A legtöbb vajdasági magyarnak fűződnek emlékei a doroszlói Szentkúthoz. Ha nem is zarándokolt el még a Mária-kegyhelyre, de készül oda vagy a szülei, nagyszülei elmesélésének köszönhetően ismeri a helyet. Tősgyökeres doroszlóiként úgy ötéves korom óta, átlagban hetente zarándokolok ki a Mária, Keresztények Segítsége Egyházmegyei Kegyhelyre.
Dávid Csilla felvétele
Lelki fejlődésem kezdetekor a dédanyám kezét fogva gyalogoltam ki a falu szélén található Szentkút gyógyító vizének forrásához. Dédim, az első bejegyzett gyógyulás (1792) alanyának, a gombosi Záblóczki Jánosnak a hitéhez hasonló meggyőződéssel mosta meg a szemem minden alkalommal. Koránál és mélységes élettapasztalatánál fogva tudta, hogy mennyire fontos a tisztánlátás. Ezért a kegyelemért nem lehet elég korán megkezdeni a könyörgést egy ember életében. Hasonló céllal és meggyőződéssel látogatnak a kegyhelyre évente csaknem tízezren, a kisboldogasszonyi búcsú napjaiban, szeptember 7- én, 8-án és egyéb napokon is. Az idősebb hívők még emlékezhetnek a helyre, amikor a Mária-szobor a falu felé „nézett”. A 2008-ban történő fejlesztési munkálatok után Szűz Mária szobra átkerült, szembe a szabadtéri oltárral. A változ(tat)ást lehet szeretni vagy nem szeretni, de tény, hogy a legtöbb esetben fejlődést hoz. Különösen, ha közösségi akarat, helyi és vajdasági szintű szándék nyomán valósul meg. A civil szervezetek, az itteni vezető magyar politikum, továbbá a helyiek (élükön ft. Verebélyi Árpád főesperessel, a kegyhely igazgatójával) együttes szándéka adta ki a legelső és immár az anyaország adományával kiegészülve adja majd a soron következő felújítási munkálatok eredményének összességét is. Az Úr 2018. esztendejében a VMSZ közbenjárásával, a Magyar Kormány támogatásával, az MNT védnökségével 2,6 millió eurós fejlesztés valósul meg az egyházmegyei, sőt világegyházi (XVI. Gergely pápa 1835-ben örök időkre engedélyezte a Kisboldogasszony-napi és a pünkösdi búcsúkat. A többi búcsút X. Pius pápa 1910-ben hagyta jóvá) jelentőségű doroszlói kegyhelyen. Végre rendeződik a vizesblokk állapota és megépül egy többfunkciós, szálláshelyekkel ellátott épületkomplexum. Helyet ad majd a testi, lelki épülésnek, táborok szerveződhetnek, várhatóan fellendül a helyi turizmus, amely kihat az egész régió fejlődésére, érintve a munkavállalói, a termelői, a vállalkozói szférát. Logikus tény, hogy ami jó a szórványnak, annak előnyei kihatnak a tömbre is. Gazdasági és közösségi szempontból egyaránt. Az objektum a zarándokok kényelmét és épülését szolgálja majd. Ha nem tévedek, eddig a leghosszabb gyalogoszarándok-táv a Mohol–Doroszló. Az Ada községbeli településről évente eljönnek a Szentkútra, ahogyan sokan mások közelebbről, Kupuszináról, Szilágyiról, Gombosról, Nyugat-Bácska magyarlakta falvaiból, sőt Vajdaság minden szegletéből, Magyarországról is. Nem csak gyalogoson, gépkocsival, autóbusszal vagy kerékpárral. Itt fohászkodnak lelki békéért, családi, egyéni boldogulásért, bő termésért. Elődeink babonás hagyatéka a mondás, miszerint a zarándokok a Szentkúton imádkoznak bőséges esőért az otthonuk számára, ezért van általában nagy szárazság Doroszlón. Továbbszőve az autentikus gondolatmenetet a jelenben: a soron következő építkezések alapkövének letételekkor nem kevesebb, mint 400 doroszlói volt jelen (itt élő és az esemény kedvéért hazatérő külföldi magyar) szakadt az eső. Ergo: nem jön áldás a közös jó(!)akarat nélkül. Valamennyi búcsúi esemény alkalmával megmutatkozik a doroszlói (és nem csak a helyi) katolikus magyarság segítő- és tettrekészsége. A kisboldogasszonyi búcsúk alkalmával csaknem száz ember (korra, nemre, foglalkozásra való tekintet nélkül) vállal önkéntes szolgálatot: árusít, a konyhán segédkezik, takarít, rakodik stb. Alapvetően jót és jól akar cselekedni. Generációról generációra szálló vívmánya ez az itteni népnek, így látták, tanulták elődeiktől, értelmét és értékét mindig újra fogalmazzák az adott kor(szak) követelményeinek megfelelően egy magasztosabb cél, a magyar közösség fenntartásának és boldogulásának nemes érdekében. Zarándokok, a legnehezebb korokban, időkben is jöttek. Mindig volt, aki fogadja őket, a doroszlóiak jó házigazdák, azok lehettek a régmúltban, Bajkút, Bácsdoroszló idejében is. Később évente megjárták a kálváriát, amely a régi Gyöpsor nevű utcában (ma Zmaj Jovina) álló dombon teljesedett ki üzenetében. A küzdelmekért járó erények és kegyelmek részei az itteni magyarság közösségi kultúrájának. Az eddigi, többfajta betelepítési, bevándorlási hullám irányában befogadó közösségnek nem szokása elvenni a másét, a magáét (vallását, intézményeit, népviseletét, zenéjét) erős gerinccel megőrzi, megtartja. Ez a lényege a hagyománynak, amely talán a viseletben fejeződik ki a legszemléletesebben: a sokszoknya „kikeményítve”, az árvalányhaj büszkén magasodik a kalap tetején… Nincs pardon. A Mária-lányok (a Mária-lány társulatba az első áldozásban részesült, tiszta erkölcsű, templomba járó lányok férjhezmenetelükig tartozhattak. Viseletük a hagyományos doroszlói viselet tiszta fehér változata, fehérselyem vagy slingelt szoknya és kötény, valamint ing, rajta rózsaszín szalag, fejükön fehér menyasszonyi koszorú) minden korban ott voltak, a mai napig ott vannak a kisboldogasszonyi ünnepi nagymisén. Teljes díszben, a Szűz Anya és a katolikus magyar közösségük tiszteletére. Az Úr 2017. esztendejében, a szeptember 8-án délelőtt tartott püspöki nagymisét MSGR. Majnek Antal munkácsi (Kárpátalja) megyéspüspök vezette, számos egyházi és világi méltóság jelenlétében. 7-én, az előesti virrasztás hangulatában olyan érzése támadt az embernek, mintha múlt és jövő egyszerre szólítaná meg. A két idősík közötti kapocs pedig nem lehet más, mint a jelen zarándoka, aki képes emlékezni arra, honnan indult és van rá szeme, hogy átlássa, hova tart. Továbbá mindennap imádkozik érte, hogy közössége körében legyen bátorság megragadni egymás kezét, kálváriákon áthaladva felnőni a lehetőségekhez, amelyek a megmaradást szolgálják.
