A vidékünkre már nem jellemző, még élő tanyavilágot láthatunk, ha Topolyát elhagyva Óbecse felé utazunk. Több olyan tanya sorakozik az út mentén, ahol fiatalok, gyerekek is élnek. A modern szállások látványa nagyon jó érzéssel tölti el az embert.
Tudjuk, ez az életforma sokféle megítélést kapott az elmúlt száz évben, de akik ott éltek, élnek, nagy többségben a természet közelségét semmivel sem pótolható pozitívumként élik meg. Az élet a tanyán nem könnyű, ott tapasztalható igazán, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. Ha naponta tesznek a saját boldogulásukért, szívósak, kitartóak, idejüket nem panaszkodással töltik, hanem a munka iránti szeretet, odaadás, elszántság és bölcs döntések jellemzik őket, annak látható eredménye is lesz.
Kornél a szüleivel, családjával és ikertestvére lányával (Móricz Ildikó felvétele)
Topolya mellett, Njegoševo határában modern és korszerűen felszerelt tanyán él és gazdálkodik, több évtizede tejtermeléssel foglalkozik a Vojcsena család: a törzskönyvezett állomány mellett a minőségi takarmányozásra is nagy hangsúlyt fektetnek.
A mintagazdaságban először akkor jártam, amikor tavaly négy váci középiskolás fiú nyári gyakorlatát töltötte a farmon, az Erasmus+ programon keresztül. A diákok két héten át reggel hatra érkeztek, a fejés körül segítettek, majd más munkákat is végeztek.
Kiderült, Vojcsenáék nyitottak az együttműködésre, már korábban is fogadtak diákokat, a topolyai Mezőgazdasági Iskola magyarországi testvériskoláiból érkező csoportokat.
A farmon tett első látogatás végén a lakóház muskátlikkal és fecskefészkekkel szegélyezett teraszán beszélgettünk, s már akkor kiderült számomra, hogy jó lehet itt élni, a háromgenerációs nagycsaládban.
A tanyán született borjakat tartják meg továbbtenyésztésre (Móricz Ildikó felvétele)
A napokban ismét találkoztunk a gazdaság egyik tartóoszlopával, Vojcsena Kornéllal, és természetesen adódott a kérdés: az idei év, a világjárvány mennyire hatott negatívan a gazdaságra?
– Mint minden más ágazatra, a tejtermelésre is rányomta bélyegét a koronavírus, meg kellett barátkozni a ténnyel, hogy nem haladnak úgy a dolgok, ahogy megszoktuk, ennek ellenére próbálunk maximálisan törődni mindennel. Ha megállnánk, akkor hanyatlás következne be, és ezt nem szeretnénk. A jószág nem kérdezi, hogy most koronavírus van, vagy nincs, a jószágot el kell látni. A mezőgazdasági minisztérium a karantén idején is lehetővé tette, hogy a bejelentett mezőgazdasági munkások és a bejelentett gazdasággal rendelkezők tudjanak közlekedni a terepen, hogy ne legyen fennakadás, így a tavaszi munkálatok elvégzésénél vagy az állatállomány ellátásában sem volt gond. A földeken a megszokott kultúrákat termesztettük, búza, árpa, kukorica foglal el legnagyobb területet, lucerna is van, és olajrepcét is termesztünk pár éve. A tavaszi szárazság rányomta bélyegét a gabonára, így nem született rekordtermés, inkább átlagos vagy még alatta, a kukorica már jobb, a nyári csapadék segített. Még nem kezdtük el a kukorica törését, viszont a siló készítése már megtörtént. Mindezek ellenére a tehénállományt próbáltuk kicsit szaporítani, így most kétszázhúsz fejőstehénnel rendelkezünk, és a tervek szerint kétmillió-kétszázezer liter tejet sikerül átadnunk a belgrádi Imlek tejüzem részére – mesélte Kornél, akitől a tanya történetéről is érdeklődtünk.
– Újnak számít a tanyánk, mert a nagypapám az 1980-as évek elején költözött ide. Itt elektromos áram, szilárd út is volt. Régebben egy távolabbi, áram nélküli tanyán lakott. Amióta itt vagyunk, tejtermeléssel foglalkozunk. Én itt nőttem fel – bár a szüleim először Topolyán éltek –, az általános iskolába már innen jártam, itt érzem magam itthon. Az akkori gazdaság még igen kicsi volt, nem is kellett nagyszámú jószágot tartani ahhoz, hogy egy család megéljen. Kézzel történt minden munka, manapság már minden gépesített.
