„És mikor ők megrémülvén a földre hajták orcájokat, azok mondának nékik: Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt.” Luk.24, 5-6
Az első keresztyének életében a húsvét lett először ünneppé. Más egyházi ünnepet (karácsony, pünkösd) csak a negyedik században kezdtek ünnepelni. A húsvét diadalünnep, hiszen Jézus legyőzte a halált, ma is él és uralkodik. A történelem folyamán a keresztyén közösségek vasárnaponként tartottak közös istentiszteleti alkalmakat, és ez így van mind a mai napig. Tehát mi minden vasárnap Jézus feltámadására emlékezünk. Ezért nékünk, reformátusoknak, a legnagyobb ünnepünk az Úrnapja, vagyis a vasárnap, mert már az apostolok ezt a napot tették a nyugalom napjává. (Református valláskönyv 457. 458.)
Hitvallásunk, a Heidelbergi Káté is tanít a feltámadásról. A 45. kérdése így hangzik: Mit használ nekünk Krisztus feltámadása? Felelet: Először: feltámadásával a halált legyőzte, hogy minket részeseivé tehessen annak az igazságnak, amelyet halálával szerzett. Másodszor: az Ő ereje minket is új életre támaszt. Harmadszor: Krisztus feltámadása a mi dicsőséges feltámadásunknak bizonyos záloga. A káté kérdése furcsán hangzik, hiszen nem szoktuk a hit kérdését a nyereség (profit) szempontjából megközelíteni. De egy olyan világ vesz körül bennünket, ahol az anyagi nyereség, a haszon van a központban. Mindezek felett számunkra létezik lelki haszon. A lelki haszon az, hogy biztosak lehetünk abban, hogy van bűnbocsánatunk Jézus érdeméért. Mi, Jézus követői, részesei vagyunk annak az igazságnak, amelyet szerzett nekünk az Ő szenvedésével és halálával. Ha a nagypénteknek nem lett volna folytatása, mi remény nélkül maradtunk volna. A nagypénteki eseményre Isten a húsvétban válaszolt, és ez által teljesen kitárta, megnyitotta számunkra az utat a halálból a feltámadott életre. Jézus feltámadása emlékeztet bennünket arra, hogy örök életünk van, ha hittel elfogadjuk Őt. Milyen csodálatos Isten megváltó útja, amikor a nagypéntek sötétségéből kivezet bennünket a húsvét világosságára. A Megfeszített diadala töltse el a mi életünket örömmel és reménységgel. Higgyünk az ő kegyelmében, bízzunk az ő gondviselésében, ne csak az ünnepnapokon, hanem a szürke hétköznapokon is. Vasárnapjaink és istentiszteleteink emlékeztessenek bennünket, hogy Jézus él és mindig velünk van. Csak az kell, kedves olvasó, hogy el merjed hinni a láthatatlan és hihetetlen valóságot, hogy most is itt van a győztes Krisztus közöttünk! Ezentúl merj azzal a boldog húsvéti reménységgel élni és küzdeni, hogy a Megváltó feltámadott és él! Az ember nincs egyedül, mert az áldott Gondviselő mindig vele van. Így legyünk bátor hitvallók, akik megvalljuk, hogy Jézus Krisztus a mi Megváltónk.
A Magyar Szó olvasóinak békés és kegyeletteljes feltámadási ünnepet kívánok!
