Ahogy a 2010-es év a magyar állampolgárság könnyített megszerzéséről marad emlékezetes, úgy a 2012-es esztendő a külhoni állampolgároknak járó szavazati jog törvénybe iktatásáról.
Amikor 2010 tavaszán, a kormányváltást követően a Magyar Országgyűlés elfogadta a kedvezményes honosításra vonatkozó törvényt, még nem sokan beszéltek arról, hogy a külhoni állampolgárság szavazati joggal is jár, noha azt nem mondhatjuk, hogy szó sem esett volna róla: a kettős állampolgárságról szóló törvény megvitatásakor a Jobbik beadott egy indítványt, amelynek értelmében a majdan 200 fős parlament egészüljön ki határon túli magyar, listás szavazatok alapján megválasztott képviselőkkel. A kezdeményezést akkor, 2010 májusában a Fidesz–KDNP pártszövetség leszavazta a parlamentben. Répássy Róbert, a Fidesz egyik képviselője például az alkotmányügyi bizottság ülésén még arról beszélt májusban, hogy a nagyobbik kormánypárt szándékai szerint a kedvezményes honosítás nem jár választójoggal. Hasonló hangnemben nyilatkoztak más kormánypárti képviselők is.
Ugyanabban az évben, októberben Szabó Erika területi államigazgatásért felelős államtitkár arról beszélt: a kormány kivár a határon túliak választójoga ügyében, tekintettel arra, hogy „nehéz jogi, szakmai kérdésről van szó”. Ugyanabban a hónapban Gulyás Gergely, a Fidesz egyik prominens képviselője, az akkori, az alkotmány-előkészítő parlamenti bizottság alelnöke felvetette, hogy a külföldön élő magyar állampolgárok is kaphatnának szavazati jogot.
Egy-két hónappal később, a május 26-án elfogadott, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosítására vonatkozó parlamenti döntés 2011. január 1-jei hatályba lépése előtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes már arról beszélt: a kedvezményes honosítást szabályzó törvény „nem ismer A vagy B kategóriájú” magyar állampolgárságot. „Egy magyar nemzet van, egy magyar állampolgárság van” – hangsúlyozta több ízben, ahogy annak idején ezt a Magyar Szó is megírta. A nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes 2010 decemberében még a nyilatkozataiban hangsúlyozta: a személyes véleménye, hogy a határon túli magyaroknak meg kell adni a szavazati jogot, de mindig hozzátette azt is: erről a majdani választójogi törvénynek kell rendelkeznie.
2011 májusában pedig már egyértelművé vált: a kormány úgy döntött, a külhoni magyarok is voksolhatnak a magyarországi parlamenti választásokon. Akkoriban mindenkit az foglalkoztatott: ezzel a lépéssel nyer-e a Fidesz, és ha igen, akkor mennyit. Ráadásul a különböző felmérések azt is kimutatták: a kormánypártok szavazói közül sem ért egyet maradéktalanul mindenki a szavazati jog kiterjesztésével. Nem volt egyértelmű, hogy a külhoni magyarok magyarországi pártokra, külhoni képviselőkre, egyéni képviselőkre vagy pártlistákra szavazhatnak-e. Politikusok vitatkoztak, konferenciákon szakértők érveltek különböző modellek mellett. A kép elég lassan tisztult. Semjén Zsolt amellett érvelt, hogy a külhoniak a számukra fenntartott mandátumok helyett a magyar pártok listáira szavazhassanak, egyéni választókerületben ne voksolhassanak. A KDNP elnöke 2011 júniusában egy televíziós műsorban már azt nyilatkozta: kikristályosodott tervek szerint a határokon kívül élő magyar állampolgárok a magyarországi választásokon induló pártok listáira voksolhatnak 2014-től. A politikus felvetette: a magyarországi pártok listáin külföldön élő magyar politikusok is szerepelnének, így segítve az eligazodást és a szavazást.
