiemelkedően jó eredmény a kivitel 22 százalékos bővülése. Ez elsősorban a Fiat kragujevaci üzemének a beindításával magyarázható, ami nagyban hozzájárult az ipari termelés növekedéséhez is.
A szerb kormány nem téveszti szem elől, áll ez is a közleményben, hogy a biztató jelelek csupán a kezdetét jelentik a gazdaság felépülés folyamatának, mert a többi ipari ágazatban a helyzet továbbra is aggasztó.
Másrészt az Európai Bizottság legújabb jelentése is reménykeltő. Az utóbbi időszak gazdasági alakulásainak tükrében megállapítható, hogy a negatív hatásokat követően lassan kedvező irányt vesznek a mutatók, s ennek fő mozgatórugója a kragujevaci Fiat gépkocsigyár. Üzemeiből az idei év első hónapjaiban a kivitel nem kevesebb, mint 30 százalékkal ugrott, és ezzel az ország külkereskedelmi mérlegének nyelvét kedvezőbb irányba billentette. Az Európa Bizottság derűlátása összefüggésbe hozható az időjárás viszontagságaival is. A kora tavasz óta tartó csapadékos időjárás ugyanis kedvezőbb mezőgazdasági eredményekre is reményt ad, és ezzel kárpótolható lehet a tavalyi aszályos nyárból és a kora tavaszi fagyok okozta károkból eredő terménykiesés. Leszögezik azt is, ha az idén a mezőgazdasági termelés nem kerül padlóra, mint tavaly, akkor az ország az évet a 2011-es gazdasági teljesítmény szintjén zárhatja. Szerbia bruttó társadalmi össztermékének 2012-ben mért 1,7 százalékos csökkenése egyensúlyozható lesz az idei év ipari növekedésével, mely az Európai Bizottság prognózisa szerint az idén Szerbiában akár az 1,9 százalékot is elérheti.
Van még azonban mit tenni. Nemrégiben a Belgrádi Televízió egyik adásában hangzott el, hogy napjainkban Szerbia gazdasága az 1974-es szinthez áll legközelebb, jelenlegi fejlődési ütemmel haladva pedig még legalább harminc évre lesz szükség, hogy elérjük az 1989-es év gazdasági teljesítményét.
A gépkocsigyártásból eredő reménysugarat szintén még sok árny fedi. Az EB szerint a közeljövőben sem várható változás mindaddig, míg az állam nem foganatosít rendszerbeli, gyökeres változásokat a túlköltekező, túlméretezett és nem a produktivitásukról elhíresült nagy állami közvállalatok között. Minden egyes reform beindításának késleltetése a költségvetési kiadások mértéktelen fogyasztását jelenti, amely nemhogy csappanna, hanem inkább tovább növekszik. Lefedésükre pedig újabb külföldi hitelekre lesz szükség, figyelmeztet az Európai Bizottság.
Nem téveszthető szem elől a soha nem apadó munkanélküliség, mely évek óta ahelyett, hogy mérséklődne, inkább folyamatosan növekszik. Immár nem új keletű adat, de mindannyiszor ugyanakkora döbbenettel hat, hogy míg 2008 és 2012 között a közszférában 13 000-rel növekedett a foglalkoztatottak száma, addig a termelési oldalon, a hazai feldolgozóiparban nem kevesebb, mint 70 000 személy maradt állás nélkül. Évek hosszú sora óta hatalmak, pártok váltogatják egymás, de a közszféra megreformálását még egyik garnitúrának sem sikerült elvégeznie. Vajon miért?
A hazai közvélemény és a közgazdász szakma is megszólalt a recesszióból való kilábalás hírére. Elismerik az eredményeket, s hogy biztatók a mutatók, de korai lenne egész évre vonatkozó gazdasági következményeket levonni. Derűlátásra kevesen látnak okot, mert ezek a számadatok csak az egy évvel korábbi periódushoz képest festenek jól, amikor a társadalmi össztermék kimondottan alacsony szinten volt. Reménysugárban csak azután melengethetjük magunkat, ha a Fiathoz hasonló új beruházások és támogatások vetik meg lábukat. A közgazdaságtanban a recesszió akkor áll be, ha két egymást követő negyedévben elmarad a GDP növekedése, az ebből való kilábalás pedig azt jelenti, ha egy negyedév alatt behozható a szinte félévnyi kiesés. Jelen esetben ez történt, de reálisan a recesszió fogalma (vagy annak vége) nem meríthető ki a statisztikai adatokban, mert az nem csupán puszta számok halmaza.
Elhangzott már több helyen, hogy a statisztika nem más, mint pontatlan számadatok pontos összege. Jelen esetben tehát egy célt szolgál, a ki tudja immár hányadik IMF-tárgyalásokra való felkészülést, hiszen a Nemzetközi Valutaalap kikötése az önerőből kieszközölt fejlődés kimutatása volt, az újabb hitel odaítélése pedig Szerbia számára létfontosságú a költségvetés feltöltésében. Ha ez meglesz, a pénzt a szociális béke megőrzésére és a közszférában foglalkoztatottak zavartalan bérezésére lehet fordítani.
