Egyre népszerűbbek Szerbiában is a nemzetközi cserediák-programok. Számos program közül lehet válogatni, de talán az egyik legismertebb a FLEX program. A Future Leaders Exchange egy olyan egész tanéves − 10 hónapos – cserediák-program, amelyet teljes egészében az amerikai állami külügyminisztérium támogat. A program célja és feladata megismertetni a szerbiai diákokkal az amerikai életet és kultúrát. Ezért cserébe elvárják tőlük, hogy Amerikában népszerűsítsék és terjesszék a szerb, valamint a vajdasági magyar kultúrát és értékeket. A program végső célja, hogy elősegítse a népek közötti együttműködést és kölcsönös megértést.
A temerini származású Kurcinák Martina gimnazista nem rég tért vissza otthonába. A fiatal lány a 2016/2017-es tanévet az Amerikai Egyesült Államokban, pontosabban Kaliforniában töltötte.
Hol értesültél erről a lehetőségről és hogyan sikerült kijutnod?
– Még első osztályban hallottam erről a lehetőségről. A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium tanárai közül többen is részt vettek ezen a programon fiatal korukban. Így bennünket is bátorítottak a nagy kalandra. Az évben sajnos nem jártam sikerrel, viszont a második évben bejutottam. Az örömteli hír felejthetetlen volt.
Ahhoz, hogy valaki bekerüljön, egy három lépcsős megmérettetésen kell sikeresen végigmennie. A felmérés a következő körökből áll: az első általános nyelvtan, a második esszéírás, az utolsó állomás – melyre 2 hónappal később kerül sor – hallás utáni szövegértés, amit még egy esszé megírása is tetőz, ezután pedig egy interjú. A tesztelés során gyorsnak és pontosnak kell lenni. Számít az angol tudás és a tanulmányi átlag is, de ami a legfontosabb, az a személyiség!
Miért jelentkeztél a cserediák-programba és milyen felkészültséggel járt?
– Elsősorban mindig is vágytam arra, hogy kijussak egy olyan országba, ahol csak angolul beszélnek. Nem hiába iratkoztam be az angol nyelvi gimnáziumba. Továbbá érdekelt mások kultúrája. Szerettem volna többet megtudni mások hagyományairól. Érdekelt, hogy milyen lenne más környezetben élni, távol az otthonomtól. Márciusban, miután megtudtam, hogy felvettek, egy csomó feladat hárult rám. Rengeteg formális dologgal járt az utazás. Személyes adatok átadása, útlevél, vízum és ezek mellett orvosi vizsgálatok. Azt kihangsúlyoznám, hogy a vízum megszerzése a FLEX munkatársai hatáskörébe tartozik. A várakozás során megtudtam, hogy hol és milyen családnál leszek elszállásolva. Amikor meghallottam, hogy Kaliforniába utazom, kavarogtak bennem az érzések. Szinte el sem hittem, hogy egészen odáig repülök! Augusztus 9-én útnak indultunk.
Milyen volt az első benyomás az új családban? Hogyan illeszkedtél be az új környezetben?
– Bakersfieldben, a leszállás után, meleg fogadtatásban részesültem. Az első találkozáskor kicsit sem éreztem úgy, hogy idegenekkel lennék körülvéve, hisz az utazás előtt már sikerült velük megismerkednem. A családdal egy hetet töltöttem, mielőtt elkezdtem volna az ottani iskolába járni. Nagyon örültem, hogy ők fogadtak be. Mindvégig kedvesek voltak hozzám, szinte saját lányuknak tekintettek. A család több tagú. Négy biológiai gyermek mellett még hármat fogadtak örökbe. Igaz, az ott-tartózkodásom alatt csak ketten voltunk. A többiek már kiszálltak a családi fészekből.
Milyen volt az iskola?
– Az első nap a suliban kaotikus volt. Minden más volt a megszokottnál.
Egy mappával a kezemben szaladgáltam az óráimra. A termeket alig találtam meg. A tanítási rendszer teljesen más, az amerikai rendszer alapján már végzősnek számítottam. Pár kötelező tantárgy mellett a többit szabadon választhattam. Az órák 55 percesek. Az elvárások sokkal enyhébbek. A beilleszkedéssel nem volt gondolom, hisz nagy számban voltak mexicóiak is, akik úgyszintén kisebbségnek számítottak. Emellett mindenki barátságos, érdeklődő, udvarias. Viszont barátságot kötni nehéz. Az emberek már gyermekkorukban kialakították a saját kis társaságukat, és ezt a kört nem bővítik. A legviccesebbnek azt találtam, hogy legtöbben azt hitték, hogy Szibériából jöttem. A kettőt hangzás után nem tudták megkülönböztetni. Nem volt honvágyam, de természetesen hiányoztak a szüleim, testvéreim és a barátaim. Havonta egyszer beszéltem velük. Sikerült tartósabb barátságot kötnöm egy osztálytársammal, Stefanival. Sok időt töltöttünk együtt és most is kommunikálunk.
Mivel foglalkoztál a szabadidődben?
– A szabadidőmben önkéntes munkákat végeztem. Ezt a feladatot a program szabja ránk, de mi dönthetünk afelől, hogy mivel foglalatoskodunk. Körülbelül egy hetet dolgoztam egy állatmenhelyen. Ezt az időszakot nagyon élveztem. Játszottam az állatokkal, vigyáztam rájuk, etettem őket. Különböző prezentációkat tartottam az országomról és a kultúránkról. Talán a legemlékezetesebb napom az volt amikor, dr. Seuss író számára fesztivált rendeztek. Aznap rajzfilmfiguráknak öltöztünk és úgy szórakoztattuk a közönséget. Kimondottan élveztem a bolondozást. Ezenkívül eljártam az egyházba. A család, amely befogadott, mormon vallást gyakorolt. Ügyeltem még kisgyerekekre, azt is nagyon szórakoztatónak találtam. Kétszer jártam Hollywoodban. Rengeteg partot jártunk be. Voltam Santa Monicában és San Franciscóban, ahol átsétáltunk a Golden Gate Bridge-en. A család egy szigetre vitt nyaralni. Az a hely is nagyon lenyűgözött. Továbbá a csillogó Las Vegast is láttam és volt alkalmam megismerkedni az amerikai focival is!
Milyen hatással volt rád az ottani élet és most hogyan telnek a napjaid itthon?
– Rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Alkalmam volt megismerkedni egy új környezettel és egy új kultúrával. Sokat tanultam a körülöttem lévő környezettől. Megtanultam megbecsülni és ápolni a saját hagyományainkat is. Örülök, hogy képviselhettem a hazámat egy másik közösségben. Kalifornia gyönyörű. Hálával tartozom a családnak, amelyik ellátott és mellettem volt egy éven át. Ez egy örök élmény számomra, másoknak is ajánlom. Jelenleg Németországban tartózkodom. A szüleim ott kaptak munkalehetőséget. Várom, hogy letisztázzák a diplomámat, hogy befejezhessem a tanulmányaimat. A jövőben szeretném meglátogatni a családot és az ottani barátokat. Suli után pedig tolmácsolással szeretnék foglalkozni.
