A kupuszinai József Attila Általános Iskolában, a környékbeli magyarlakta településekkel összevetve, viszonylag stabilan nyílnak meg évente az osztályok, bár a falut erőteljesen érintő kivándorlási hullámot az intézmény is megérezte. Az iskola a nyugat-bácskai régió szórványmagyarságában kisebbfajta központi szerepet is ellát, a környező magyar településekről is járnak ide – vagy a párhuzamosan működő zeneiskolába – gyerekek, és az itt dolgozó tanárok akár 2-3 másik iskolában is tanítanak. Az intézmény legnagyobb jelenleg tervezett beruházása az épülettel szemben levő öreg (régi) iskolában tervezett tornaterem, amely sokéves problémára jelenthet megoldást. A gyerekek megfelelő helyiség híján eddig az öreg iskola elülső, nagy termében tornáztak a hideg évszakokban, ám az új, külön e célra létrehozott tornaterem nagy előrelépés lehet. Az iskola jelenlegi helyzetéről, a kilátásokról és a tervezett beruházásról Csíkos Sándor iskolaigazgatóval beszélgettem.
Egy évtizede még húsz fő körüli osztályok tanultak itt. Jelenleg mennyi gyerek jár az iskolába?
– Nagyon megváltozott a helyzet, rohamosan csökkent a létszám az utóbbi négy-öt évben. Egyre nagyobb osztályok ballagnak el, és egyre kisebbek indulnak. Az idén az első osztályba hét magyar és egy szerb gyerek indult, a szerb tanulók számára két összevont tagozatunk van alsóban. Nyolcvannégy diákunk iratkozott be szeptember 1-jén, 72 magyar és 12 szerb. Az első osztályban 7-en tanulnak a magyar tagozaton, a másodikban 8-an, a harmadik, az ötödik meg a hatodik osztályok létszáma 9, a negyedikben 6 tanulónk van. A hetedikben meg a nyolcadikban pedig 11 tanulónk volt a tanév elején, de egyesek azóta elmentek a családdal Németországba, mások pedig már bejelentették, hogy el fognak menni. 9 tanuló utazik hozzánk naponta Szilágyiról. Az ottani iskolában még három magyar gyerek van, egy harmadikos és két negyedikes, összevont tagozatban. A szilágyi óvodások közül jövőre két iskolakezdő lesz.Kérdés, hogy jövőre nálunk meglesz-e a 75 gyerek. Az itteni óvodában 19-en vannak, közülük jövőre három lesz iskoláskorú. Vannak szülők, akik korábban akarják beiratni a gyereküket, így jövőre meglehet az 5 indulónk, de ez a következő évre lenne csak hatással. A környékbeli magyarlakta településeken sem jó a helyzet, nem tudom, lesz-e jövőre Nyugat-Bácskában összesen 20 elsős.
Ballagás után mennyien választják a környékbeli középiskolákat?
– Három éve volt a törés, amikor nagy számban elindultak Magyarországra, a bajai meg a szegedi középiskolákba. A tavalyelőtti generációnak több mint fele oda ment, hiszen itt egyre kevesebb lehetőség van. A zombori egészségügyi középiskolában tavaly hat gyerekkel nyitották meg a gyógyszerészeti szakot, pedig az korábban mindig tele volt. A gimnáziumi osztályokban is kevés a tanuló, Kupuszináról senki sem jár oda. Az évenként felváltva nyíló szakács- és műszaki középiskolába is kevesen járnak. Aki marad az országban, főleg Szabadkára megy.
Manapság nagyon sok felől lehet hallani, hogy átalakult az oktatás, nem utolsósorban a technikai környezet hatására.
– Megváltoztak a gyerekek és a szülők is, bár a kupuszinai szülőket meg kell dicsérni, mert nagyon együttműködőek, és törődnek, foglalkoznak a gyerekekkel. Itt nálunk kevésbé jellemző, de általában a városokban annál inkább igaz, hogy a szülők kevesebbet foglalkoznak a gyerekekkel, akik a digitális technológia velejárói miatt más igényűek, más felfogásúak, más az érdeklődésük. A tanítás sem lehet már ugyanaz, a tanárokat is megváltoztatják ezek a körülmények.
Milyen az együttműködésük a környező magyar iskolákkal?
– Nagyon sok tanárunk dolgozik több településen, vannak, akik három-négy helyre járnak a héten, Bezdánba, Telecskára, Gombosra, Szilágyira. Mindezt meg lehet oldani, de nem egyszerű, például előfordul, hogy valakinek egyazon napon több helyen kell órát tartania. De az is tény, hogy a többi iskolában több az utazó diák.