Fél évvel később, december 23-án az Országgyűlés elfogadta a választójogi törvényt, amelynek értelmében a 2014-es választásokat követően a parlamentnek 199 tagja lesz, a polgárok egy fordulóban voksolhatnak, a határon túli magyarok pedig egyéni jelöltekre nem, csak pártlistára szavazhatnak, postai úton.
Az idén októberben a Magyar Állandó Értekezlet zárónyilatkozatban szögezte le: a testület tagjai támogatják, hogy minden külhoni magyar állampolgár élhessen szavazati jogával.
Ezt követően már csak annak a szabályozása maradt hátra, hogy a külföldön élő magyar állampolgár technikailag milyen módon adhatja le szavazatát. A választójogi eljárásra vonatkozó jogszabály megalkotását hatalmas belpolitikai csatározások előzték meg, elsősorban az előzetes regisztráció bevezetésének kormánypárti szándéka miatt. A regisztrációt támogatók azzal érveltek, hogy a nagyszámú külhoni szavazó névjegyzékbe vétele miatt van szükség erre az adminisztratív lépésre, ellenzői pedig azzal, hogy a regisztrációt elég lenne a határon túliak körében elvégezni. Az előzetes névjegyzékbe vételt ellenzők körében fokozott ellenérzéseket szült, hogy amíg a külföldön élő magyarok a regisztrációt levélben is megejthetik, addig a magyarországi lakcímmel jelentkezők ezt kizárólag személyesen tehetik meg a jegyzői hivatalokban.
Míg a korábbi időszakban megesett, hogy a magyar politikusok (különösen a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció) amellett érveltek; nem lenne szabad megengedni, hogy azok határozzák meg a magyar parlamenti erőviszonyokat, akiket nem érintenek közvetlenül az Országgyűlés döntései, mostanság ezek a hangok nagyrészt elhaltak. Többek között azoknak a szakmai konferenciáknak köszönhetően is, amelyeken jogászok, politológusok, kisebbségkutatók elemzésekre hivatkozva állították: a külhoni magyarok szavazatai legfeljebb négy parlamenti mandátum sorsáról dönthetnek érdemben.
Az sem egyértelmű, melyik magyar politikai erőnek lesz a legnagyobb haszna a külhoni szavazatokból. Hegedűs Dániel, az ELTE Társadalomtudományi Karának kisebbségkutatója az egyik, a Corvinus Egyetemen tavaly tartott tanácskozáson arról beszélt, hogy a külhoni magyarság politikailag tagolt: az erdélyi fiatalok körében inkább a Jobbik népszerű, míg a felvidékiek körében „erős a liberális szegmens”, így az LMP is profitálhat a választójog megadásából. Az idén júliusban, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem választójogról szóló pódiumbeszélgetésén Székely István, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tisztségviselője elmondta: egy 2011 decemberében készített erdélyi felmérés szerint a magyar állampolgárságot megszerezni kívánó erdélyiek 45 százaléka venne részt a választásokon. Közülük 85 százalék a Fideszre, 6 százalék az MSZP-re, 4 százalék a Jobbikra szavazna.
Sok még a megválaszolatlan kérdés. Ki fog, hogyan és miből kampányolni a külhoni magyarok körében? A magyarországi pártok közül melyek lesznek azok, amelyek bejutó helyen szerepeltetnek külhoni politikusokat, közéleti személyiségeket? Lesznek-e külhoni politikusok, közéleti személyiségek, akik „beleállnak” a megmérettetésbe? Egyáltalán: a külföldön élő, szavazati joggal bíró állampolgárok közül hányan akarnak voksolni? Mi lesz a sorsa a választási eljárási törvénynek, amelyet Áder János köztársasági elnök normakontrollra küldött az Alkotmánybíróságnak?
A kérdések zömének megválaszolásáig kell még másfél évet várni, annyi azonban már most teljességgel egyértelmű: aki akar, aki ezt fontosnak érzi, részt vehet a magyarországi politika alakításában, függetlenül attól, hogy anyaországon belül vagy azon kívül él-e.