Az elmúlt harminc-negyven évben fokozatosan fejlesztették az állományt, jószág, föld és gépesítés szempontjából is.
– Először két tehenük volt, aztán pár évig nem is tartottunk, majd vásároltunk ismét, és a növendék üszőket meghagytuk. A kilencvenes években húsz fejőstehenünk volt, ekkor a tejüzemből hoztunk ki tejhűtőt, ezt követően a tejüzem mindennap kijárt a tejért. A kétezres években úgy döntöttünk, hogy tovább növeljük az állományt, és a harmincról is továbbléptünk. 2004-ben privatizálták a tejüzemet, akkor sikerült banki kölcsönt felvenni, és száz fejőstehénre fejlesztettünk, majd hat évre rá újabb ötven fejőstehén szaporodást értünk el, azt már saját fejlesztésből. A takarmány miatt a földterületek növekedésére is szükség mutatkozott. A családunk sajnos nem sok saját területtel rendelkezik, így magánszemélyektől béreltünk területeket, és az elmúlt tíz évben állami földek bérbevételére is lehetőségünk adódott, ugyanis az állattartók előnyt élveznek az állami földek bérbevételekor. A géppark is fejlődött, az állami kincstár elkezdte bejegyezni a gazdaságokat, földalapú támogatást is kaptunk, és fejlesztésekre is tudtunk gondolni, bálázók, keverőkocsik, rakodógépek kerültek a tanyára, de ez ma már nem létezik a számunka, az állam ekkora családi gazdaságokat már nem támogat. Most újabb lehetőség az uniós csatlakozás előtt az IPARD Alap pályázata, hogy tovább tudjunk lépni, emellett a Prosperitati Alapítványnál is sikeresen pályáztunk különféle gépek, szántóeke, földmegmunkáló eke és vetőgép vásárlására is.
A farmon tett sétánk során megannyi szép fekete-fehér tehenet láttunk, nyilvánvalóan jól érzik magukat az állatok is a Vojcsena-farmon.
Hűtőrendszer teszi elviselhetőbbé a nagy meleget a Vojcsena-farm fejősteheneinek, a berendezés egy ventilátorrendszerből és párásítóból áll (Móricz Ildikó felvétele)
– Jelenleg kétszázhúsz fejőstehénnel rendelkezünk, ami azt jelenti, hogy a napi hat-hétezer liter tejet tudunk kifejni, az elmúlt évben a tejüzemnek kétmillió liter nyers tejet tudtunk átadni, amit továbbra is az ő teherkocsijuk visz be mindennap a gyárba. Kizárólag holstein-fríz fejősteheneket tartunk, amit már évek óta folyamatosan ellenőrzött, tiszta genetikával nevelünk. Néhány évvel ezelőttig a szabadkai Mlekarának adtuk át a a tejet, amióta viszont egybeolvadt az Imlekkel, azóta nekik szállítjuk a tejet. Évente átlagosan kétmillió liter tejet értékesítünk, jelenleg 38 dináros áron, ehhez jön az áfa és a 7 dináros állami támogatás, ezzel 48 dináros literenkénti árat kapunk. A tehenek nagy mennyiségű takarmányát mi biztosítjuk a szántóföldekről, ez alól csak a szója a kivétel, amit vásárolunk. Én az állattartással foglalkozom, a testvérem, Dániel pedig a takarmánynövények termesztésével – mondta Kornél, majd a farmról árult el néhány információt.
