Közeledik a nyári szabadságok, a nyaralások ideje, amikor aki csak teheti, elutazik egy-két hétre, hogy teljes mértékben kikapcsolódjon az itthoni taposómalomból, hogy kiengedje a gőzt. Legtöbben a tengerben való lubickolásra és lustálkodásra vágyunk, de vannak, akik nem passzív pihenéssel, hanem akár embert próbáló kalandtúrák bevállalásával töltik szabadságukat, hogy azután új országot, új kultúrát megismerve, testileg- lelkileg megerősödve folytassák a napi teendőiket.
A topolyai Gazsó Orsolya kommunikációs szakember életében az utóbbi években az utazás kiemelt helyre került. Két évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok nagyvárosait ismerte meg egy sikeres gyakornoki pályázatnak köszönhetően, tavaly a Buenos Aires-i Ifjúsági Olimpián vállalt önkéntes munkát, majd Dél-Amerika országait, számunkra rejtett kincseit járta körül. A közösségi médiában fotósorozatával, hazatérve pedig előadásai, élménybeszámolói által bátorított bennünket arra, hogy mozduljunk ki a komfortzónánkból, induljunk el bátran a világ felfedezésére.
Ha jól tudom, szabadúszó újságíró vagy, rádiós interjúidat az Újvidéki Rádióban hallhatjuk hétről hétre, és ezenkívül leginkább a rövidfilm-készítés érdekel. Munka miatt jutottál el Jordániába is.
– Magával ragad a szép. Szeretem a szépet meglátni, nézni, megörökíteni, és szeretem megosztani a környezetemmel a szép örömét. Ezen felbuzdulva egy éve felkerestem egy olyan miskolci utazási irodát, a Barakát, amelyik nem klasszikus turistautakat, hanem kalandtúrákat szervez szerte a világban. Felajánlottam nekik, hogy ha készítek nekik videókat, cserében utazhatnék-e velük. Rábólintottak, úgyhogy tavaly Olaszországban, most pedig Jordániában forgathattam barakás reklámvideót. A jordániai munkám alkalmával szponzorom is volt, a topolyai Auto As Citroën márkaszerviz járult hozzá az utamhoz, hálás vagyok a segítségükért.
Viszonylag keveset tudunk Jordániáról. Mi ragadott meg téged a legjobban?Orsi a topolyai Auto As Citroën márkaszervíz segítségével jutott el Jordániába
– Elképesztő kultúrájú és természetű vidéket ismertem meg. Az ország nyolcvan százalékát sivatag borítja. Az eszkimóknak a hóra, a jordániai sivatagban élőknek pedig a homokra van több kifejezésük. Épp ramadánkor toppantunk be, amikor a muszlimok napkeltétől napnyugtáig böjtölnek. Még egy korty vizet sem isznak addig, amíg fent van a nap. Ugyanis Allah csak a világosban látja őket, sötétben viszont szabad a pálya! Mindezt kánikulában, negyven fokos melegben űzik. Az egyik helybéli beduin rám szólt, hogy ne kérdezgessem annyit a helyi szokásokról ebben a hőségben, mert nincs elég nyála ahhoz, hogy beszéljen, összeragad a szája, nem ivott tegnap este óta. Az út után most mosom másodjára a ruháimat és a hálózsákomat, hogy kijöjjön belőlük a sok homokszem és teveszőr, amit az út alatt gyűjtöttem össze. A lefolyóm már bedugult. Vagyis nem teve, hanem dromedár, Jordániában ugyanis nem tevegelnek, hanem „dromedárolnak”. Ez a jószág a mai napig pénzváltó eszközük, és az az úri mulatságuk, hogy versenyeztetik őket. Ráadásul nem ember üli meg őket, hanem egy távirányítással működő gépet szerelnek rájuk, amivel impulzusokat kapnak a bőrük alá az állatok, és az alapján tudják, hogy merre és milyen gyorsan ügessenek. Akkora becsben tartják ezeket az állatokat, hogy hűtött istállóban nevelik, és klorofillban gazdag tápanyaggal etetik őket. A legnagyobb melegben még jégpakolást is kapnak, igazi dromedár-wellnessben van részük!
Az előző útjaid alkalmával igyekeztél a helyiek életébe is bekukkantani, most is sikerült?
– Igen, óriási élmény volt a sivatagban aludni: a csillagok alatt, a meleg homokszemek felett, a csacsik és dromedárok mellett, a beduinok között. Ott sokkal erősebb a csillagok fénye! A nappal keltünk, a nappal nyugodtunk. A beduin családokban a nők és a férfiak külön élnek, a sátorukban dromedár- és kecskeszőrrel választják el egymástól a helyiségeket. Annyira elszeparáltan élnek, hogy nőket alig láttam az út alatt. Ha mégis, akkor sokszor csak a szemüket, a többi testrészüket sötét színű lepel, a fejüket pedig burka fedte el. A beduinok szikárok és soványak, abban a hőségben, ami ott van, minden plusz kiló gyötrelmet jelent. Csak nagy ünnepekkor tartanak lakomázást. Nekünk azt ajánlották, hogy még fogmosáshoz se használjuk a csapvizüket, mert rögtön rosszul leszünk tőle. Ők viszont isszák, bírják a strapát, már megszokta a gyomruk. Orvoshoz nem járnak, bölcseik és varázslóik vannak, akik füvekkel gyógyítanak. A dromedárok vizeletét sebfertőtlenítésre használják, az ürüléküket pedig tűzgyújtásra. Ezen a tűzön melegítik a reggeli teájukat és kávéjukat. „Fogat fogért” a legfontosabb törzsi szabályuk, csúnyán elbánnak azzal, aki ellenük van, és mérhetetlenül hálásak a barátaiknak, a rokonokat tejben-vajban fürösztik. A vendégeiknek nemcsak a kényelmét, hanem a biztonságát is biztosítják, az életük árán is megvédik a szeretteiket.
