A szüret utolsó napján is van még mit szedni (Fotó: Gergely Árpád)
Tegye fel a kezét, akinek Horgosról elsőként nem a roma populáció, a határ és az utóbbi időben a migránsáradat jut eszébe! Na, ugye! A Tévedő-dűlőről meg vajon ki hallott már, aki nem Horgos környékén él? Na, ugye? Az meg már főleg nem jut eszünkbe, vagy csak elvétve, hogy szőlősgazdák ültetvényei vannak errefelé, bortermő vidék is ez. Pedig így van. A szüret utolsó napján a Tévedő-dűlőben, Horgos határában lázas munka folyt a Bálint pincészet mintegy négy és fél hektáros területén, ahol a kilencféle szőlőből már mindet leszedték, sőt a cserszegi fűszeresük már bor formájában pihen a pincében.
– Figyelemmel kísérjük az érési folyamatot, napról napra pontosan tudom, hol tart a szőlő, amelyből a borainkat készítjük – mondta Bálint Ákos, a horgosi Bálint pincészet tulajdonosa, akit éppen a szüret végén sikerült kifaggatni szőlőről, borról, megélhetésről, tervekről, de a kulisszatitkokról mégsem, hiszen, mint kiderült, egy borásztól nem lehet akármit kérdezni. A hordóját megkopogtatni meg végképp illetlenség, de arról sem ildomos faggatni, mennyi bora van egy évben, mert válaszként legfeljebb annyi kapható: éppen elég. És ez a válasz talán nekünk is éppen elég, mert ezek szerint jó év volt az idei is, a szüret és a kilátások szempontjából.
– Idén nagyon kevés segítségünk volt, nincs munkaerő – panaszkodik a szőlősgazda. – Nyolc-tíz emberrel szedjük a szőlőt, immáron négy hete folyamatosan. Augusztusban családi összefogással már leszedtük a cserszegi fűszerest, ezt követte szeptember legelején a kék burgundi, ezt leszedtük rozénak. Éppen tegnap fejtettem le, egy nagyon szép, Márton-napkor már fogyasztható, igazi rozé lesz. Ezt követte a chardonnay, a kékfrankos és a rajnai rizling, amit az eső miatt muszáj volt leszedni. A cabernet, franc cabernet és a cabernet sauvignon folytatta a sort, majd a hamburg muskotályos. A kövidinka volt az utolsó, éppen most vettük el az anyatermészettől, hogy folyékony formát ölthessen.
Bálint Ákos, a Bálint pincészet tulajdonosa (Fotó: Gergely Árpád)
A Bálint pincészet hogyan nőtte ki magát?
– A családunknak már a múlt század harmincas éveiben a nagyapánk jóvoltából volt hivatalos borászata, vendéglátóipara. Saját részre bort és pálinkát készített a vendéglátói tevékenységéhez. Ez a folyamat a második világháborúkor megszakadt, és csak a hetvenes években kezdte el édesapám ismét ezt a tevékenységet, pálinkafőzéssel. Minket pedig az újrakezdésre 2000-ben a bor szeretete hajtott rá, mivel szeretjük a jó bort, és a terület is adva volt, ugyebár.
Mi minden van ezen a területen?
– A nyolc hektár egybefüggő parcellán, amit folyamatosan vásárolgattunk meg, a szőlő mellett barack és birsalma is van, ezt friss gyümölcs formájában értékesítjük, mi már nem a pálinkára, hanem a borra fordítjuk a figyelmünket. A legöregebb telepítéseink tizenhét éves tőkék, ezek mostanában érik el a csúcspontjukat, habár 2012-ben egy nagyon nagy fagy megtizedelte az ültetvényt. Az volt a szerencsénk, hogy hó is volt, így nem fagytak ki a tőkék, de a törzsek igen, így szinte mindent újra kellett kezdeni, tehát egy új telepítésünk van végül is.
A magyarkanizsai borász csak borászattal foglalkozik a horgosi földeken?
– Harmadik éve főállásban ezt végzem, igen! Ezeken a földeken a cserszegi fűszeres például egy rettentően jól alkalmazkodó fajta, édesapám hozta be Magyarországról, és mi neveltük ki az alanyokat. A cserszegi mellett a cabernet sem a legigényesebb, vele ellentétben azonban a chardonnay, a kék burgundi olyan, mint egy igazi szűz kislány, olyan érzékenyek.
Az érzékenységgel egyenes arányban van az ára? Hol tudják értékesíteni a boraikat, mennyire van igény itthon rendes, szőlőből előállított borra?
