Albánia masszív erődrendszerét Enver Hodzsa kommunista diktátor építtette ki azután, hogy összeveszett kommunista szomszédjával, Jugoszláviával, a Szovjetunióval, sőt legfőbb támaszával, Kínával is, és teljesen izolálta az országot haláláig, 1985-ig. A bunkerek hatalmas hálózatát a tengerparton és a szárazföld belsejében arra alakították ki, hogy az országot a nyugati „imperialista” hatalmak támadása idején így álcázzák a katonaságot. Az ország költségvetésének az egynegyedét a hadseregre költötték. A „bunkerization” művelet nem közvetlenül a hatalomra jutása (1944) után, hanem 1967-ben kezdődött, és egészen haláláig (1985) tartott. Az egy-két személy befogadására alkalmas bunkereken kívül készültek komolyabbak is, amelyek el voltak látva elektromos árammal, vízvezetékkel, szellőző-berendezéssel. 12–15 centiméter vastagságú vasbeton- és acélajtókkal szerelték fel őket, hogy ideig-óráig a gáztámadás és a nukleáris csapás elsődleges következményeitől is megvédje a bent tartózkodókat. 750 ezer elhagyott betongomba tarkítja Albánia városait, mezőit és az ország különböző pontjait. A bunkerek egy részét még mindig katonai hadgyakorlatokra használják, de többségük igen elhanyagolt, ellopták a vasgerendákat belőlük, némelyikben állatokat tartanak, gombát tenyésztenek, vagy WC-nek használják őket, és ezért nem mindenki akarja, hogy fölszámolják az erődöket. Akad azonban olyan bunker is, ami étteremként funkcionál. Amikor a kommunista rendszer Albániában is összeomlott 1991-ben, egy Tiranához közeli bunkert egy volt villanyszerelő grillétteremmé alakított.