Jó híre van a jordániai kávénak! Kipróbáltad?
– Naná! A nehéz túrák mellett jólesett a fekete. A kávét töményen és keserűen isszák, a kávébabok mellé kardamont is darálnak, ettől kesernyés íze lesz. Hoztam haza a családomnak is frissen őrölt jordániai kávét, de fanyalogtak a kardamon miatt. Nekem bejön ez a furcsaság. A teát a nők és a férfiak is isszák, a kávét csak a férfiak fogyasztják. Szamarak, dromedár és jó kedvű helyiekAzt mondják, az első tea olyan keserű mint az élet, a második olyan erős mint a szerelem, a harmadik pedig olyan édes mint a halál. Én mindig megálltam az erős szerelemnél. És nemcsak a teázás, a lánykérés rítusa is egészen egyedülálló! A többi muzulmán vallású országgal ellentétben Jordánia megengedőbb és hippibb, a menyasszonyt nem a szülők, hanem a vőlegény szemeli ki magának. Elküldi az apját a leendő apóshoz, hogy kipuhatolja, számot tarthat-e a lányra. A kiszemelt após ekkor elkezd nyomozni, hogy ki fia-borja a fiú, és ha tetszik neki, akkor elmegy a kérő legény apjához, hogy létrejöjjön az egyesség. Csak ezután mehet el az apósjelölthöz a vőlegény, hogy megkérje a lány kezét. Ekkor az após nem mond se igent, se nemet, hanem megkínálja a kérőt egy teával. A hagyomány szerint ilyenkor heves ellenkezésbe és gesztikulálásba kell csapnia a fiúnak, és fel kell fordítania a csészét. Ha erre a mozdulatsorra azt mondja az após, hogy odaadja a lányát, akkor vissza lehet fordítani a csészét. Az esküvőn az egyik napot az ara, másik napot a vőlegény családja állja. Ezüstöt és aranyat visznek ajándékba. Azt mondják, egy jordániai ember ránézésre tudja, hogy mennyit ér egy nyakék vagy fülbevaló. Még szerencse, hogy minden ékszerem bizsu volt, különben felkínálták volna, hogyha odaadom az ékszerem, kapok egy jóvágású dromedárt.
Turizmus tekintetében mi az, ami leginkább vonzó lehet? Legtöbben talán a Holt-tengeri egészségturizmusról hallottunk.
– A Holt-tenger felszínén lebegni leírhatatlan élmény! Ilyen érzés lehet az űrhajóban is létezni. Annyira élveztem a súlytalanság állapotát, hogy nem vettem figyelembe, hogy nem szabad sokáig a vízben maradni, így kimarta a bőrömet a tenger magas sótartalma. A Holt-tenger kb. nyolcszor annyi sót tartalmaz, mint az óceánok vize. Érdekes volt, hogy se növényt, se állatot nem láttam az alján, a magas sókoncentráció miatt nem élnek magasabb rendű élőlények benne. Kipróbáltam a holt-tengeri fekete iszappakolást is, egy idős bácsi vájta ki a tenger mélyéből, és egy vödörben árulta. Még mindig puha és olajos tőle a bőröm, pedig csak egy órát volt rajta a pakolás.
Az arab világról ez volt az első benyomásod, mi volt a legértékesebb élmény ezen az úton?
– A Wadi Mujib vizes kanyontúra. Embert próbáló volt, többszörösen kellett kilépnem a komfortzónámból. A kanyonba befelé haladva a szembejövő vízárral kellett megküzdenünk, kötelekbe és csúszós sziklákba kapaszkodva jutottunk előre, sokszor az arcunkba csapott a víz, ezért nehezen tudtunk haladni, visszafelé pedig a sodrás hatalmas erejével kellett megbirkóznunk, sok helyen csak úgy tudtunk továbbhaladni, ha lecsúsztunk egy több méteres vízesésről. Egy magas vízesésről lehuppanva még mentőmellénnyel is a folyó fenekén landolsz. Erős fizikai és lelki jelenlétre volt szükség ehhez a túrához, de miután álltam a sarat, és sikerült a végére érnem, olyan felemelő érzés lett úrrá rajtam, ami pótolt minden küzdelmet, sebet, horzsolást.
Tervezed-e már a következő utad?
– Fejben mindig utazok, néha több helyen járok egyszerre. Ami legjobban tetszik elképzelve, oda megyek el a valóságban.
