Az aratás sok helyütt még rendesen meg sem kezdődött – máris befejeződött. Merthogy a búza egyszerűen eltűnt a vetésforgóból, a határból. Számtalan olyan termelőt ismerek, aki már évek óta egy négyzetcentiméteren sem vet kenyérgabonát, mert a felvásárlási ár évek óta szerinte olyan alacsony, hogy nem éri meg! Ennek több oka is van. A legfontosabb, hogy nálunk a búza, azaz az olcsó kenyér a szociális kategória, a szociális békét hivatott megőrizni.
Gergely Árpád felvétele
Látszólag minden rendben van, nem rendeletek és parancs alapján működik a dolog, hanem egy jól kidolgozott felvásárlási modell alapján: előbb begördülnek a teli pótkocsik a felvásárlóhelyekre, anélkül, hogy a felvásárlási ár ismert lenne. A másik ok, hogy a feldolgozóipar, az exportvállalatok, a malmok, pékek nagyon ügyesen trükköznek, és bizony érdekeltek abban, hogy olcsó nyersanyaghoz jussanak, majd drágán értékesítsék termékeiket – ily módon az árkülönbözetből igen szépen meg tudnak élni. Nem így a magángazdaságok, amelyek a gabona (nemcsak a búza) visszaszorított ára miatt a létminimum alatt tengődnek, a termelés egyszerűen nem fizetődik ki, a befektetés értéke sokkal nagyobb, mint a megvalósított nyereség, ha egyáltalán lehet bármilyen nyereségről beszélni.
És most már nemcsak a „kicsik” panaszkodnak, hanem a 100 holdasok, meg ennél több földdel rendelkező gazdaságok is! A gazdaságok száma rohamosan csökken, olyannyira, hogy a néhány évvel ezelőtti 630 ezer gazdaságból manapság mintegy 380 ezer (vagy még ennél is kevesebb) vegetál. A gazda, akinek nincs mellékkeresete, nemhogy gazdaságát nem tudja fenntartani, hanem a családjának sem tud megélhetést biztosítani. Becsületes munkából. „Nem marad más hátra, mint hogy dolgozzunk, reménykedve kezdjünk minden új termelési ciklust, vagy pedig vándorbotot fogjunk”, mondta a napokban az egyik hódegyházi termelő riporterünknek, ezzel pontos leírást adva a gazdatársadalom jelenlegi helyzetéről. Sebaj, mondaná valaki, hisz hivatalosan kitűzött cél a gazdaságok terebélyesítése, amíg egyesek tönkremennek, mások felvirágoznak. Csakhogy utóbbiakból nagyon kevés van.
Az egész folyamat persze nem olyan egyszerű, kívülről úgy kell festenie a dolognak, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden nagyon jó és minden nagyon szép! Szó ne érje a ház elejét – a felvásárlók szorgalmasak, leleményesek, ügyesek, éjt nappallá téve dolgoznak, fáradoznak (azon hogy fúrhatják meg a gazdák zsebét), és ami a legfontosabb – csupa pénzes emberek, és ebből kifolyólag annyit fizetnek, amennyit akarnak. Mert tudják, hogyan kell csinálni! Pénzüket jól be tudják fektetni, kamatoztatni, a gazdáknak pedig nincs nagy választásuk, vagy oda adják portékájukat potom áron vagy vihetik vissza, haza a már átadott termést, persze csak aztán, miután levonják tőlük az „átadás” költségeit, olyan 3–4 százalékot.
Okosan dolgoznak a felvásárlók, előbb átveszik a termést, és amikor már a mag a raktárakban van, akkor mondanak egy számot, amivel a termelők rendszerint nincsenek megelégedve. Egyik ismerősöm félig komolyan azt találta mondani, hogy a reciportocitás elve alapján a gazdáknak is lehetővé kellene tenni, hogy az újratermelési anyagokat, gázolajat elvigyék, később fizessenek a forgalmazóknak, kutasoknak, annyit, amennyit jónak látnak!
A trükközéseknek se vége, se hossza! Az árpa alacsony felvásárlási árával kezdődtek a háttérjátékok, 16,50 dináros végső áron fizetik ki a napokban a termelőknek, méghozzá úgy, hogy még tárolási lehetőséget sem nyújtanak nekik. Ezzel pedig azt szeretnék üzenni a felvásárlók, hogy a búza sem lesz sokkal drágább! És még valami: nyilvánvaló, hogy a vevők most is összebeszéltek, amit rendszeresen tesznek, pedig a kartellezés büntetendő dolog! Bizonyíték: az árpa esetében mindenhonnan, egybehangzóan a 16,20 dináros előlegről lehet hallani. Még minimális, 10–20 parás eltérésről sem érkeztek hírek! Mi ez, ha nem kartellezés?
– Túlságosan korai még a felvásárlási árról beszélni, jelentette ki Branislav Nedimović mezőgazdasági miniszter június 27-én adott interjújában, amikor még úgy látta, hogy a búzának kilónként 21 dinárba kellene kerülnie, de már július 4-én, kedden 20 dináros felvásárlási árat helyezett kilátásba az árutartalékok számára felvásárolandó kenyérgabona esetében. Csütörtökön kellett volna a köztársasági kormánynak döntenie, mennyi búzát vásárol fel az állam, és milyen áron, ami azért lett volna fontos, hogy irányt mutasson a felvásárlóknak, sugalmazza nekik, mennyit fizessenek a termelőknek! Félreértés ne essék, a kormány által megszabott ár nem kötelezi a felvásárlókat, tavaly18 dinárt fizetettek az árutartalékok a ritka szerencsés gazdáknak, akiknek sikerült feliratkozni a listára, de a termelők zömét 16,30– 17 dinárral elégítették ki.
Hiába vártuk, a cikk írásának pillanatában a búza áráról még nem született kormánydöntés. Persze ennél vannak fontosabb állami ügyek. A gazdák meg úgyis dolgozni fognak. Ha kell – ingyen is.