A munka aztán bent folytatódik (Fotó: Gergely Árpád)
– Dehogy van egyenes arányban! No meg sajnos nagyon nehéz dolgunk van az értékesítéssel is. Ez minőségi, kézműves bor, szándékosan nem mondok házi bort, mert kézműves technológiával, nagy odafigyeléssel állítjuk elő. Régimódian. Hogy ez mit jelent? Kézzel szüretelünk, kézzel dolgozzuk fel, lepréseljük, fejtjük, cipeljük. Nagyon nehéz lépést tartani a multi eladóhálózatokkal, akik behozzák a külföldi, olcsó borokat, amikkel árban nem tudunk versenyezni. Ha az ember szőlőből készít bort, számoljunk csak: fél euróért ha hozzájutunk egy kiló szőlőhöz, egy liter borhoz meg két kiló szőlő kell, az már 120 dinár. És ha a boltban egy „bélóvínót” csomagolva, üvegben meg lehet venni 120 dinárért, miről is beszélünk?
Okoz némi fejtörést az értékesítés. Mi a borainkat az észak-bácskai régióban terjesztjük, de vannak vevőink, akik visznek belőle Magyarországra, Erdélybe, de ez elenyésző. Nagyon örülök annak, amit mostanában látok, hogy az itt maradt fiatalok körében kezd kialakulni a borkultúra és a borivás kultúrája. Keresik a jó bort! Olyan sok szép bor van a környékünkön, semmi szükségünk nem lenne a külföldire!
Milyen volt az idei termés?
– Az idei évről sokan szuperlatívuszokban beszélnek, de itt, Horgos környékén nagy volt a szárazság. A tél is az volt, november után jóformán nem volt rendes csapadékunk, 5–10 milliméter esőket jegyeztünk, ami a szántóföldi növényeknek még meg is felel, de a gyümölcsészetben elenyészően kevés. Mire leérne a szőlő gyökeréhez, kiszárítja a szél. Egy borzasztóan száraz év van mögöttünk, a szőlőtőkék megsínylették a posza homokban a szárazságot, és ez rányomta a bélyegét a szőlő minőségére. Nem akarok panaszkodni, szép szőlőket szüreteltünk, de érezni lehet a mennyiségen, a szárazság következtében pedig vannak olyan részek, amelyek ha jövőre kihajtanak, örülhetünk neki. Amit leszüreteltünk, abból szép bor lesz, azzal nincs is semmi gond, de 30-40%-os a terméskiesés, és nagyon remélem, hogy jövőre nem lesz belőle nagyobb gondunk.
Melyik volt eddig a legjobb év?
– A tavalyi. A 2015-ös és a 2013-as is nagyon szép volt, de a tavalyi volt a legszebb, fehérből és vörösből egyaránt. Ez igazán csak most kezd látszani, hiszen a vörösek most „jönnek elő”, mert annak nem árt egy bizonyos érlelési idő, hogy kiadja a magáét. A cabernet fran, a cabernet sauvignon, a kékfrankos is nagyon szép. Anélkül, hogy bárkit is szándékomban állna megsérteni, meg kell jegyeznem, hogy az édes bort keresők nagy tévedésben vannak, mert az igazi borok a szárazak és a félszárazak. A cabernet franunkban és a chardonnay-ban is van egy kis visszamaradt cukor, ez különösen tetszik mindenkinek, aki kóstolta. És ezt bizonyítják azok az aranyérmek is, amiket kaptunk. A chardonnay itt Horgoson és Palicson lett aranyérmes, a cabernet fran Szlovákiában négyszáz közül lett a legjobb.
A borászok szeretnek maguknak mottót választani. Az önöké mi?
– Én inkább arra válaszolnék, mikor boldog egy borász. Ha a következő termésig eladja a borát. Ez egy nagyon nagy mottó ma sajnos, hiszen ebből élünk, és az már nagy siker, ha el tudjuk adni a borainkat, és helyet csinálni az újnak.
Fotó: Gergely Árpád
Önnek személy szerint melyik a kedvenc bora, amit jó szívvel ajánl annak, akit szeretne megörvendeztetni vagy elkápráztatni?
