A Prizorgo Állatvédelmi Egyesület 2 évvel ezelőtt vette át a tragikus sorsú Etela Merk kutyamenhelyét. Az ő emlékére és tiszteletére viseli ma az intézmény az Etela Merk Kutyamenhely nevet. Két fiatal, Kristina Rilak és Kósa Tamás vezeti, s az állatokról is ők gondoskodnak. Tamástól megtudtuk, számos gonddal kell szembenézniük, nem egyszerű több mint száz kutyáról gondoskodni. Az egyik komoly problémát a kutyák ürüléke jelenti, és mondhatni a probléma egyre csak halmozódik.
Fotó: Lakatos János
– Amikor átvettük a menhelyet, megpróbáltuk rögtön megoldani a szemét problémáját, mert napi szinten 3 talicska kutyaürülék gyűlik össze, és emellett van más szemét is. Konténereket szerettünk volna vásárolni a Komgrad Közvállalattól, de ők azt mondták, hogy nincs. Mondtuk, hogy szerzünk máshol, de ők azt válaszolták, hogy abban az esetben sem fogják elszállítani, így a probléma azóta is aktuális maradt. Úgy próbáljuk megoldani, hogy amikor összejön némi pénz, akkor traktort fogadunk, és kiszállítjuk a szemét egy részét a szeméttelepre. Télen ezt nagyon nehéz megoldani, mert 2 kilométer földes út vezet a tanyáig, ami olyankor nagyon nehezen járható. Segítséget kértünk a helyi közösségtől, az önkormányzattól és a Komgradtól, de sajnos nem kaptunk. A dolog tehát pénz- és időjárásfüggő, igazi megoldást 2-3 konténer jelentene, amiben tárolni tudnánk a szemetet – mondta el Tamás.
A szemét mellett a másik fő problémát a táplálék kiszállítása jelenti. Ezt főként a Perutnina Ptuj csirkefeldolgozó üzemből szerzik be, s novemberig a Komgrad segítségével szállították ki a tanyára.
– Amikor beköszöntött a rossz idő, azt mondták, hogy nem tudják kiszállítani, oldjuk meg. Mi úgy-ahogy hétről hétre megoldottuk, s oldjuk azóta is. Egy ideig még annyit megtettek, hogy a vállalattól elszállították a Komgrad udvaráig, de azt vettük észre, hogy nagyobb mennyiségek hiányoznak. Azóta közvetlenül a vágóhídról hozzuk – mesélte el a menhely vezetője.
Az Etela Merk Kutyamenhelyen élő kutyák valóban rászorulnak erre a táplálékra, de ha akad fölösleg, akkor az utcán élő társaik is kapnak belőle. Tamásék néhány idős önkéntes segítségével igyekeznek ezekről is gondot viselni, hiszen az aktuális törvények értelmében nem fogadhatnak be több kutyát, zárt menhelynek vannak ugyanis minősítve.
Fotó: Lakatos János
– Jelenleg 142 kutyánk van, de nem fogadhatunk be többet, csak örökbe adhatunk. Az elmúlt év során 15-20 kutyusnak sikerült családot találni. Ők most Franciaországban és Belgiumban vannak, mert itt nálunk nincs érdeklődés az ilyesmi iránt. Az itteni emberek inkább őrző-védőt szeretnének vagy játékszert, de a mi kutyáink nem ilyenek. Próbálunk nyílt, azaz befogadó menhellyé fejlődni, mert úgy látjuk, hogy nemcsak Topolyán, hanem Szerbia-szerte is nagyon sok a kitaszított kutya. Az emberek még mindig nem vállalnak felelősséget a kutyájukért. Az új törvények szerint az EU szabványoknak megfelelő menhelyet kell kialakítani, aminek számos kísérő objektummal kell rendelkeznie. Próbálkozni fogunk ezzel, a franciaországi Mukitza szervezet segítségével, mert önerőből nem bírnánk – mondta el Tamás, majd hozzáfűzte, hogy kb. 50 ezer euróra lenne szükség, hogy mindent a szabványoknak megfelelően alakítsanak ki.
Tehát igen sok pénzre van szükség ahhoz, hogy egy magánkézben lévő menhely befogadóképes legyen, ezzel szemben sem állami, sem önkormányzati szinten nincs megoldva az utcára került kutyák sorsa, véli a menhely vezetője.
– Sehogyan sincs megoldva a kitaszított állatok problémája, rengeteg kutya van az utcákon. Topolyán létezik egy nem regisztrált hely a szeméttelep mellett, ahova időnként befognak kutyákat, majd idővel az állatok eltűnnek. Azt még nem tudjuk, hogy hova. Bennünket hetente legalább ötször hívnak az emberek, hogy van egy fölösleges kutyájuk, vagy hogy kóbor kutyát láttak. Mi ebben nem tudunk segíteni, hiszen nem tudunk több jószágot befogadni, és nem is vállalhatjuk át a felelősséget az emberekről. Sokan divatból vásárolnak kutyát, de egy hónap múlva rájönnek, hogy sokat ugat, vagy rágja a berendezést, és akkor kidobják, vagy elviszik a menhelyre. Nem az állatok iránti szeretetből fogadják be a kutyákat, hanem tárgyként vagy eszközként tekintenek rájuk. A probléma igazi forrása az emberek hozzáállása, épp ezért a menhely nem lehet 100 százalékos megoldás.Nem tudnánk olyan mértékben befogadni a kutyákat, amilyen mértékbe az utcára kerülnek – állítja Tamás.
Meglátása szerint az állatokkal való bánásmódot az óvodában és az iskolában kellene oktatni, mert igazi megoldást csakis az emberek viselkedésének gyökeres változása jelenthetne.