Nem csak ilyen téren vagyunk összekötve, nemrég közösen pályáztunk a Határtalanul! program keretében a bezdáni és a telecskai iskolával, Gombost is idekapcsoltuk, és talán a doroszlói és zombori gyerekek is eljutnak a kirándulásra. Az apatini Ábrahám Pál iskolával pedig a Tolerancia Kupát szoktuk megszervezni.
Mekkora a tágabb, külföldi kapcsolatrendszere az iskolának, hova tudnak eljutni ezáltal a gyerekek?
– Sok felé visszük őket versenyekre, táborokat szervezünk. Jó az együttműködésünk a Bács-Kiskun Megyei Kisiskolák Művelődési Egyesületével, ők szervezik Lakitelken a különböző versenyeket. Több mint tíz testvériskolánk van, így tudunk járni külföldre, és rendszeresen fogadunk vendégeket is. Jövőre május 21-e és 25-e között a Kárpát-medencei Magyar Iskolatalálkozó házigazdái leszünk. Hat országból, minden elszakított területről és az anyaországból jön hozzánk egy-egy iskola, Erdélyből Etéd, Kárpátaljáról Aklihegy, Felvidékről Révkomárom, Horvátországból Laskó, Magyarországról Piliscsaba. Körülbelül 50 gyereket és 10 tanárvendéget várunk. A programban legalább egy nap kirándulás lesz, bemutatjuk a környéket, a Felső-Duna mentét. Szabadkára is ellátogatunk, a rendezvény szervezésében az MNT is segíteni fog. Emellett kultúrműsorokat, koncertet tervezünk.
Kaskantyúval is tartjuk a kapcsolatot, bár náluk már csak kevés alsós van. Ágasegyházával szoros az együttműködésünk, velük szoktunk járni Erdélybe, Bögözbe, illetve a kecskeméti Csiperó Nemzetközi Gyermekfesztiválra. A herceghalmi általános- és művészeti iskolával is kapcsolatban vagyunk, június elején el szoktak jönni hozzánk, mi pedig viszonozzuk a látogatásukat a tehetségnapjukon. Tavaly a Pécs környéki Görcsöny iskolájából is jöttek ide, majd mi mentünk el hozzájuk.
Az iskola régi aszfaltpályájának helyén évekkel ezelőtt megkezdődött egy sportcsarnok, tornaterem építése, de nem fejeződött be. Hogyan pótolják a használhatatlanná vált pályát, illetve tornaterem hiányában hogyan oldják meg, hogy a gyerekeknek megfelelő termük legyen a hideg időjárásban?
– 2011-ben elkezdték építeni a tornatermünket, de a munkálatok fél éven belül abbamaradtak, mert az alvállalkozó nem tudta biztosítani a bankgaranciát, csődbe ment, és a nagyberuházási alap sem segített. Tavaly született meg az ötlet, hogy az öreg iskola hátsó épületét kellene felújítani, és tornateremmé átalakítani. A '90-es években egy cipőgyár működött itt, a háború idején azonban leállt az üzemelése. A 2000-es évek elején visszaszerezték az épületet, amelyben textilesek, majd cipészek is próbálkoztak, de egyik vállalkozás sem tartott sokáig. A cipőgyár legalább másfél éve nem dolgozik. Az öreg iskola épületének első és hátsó részén tavaly cseréltük ki a nyílászárókat, és rendezni kezdtük az objektum hátsó részét, ahova tervezzük a tornaterem és a további helyiségek kialakítását. A tornateremnek szánt helyiség 20x7 méteres, mellette elkülönített öltözőket tervezünk, amelyekből közvetlenül be lehet jutni a terembe, az öltözők mellett mosdók, zuhanyzók lesznek. Be kell vezetni a vizet, az áramot, ajtóknak és ablakoknak is szeretnénk helyet vágni, hogy több fény legyen. A tartomány nemrég tette közzé, hogy 2,6 millió dinárral támogatja a projektumot, a községből talán egymilliót tudunk rászánni. Valószínűleg ez az összeg nem lesz elég, mert további komoly teendőkre is szükség van, például fel kell újítani a tetőrészeket, mivel nincs szigetelés.
Szebb időjárás idején a tavaly leaszfaltozott új pályán vannak a gyerekek. A tervezett benti tornaterem megvalósulásáig továbbra is az öreg iskola első részében tornáznak a hideg hónapokban. Ennek az épületrésznek a legnagyobb baja a vizesedés, az udvarból az összes víz belefolyik a valamikori kútba, amely össze van kötve egy szennyvízzel teli pincével. Legkésőbb tavaszig meg szeretnénk ezt oldani az MNT támogatásával. Az idén ebben az épületben a mosdóhelyiségeket, a konyhát is rendbe szeretnénk tenni, és a vízelvezető-hálózatot is fel kell újítani – mondta az igazgató.