– Regisztrált farmként működünk, ami azt jelenti, hogy be vagyunk jegyezve mint ellenőrzött farm. A tanya be van kerítve, van szilárd út a teherautónak, fertőtlenítő zóna, külön adminisztrációs helyiség, a vegyszerek ellenőrzött tárolására külön helyiség, a beosztottaknak öltöző, mellékhelyiség és zuhanyozó is megépült. Így másfél dinárral többet tudunk literenként kapni a tejért azoknál, akik nincsenek regisztrálva. A tejet a farmról az unióba is szállítják, a balkáni országokba, Oroszországba is. Azt vallom, hogy a tehénnek maximumot kell kapnia, próbálunk mindig finomítani a takarmányozáson, komoly tanácsadócég van mögöttünk, amely folyamatosan ellenőrzi az alapanyagok minőségét és a kész keveréket, amit a tehén megeszik. A tehenenkénti tejtermelés meghaladja az évenkénti tízezer litert, ami uniós szinten is megfelelő hozam, például Szerbiában az átlaghozam ötezer liter tehenenként. Az itt született borjakat tartjuk meg továbbtenyésztésre, nem vásárolunk. A bikaborjakat már egyhetes korukban eladjuk, mert hizlalással nem foglalkozunk, kizárólag a tejtermelésre fókuszálunk. Naponta nem kétszer, hanem háromszor fejünk, 6, 14 és 22 órakor. Ez nem kis erőfeszítést igényel, de ily módon 15 százalékkal több tejet nyerünk. A sok munkához a családtagokon kívül kilenc-tíz embernek adunk munkát.
A két testvér a jövőre gondolva szeretné fejleszteni a gazdaságot.
– 2018 decemberében adtunk be egy nagyobb fejlesztésre pályázatot, amely még nem ment át a minisztérium minden szintjén, hamarosan már két éve, hogy be van adva a pályázat, de választ még sem negatív, sem pozitívat nem kaptunk. Ezért most egyelőre kisebb léptékű fejlesztések valósulhatnak meg, bízunk a pozitív elbírálásban, és akkor majd egy nagyobb lépést tudunk megtenni. Mint említettem, a testvéremmel együtt dolgozunk, és a közel negyven évünkkel még most tudnánk fejleszteni a gazdaságon, így egy még komolyabb modern istállót szeretnénk, és egy modernebb fejőházat felépíteni az Európai Unió támogatásával, ami gyorsabbá meg szakszerűbbé tenné a fejést, és a tehenek száma elérhetné a négyszázat, ami gazdaságilag indokolt lenne.
Sétánk során azt is láttuk, hogy sok szép növény övezi az épületeket, beszéd közben kiderült, Kornél Zentán szerzett kertészmérnöki diplomát.
A tehenek nagy mennyiségű, jó minőségű takarmányt igényelnek (Móricz Ildikó felvétele)
– A tejtermelés megköveteli, hogy a baromfit bekerítsük, néhány páva is van az udvarunkon. Több mint húsz fecskefészket számoltam meg a tanya körül. Szeretem a növényeket is, próbáljuk a környezetünket széppé tenni. A mindennapi munkánk mellett erre is hangsúlyt fektetünk, ez már kikapcsolódást jelent… A tanyavilágban élni szép a nap korán kezdődik, fél hatkor kelünk, akkor kezdjük a jószágok ellátását, első a fejés, ez körülbelül 9 óráig tart, akkor már megérkezik a jármű a tejért, utána megreggelizünk, majd folytatódik a nap a jószág körüli munkákkal, illetve a földeken. Én főként a jószágtenyésztés körül vagyok mindennap, azt irányítom. Egy óra körül odaülünk mindnyájan az asztalhoz, és megebédelünk, majd délután folytatjuk egészen estig a munkát. A szüleim is aktívak, segítenek, tanáccsal látnak el, édesapám segít reggel felhajtani a teheneket a fejőházba, édesanyám a konyhában segít a fiatalabb generációknak. Mivel a busz nem a megfelelő időben közlekedik, így a feleségemnek a kisfiunk mellett a lányunk utaztatása, iskolába való kísérése, a tanulásban való segítése a fő feladata.
Beszélgetésünket azzal zártuk, hogy bár nehéz, de igyekeznek megteremteni az egyensúlyt a munka és a pihenés között.
– Amellett, hogy sokat dolgozunk próbálunk úgy szervezkedni, hogy mindenkinek jusson külön-külön időszakokban ideje kikapcsolódásra, kulturális eseményekre, pihenésre, évi szabadságra, nyaralásra, utazásra is. Fontos, hogy a család valamennyi tagja tudjon pihenni, kikapcsolódni is.
Látogatásunk végén vendéglátónk azt is elárulta, hogy nem tudja máshol elképzelni az életét.
– Évtizedek óta itt vagyok, nem tudnám nagyvárosban elképzelni az életem, de még egy kisebben sem. Lakásban élni, az számomra elképzelhetetlen. A természet, a tér nyitottsága nyugalmat ad. A tanya szélén ellátok a horizontig… A mindennapok tevékenységének a szépsége és a nagycsalád ad kerek élményt az ember számára.
