„Mert megölhették hitvány zsoldosok,
és megszűnhetett dobogni szíve –
Harmadnapra legyőzte a halált.
Et resurrexit tertia die.”
Pilinszky János: Harmadnapon
Elvonatkoztatva a húsvéthoz fűződő népszokásoktól, hagyományoktól, túl lenni a húsvét „sonkaünneppé” alacsonyításán, a mindenkori ember előtt egyszerre csak megjelenik a húsvét csodája, titka, misztériuma. Valami, amit emberi ész, értelem, való fel nem tud fogni. Elmélkedni húsvét titkáról nem könnyű. Felfoghatatlan, érthetetlen, mekkora ajándékot kaptunk Krisztus kínszenvedése, kereszthalála és feltámadása által.
Valamit ebből megsejteni azonban van esélyünk. Az ünnepben lehetőséget kell adnunk magunknak arra, hogy gondolkodjunk húsvét csodáján, és ne csak a szokásokat, megszokásokat párosítsuk az ünnephez. Húsvét misztériuma alatt Jézus kínszenvedését, halálát és feltámadását értjük. Tágabban szemlélve tekinthetjük Krisztus egész életét misztériumnak, de a tökéletes megdicsőülés ebben a háromnapos folyamatban teljesedik ki. Emberi értelemmel, ésszel talán a feltámadás ténye a legnehezebben elfogadható, feldolgozható. Pontosan ellentétben áll a ,,semmi sem biztos, csak a halál” sokszor hangoztatott kijelentéssel. És itt vérzik el az emberi való, ész és értelem. Ellenben előtérbe kerül a hit, az élő hit, mely Krisztus által – hitünkben megerősítve – tudatja, kimondatja velünk, hogy földi életünk csak előcsarnoka a mennyek országának. Ahogyan Pilinszky fogalmazza meg: harmadnapra legyőzte a halált. Húsvét misztériuma ez. Hittel megragadva válhat szeretetté, reménységgé, Krisztus által pedig mindnyájunk számára valósággá!
Napjainkban a másokért vállalt szenvedés és áldozat sem nevezhető magától értetődőnek. Krisztus meghalt értünk. Vajon mi képesek lennénk életünket adni valakiért? Eszünkbe juthatnak ilyenkor szeretteink, ismerőseink, barátaink, de mi van az ellenségeinkkel, minket gyűlölőkkel? Ő értük is képesek lennénk életünket adni? Azt hiszem, itt valamennyien elbuknánk. Jézus azonban nem bukott el. Utolsó szavai is végtelen szeretetét hirdették, mikor kérte az Atyát: „Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Sokszor még a megbocsátás is nehezünkre esik. A haragtartás, gyűlölködés, irigység helyett az ünnepben egészen másra hív minket Krisztus. Hagyjunk fel ezekkel a szokásainkkal és tulajdonságainkkal, és bocsássunk meg egymásnak és magunknak. Próbáljunk saját szenvedéseinkre máshogy tekinteni. Mindannyiunknak részünk van különféle szenvedésekben, ezért úgy gondolom, mindannyiunkban bennünk él húsvét titkának, ajándékának egy része. Tekintsünk a fájdalmakra, szenvedésekre, gondokra, mint minket megerősítő tényezőkre! Szeretettel. Békésen.
Áldott húsvétot mindannyiunknak!