– A szívemhez legközelebb a kövidinkám áll. Ez egy régi fajta fehér szőlő, amiből egy nagyon szép, könnyű asztali bort tudunk előállítani minden évben. Ez standard. Nagyon nehezen tudja megváltoztatni az időjárás, nem tud benne akkora nyomot hagyni, hogy a kövidinka ne olyan legyen, amilyennek lennie kell! 2014-ben például, amikor szenvedtünk a rengeteg esőtől, a kövidinka akkor is hozta a formáját, csak abban mutatkozott meg az időjárás hatása, hogy kissé savas volt. Hála Istennek, ott tartunk a pincészetünkkel, hogy ha a környéken azt mondják: kövidinka, akkor az embereknek a Bálint pincészet jut eszébe! Brendünk lett a kövidinka. Emellett 2016-ban a cabernet francból is fantasztikus bor lett, ezt a fajtát akkor szüreteltünk először külön.
A horgosi talaj mit tud hozzátenni, mitől különleges egy horgosi bor, például a cabernet fran?
– Rettentően jól érzi magát azon a parcellán, ahol van, még az idei szárazságban is nagyon szép szőlőt produkált, habár a mennyiség nem volt az igazi. Kisebbek voltak a bogyók, elmaradtak a tavalyitól, de minőségben ugyanazt hozta. Az idei vörösborpaletta kiváltképp színes. Bácsfeketehegyi, topolyai kollégáktól hallottam, az ottani borvidékeken élőktől, hogy ők azon a kötött talajon nem tudnak olyan cukorfokkal szüretelni, mint mi itt a homokon. Ennek van egy sajátságos mikroklímája és egy sajátságos tulajdonsága, mégpedig az, hogy visszatükrözi a napsugarat, fel tud forrósodni, így itt egész más a meleg, mint egy kötött talajon.
Hogyan lehet még tovább fejlődni?
– Pályázatok révén sokat haladtunk előre. Olyan gépeket tudtunk megvásárolni, amiket nélküle nyilván nem, de az az igazság, hogy mi szeretünk megmaradni a régi szokásoknál is. Nem használunk gyomirtót, mérget, kizárólag istállótrágyával trágyázunk. Csak a legszükségesebb szereket használom, hogy megvédjem a szőlőt a betegségektől. Így nem történhet meg, hogy a mustom például nem indul meg forrni, mert agyon van permetezve. Meg várjuk a jószerencsét, hogy hátha egy kicsit a piacpolitika is máshogy alakul. Egy kicsit kacsintgatunk a falusi turizmus irányába is, néhány kilométerrel odébb. Meg bízom abban is, hogy az itteni fiatalok ráéreznek arra, hogy itteni borokból is van kínálat és minőség. Egyáltalán nem biztos, hogy a méregdrága külföldi jobb, mint az itthoni.
Lesz-e valaki, aki továbbviszi a borászatot, élteti a Bálint pincészetet?
– Két egyetemista fiunk van, akiknek azt tanácsoltuk a feleségemmel, hogy tanuljanak egy szakmát. Sajnos a kis borászatok jövőjét nem látom. Olyanok a törvények, hogy megfojtják a kicsiket. A nagyok vannak előnyben, mint mindenütt, az ő hatásukra hozzák a törvényeket, amikkel mi egyre nehezebben tudunk lépést tartani. A terveim közé tartozik azonban a fejlődés. Szeretnék egy kóstolóhelyiséget kialakítani, kacsintgatunk a turisztikailag jó fekvésű területek felé. A borkóstoló gondolatával kacérkodunk, látványpince-szerűség az, amiben gondolkodom.
Többször is elhangzott, hogy a bor szép. Miért ezt a kifejezést használja, miért nem azt mondja, hogy jó vagy testes, ízes, finom?
– Mert a bornak lelke van, úgy, mint az embernek. Nem mondom rá, hogy jó, mert több annál. Aminek lelke van, az szép!
Málnás, diós, mohás, meg az Isten tudja, még mit fel nem sorolnak, bele nem látnak és éreznek a sommelier-k a borokba egy-egy kóstolás során. Hogy is van ez, mit lehet érezni egy cserszegi fűszeresnél? Diós, selymes ízt?
– Egyszer egy borkóstolás alkalmával, amikor végigízleltünk jó néhány fajtát, és a szakértő hosszas tanulmányozás után ismertette, hogy melyik borban mi dominál és mi érezhető ki belőle, egy magyar borászember, valahonnan az Őrségből származott, a hátsó sorból kiszólt: „Na és a szőlőt nem érzed rajta???”
Tisztelem a hozzáértőket, lehet is ezt tanulni, muskátlis illat ide vagy oda, a lényeg a szőlő!
